A szokásosnál is jelentősebb esemény volt az idén az EPMSz májusi összejövetele. Egyrészt a megalakulás 50. évfordulóját ünnepelte a szervezet, másrészt a rendszerváltás kezdetének 30. évfordulóját. Talán rendeltetésszerű volt, hogy bár eredendően Ausztriában máshol tervezték a 2019. évi Akadémiai Napok megrendezését, mégis ismét Felsőőrön/Oberwartban került rá sor, ahol éppen 30 évvel ezelőtt is összegyűlt az orosz megszállás megingását látva a reménykedő magyar protestáns emigráns értelmiségi közösség. A helyszín maga is szimbolikus. Felsőőr az 1681-es törvény értelmében a reformátusok egyik artikuláris (engedélyezett vallásgyakorlási) helye volt az ellenreformáció idején.

_{A felsőőri református templom és a gyülekezeti ház}

A program hétfőn április 29-én kezdődött. Délután a felsőőri református gyülekezet[1] tágas gyülekezeti termében, ami egyben a helyi magyar közösség kultúrtermeként is szolgál, került sor az 50 éves jubileumi köszöntésekre. A köszöntések közül is kiemelkedtek Fabiny Tamás, Jaskó Irén, Szentkereszty György és ifj. Bibó István szavai. Ők nem csak köszöntöttek, de egykori résztvevőként fel is idézték, ha nem is az 50 évvel korábbi alapítást, de a 30 évvel korábbi felsőőri találkozást. Azt az időszakot, amikor az EPMSz nem túl nagy létszámú közössége egyféle mustármag szerepet játszhatott a magyar szellemi életben, ahogy ezt egykor Bárczay Gyula megfogalmazta. A 1980-as években az EPMSz kiadta id. Bibó István munkáit, ezzel lépéskényszerbe hozta a korabeli hazai kultúrpolitikát és mindmáig, ha többnyire pusztába kiáltott szóként is, de letörölhetetlenül felvéste azokat a magyar szellemi élet alapkövére. Nem véletlen, hogy az elkövetkező napok előadói közül többen is a „szabadság kis köreit” emlegették.

[[paginate]]

A vacsora után egy megrendítő meglepetés következett. Annak a filmnek a premier vetítése, amely az 1999-es Torre Pellice-i találkozó alkalmával készült. A Torre Pellice-i Valdens Konferencia központban tartott, 20 évvel ezelőtti Akadémiai Napok témája a „hazatérés” dilemmája volt. A film nem csak máig érvényes gondolatokat és dilemmákat exponált, de megidézte az alapító generáció néhány meghatározó tagját is, aki most már nem lehet velünk. Többek között azt a Borbándi Gyulát, aki az „Emigráció és Magyarország. A nyugati magyarok a változások éveiben (1985-1995)” című könyvében így summázta az EMPSz szerepét és jelentőségét: „1985-ig annyira gyökeret eresztett a nyugati magyar értelmiség színterén, hogy az emigráns szellemi élet fórumai és legtevékenyebb alakítói egyikeként tartották számon. /…/ Az EPMSz nem tartozott a népes szervezetek közé. Az emigráns szellemi elitnek főleg a humán tudományok, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő részét óhajtotta megnyerni. /…/ Az EPMSz kiváló eredményei egy tehetséges és összetartó vezetőségnek tulajdoníthatók. Az alapítók közül 1984-ben Tóth János, majd Cs. Szabó László elhunyt, Szépfalusi István kivált az irányításból, Balla Bálint, Bárczay Gyula, Kovács Andor, Szöllősy Árpád és Szöllősy Pál azonban együtt maradt.”[2]

Amint a mostani találkozó bizonyította, a Borbándi Gyula által jelzett szellemiséget sok tekintetben sikerült máig megőrizni. Ha a mostani találkozón nem is voltak éppen annyian, mint az 1989-esen, amikor több mint 300 résztvevő volt, de most is több, mint 100-an vettek részt az Akadémiai Napokon. Alig lehetett szállást találni. Még a környező falvakban is a találkozó résztvevői laktak. Ennek a szellemiségnek a lényege a kezdetektől fogva a sokszínűség. A résztvevők most 11 országból érkeztek. Habár ma már a legtöbben Magyarországról és Erdélyből, és természetesen a házigazda Ausztriából vettek részt a találkozón, azért továbbra is előkelő helyet foglal el a sorban Svájc. Svájc máig is a szervezet központja. Innét érkezett a második nap délutáni szekcióját egy nagyon elgondolkodtató teológiai előadással[3] megnyitó Vályi-Nagy Ágnes, a baseli magyar református gyülekezet lelkésze, az EPMSz korábbi elnöke. Természetesen sokan jöttek Németországból, Hollandiából és Angliából, amely országok nem csak az európai protestantizmus fellegvárai, hanem érthető módon a protestáns magyar emigrációt vonzották magukhoz a leginkább.

A második nap kicsit borongós reggelén Fabinyi Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház 2017-ben megválasztott elnök-püspöke a közösség elesettek iránti felelősségéről tartotta meg az Akadémiai Napok nyitó áhítatát. A nagyon szép felsőőri református templomban csodálatosan zengtek a közös evangélikus és református énekek, Gúthy Zoltán helyi református lelkész orgona kísérete mellett. Egyébként a helyi gyülekezet több mint 1500 lelket számlál. Az egyik vasárnap magyar, a másikon német istentisztelet van.

