Beszélgetés Gyukics Péterrel az „Ég és föld találkozása a korszerű templomépítészetben” c. kiállítása kapcsán
Válogatás az 1945 utáni hazai keresztyén templomépítészetből. Gyukics Péter művészi fotóinak kiállítása a Párbeszéd Házában
Siba Balázs, Szabóné László Lilla, Pángyánszky Ágnes (szerk.): Együtt a hit útján
Gyülekezetpedagógiai kézikönyv
‒ Kálvin Kiadó, 2019. B/5 méret; 400 oldal; kartonált; 2000 Ft ‒
A keresztségben...
Bármennyire is furcsán hangzik, nem beszélhetünk történelmi filmről.
Ugyanis minden játékfilm történelmi abban az értelemben, hogy idői művészet lévén, a képek, a hangok egymásutánjában és...
A szabadság kis köre Nyugat és Kelet határán.
Szubjektív beszámoló az EPMSz felsőőri (Oberwart) „Milyen közösségben az erő?” című Akadémiai Napjairól, 2019. április 29 – május 4.
A legendás Forrás Kör a hazai kulturális élet meghatározó, alternatív művészeti csoportja volt a kommunizmus utolsó évtizedében. A független Kör tíz esztendőn át, 1981 és 1991 között működött az Egyetemi Színpadon, s járta az országot. A magyarsággal kapcsolatos elhallgatott vagy tiltott műveket, dokumentumokat szólaltatott meg és ráirányította a figyelmet a határon túli magyar testvéreinkre, az egységes magyar nemzetben gondolkodást hangsúlyozta.
A Forrás Kör jelentős mértékben hozzájárult az 1990. évi rendszerváltás előkészítéséhez. Fontos, hogy emléke, működésének lenyomata, rövid összefoglalója fennmaradjon és elfoglalja méltó helyét a magyar művelődés-, ill. politikatörténetben
A mai ember érdeklődését az köti le leginkább, ha korára is érvényes példaképeket talál. Egyfajta történelem-adta etikai és ugyanakkor szellemi fogódzó ez, az anyagiasság által uralt 21. századi...
CSERE
Nem csak az létezik,
aki itt lélegzik
a közeledben,
akit hallhatsz,
akit látsz,
akit tapinthatsz,
akit átölelhetsz.
Az is létezik,
aki elment,
az is létezik,
aki...
Szellemi életünkben már alig van jelen Gombos Gyula öröksége, amelyről felületes jelző csak azt állítani, hogy jelentős. Az emigrációba kényszerült magyarság egyik kivételes személyisége volt a Széchenyi-díjas irodalomtörténész és író.
Alig van olyan természeti jelenség, amely olyannyira beszédtémává vált volna az elmúlt évtizedekben, mint a klímaváltozás, vagy ha úgy tetszik: a globális felmelegedés. A televíziós csatornák műsorai ontják a természeti katasztrófákról szóló híreket, többségüket összefüggésbe hozva a klímaváltozással. Eközben játékfilmek keltenek félelmet az emberekben, hogy mégsem felmelegedés, hanem újabb jégkorszak felé tartunk.
A hírek és rémhírek tucatja keveredik a köztudatban, és biztosak lehetünk: a nagy nemzetközi monopóliumoknak is jelentős szerepe van abban, hogy a fejekben teljes legyen a káosz.
Emellett tagadhatatlan: még a klímaváltozással foglalkozó kutatók sem tudják pontosan meghatározni, milyen mértékű lesz a felmelegedés, az erre vonatkozó modellek lényegesen eltérnek egymástól.
Sokunk számára a tengerek világa talán nagyon távolinak tűnhet. Jó tudnunk azonban, hogy mindannyiunk léte alapvetően függ az óceánoktól és azok egészségétől, függetlenül attól, hogy életünkben látunk-e tengert vagy sem.
A tengerek az általunk belélegzett oxigén felét termelik, és a kibocsátott szén-dioxid negyedét elnyelik, élelmiszert és megélhetést biztosítanak több mint egy milliárd ember számára.
Mégis, ez a kimeríthetetlennek tűnő erőforrás veszélyben van!
Mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy ezen változtassunk.
„A distancia a tiszta látás pontja, a tiszta cselekvésé, a tiszta érzésé.
Az ember mindig elhibázza, mert nem rendelkezik távlat fölött.”
(Hamvas Béla)