[[paginate]]

Az Akadémiai Napok szakmai programjának első előadását Balog Zoltán református lelkész, volt miniszter „A társadalmi önszerveződés. Esélyek és lehetőségek” címmel tartotta meg. Balog Zoltán szintén az EPMSz régi, oszlopos tagja. Amikor 1995-ben döntés született az EPMSz magyarországi ágának megalapításáról, akkor ő lett a budapesti székhelyű egyesület alelnöke Szöllősy Pál mellett. Balog Zoltán előadását követte, azzal némileg polemizálva Mikecz Dániel az MTA-TTI politológusának inkább elméletibb előadása, amelyben kifejtette, hogy a magyarországi és közép-kelet-európai rendszerváltások ideológiája volt a „civil társadalom” eszméje, amely máig nem igazán tudott kiteljesedni és nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A délutáni szekciót, mint már fentebb említettem, Vályi-Nagy Ágnes előadása indította. Ezt követte a jelen sorok szerzőjének előadása, amely ismertette az Európai Érékrend Kutatás (EVS) alapján a vallásosság és a civil társadalmi részvétel alakulását Magyarországon és Erdélyben az elmúlt évtizedekben. Ez után Pataki Gábor közgazdász Kárpátaljáról mutatta be a helyi Református Ifjúsági Szervezet példáján a civil szerveződésekben rejlő lehetőségeket és azok össztársadalmi jelentőségét.

A délelőtti és a délutáni szekciók között egy különleges és némileg felkavaró fakultatív programra nyílt lehetőség. Az Akadémiai Napok résztvevői közül jónéhányan ellátogattunk a Felsőőri Kéttannyelvű Szövetségi Gimnáziumba,[4] mint az egyetlen olyan gimnáziumba, ahol Ausztriában legalább részben középfokon magyarul lehet tanulni. Az itt hallottak még a kárpátaljai és erdélyi résztvevőket is megdöbbentették. Ausztriában 1992 elött sehol nem lehetett középfokon magyarul tanulni. A meglátogatott gimnázium ekkor nyílt meg egy magyar-német és egy horvát-német osztállyal. Habár azóta többször is kérvényezték a magyar- német férőhelyek bővítését, tekintettel arra, hogy jelentős igény volna még egy párhuzamos magyar-német osztályra, az Osztrák Szövetségi hatóságok ehhez nem járulnak hozzá. Ennek oka nem a Gimnázium eredményességében keresendő, hiszen Burgenland egyik kiemelkedően eredményes iskolájáról van szó, hanem az osztrák kisebbségi politikában. Nem véletlen, hogy ma már valamivel többen vannak a német nyelvű református istentiszteleten, mint a magyaron. Szerencsére a közös európai uniós tagság következtében átjárhatóvá vált határnak és az ilyen módon újjá formálódott régiós gazdasági együttműködésnek köszönhetően a gazdasági érdekek újra felértékelik a kétnyelvűséget.

Szerdán, május elsején a környező településekkel és a vidékkel ismerkedhetünk egy kirándulás keretében. Ragyogó napsütésre ébredtünk a hosszú esős napok után. Csodálatos színek és virágillat lengte be a felsőőrvidéki tájat. Nem is gondolták a résztvevők, hogy ezt az érzést még fokozni lehet. Első állomásként Őrszigetre érkeztünk Kőszegi Ábel idegenvezetésével. Ez egy még mindig döntően magyarul beszélő, evangélikus falu. Van egy korábban Árpád-korinak vélt, de a restaurálás során 16. századira datált, református építésű, ma római katolikus temploma is, amelyben belül eredeti festett falakat találtak. A festése nonfiguratív és olyan mintha Joan Miró festette volna ki.

[[paginate]]

A nap és talán a konferencia csúcspontjára mégis a helyi klasszicista evangélikus templomban került sor. Ezt a templomot is, szinte a Türelmi Rendelet kiadásának másnapján felépítették az addig egy évszázadig minden vasárnap Nemescsóra zarándokló megmaradt helyi evangélikusok. Itt került sor egy úrvacsorás Ökumenikus istentiszteletre. A liturgiát Mesmer Ottó helyi evangélikus lelkész vezette fel. Ezt követte Beér Miklós váci katolikus püspök megindító igehirdetése. Az úrvacsorai szolgálatot Kuti József kecskeméti református lelkipásztor vezette. Ahogy a végén Demeter József szászrégeni református lelkipásztor elmondta, ez egy valóban rendkívüli, ha talán nem is egyedülálló, de remélhetőleg egyre gyakrabban ismétlődő történelmi esemény volt. Az eukarisztia közösségének az ereje. Természetesen ez nem volt véletlen, hiszen az EPMSz kezdetektől fogva együttműködött a magyar emigráció meghatározó római katolikus szervezetével, a Pax Romanával. Itt, Őrszigeten a különböző európai országokból jött, különböző felekezethez tartozó és sok kérdésben másként gondolkodó, de együtt tenni akarók közössége kiteljesedhetett.

A kirándulás délután tovább folytatódott Alsóőrre és Szalónak vára felé, egy remek ebéd után. Este került sor az EPMSz közgyűlésére, amely megválasztotta a következő időszak vezetését. A 2019-2021 közötti időszakra a közgyűlés Jaskó Tamást (Watford) Nagy-Brittaniából, az EPMSz régi tagját választotta elnökké és az eddigi elnök Varga Pált (Heilbronn) első, Gaál Enikőt (Budapest) második alelnökké. A quaestor tisztét továbbra is Dusza László (Karlsruhe) tölti majd be.

A következő két és fél napon is izgalmas előadásokkal folytatódott a program. Szemerédi Tibor, Deák Ernő, Kelemen László és Carmen Prascsaics a helyi, az ausztriai magyar közösségek életéről számoltak be előadásaikban. A továbbiakban még sok fontos témáról halhattak a résztvevők, a teljesség igénye nélkül ifjúságról, családról, digitális korszakváltásról és természetesen a különböző országokban élő diaszpórák életéről. Esténként színes kulturális programok, hangversenyek, filmvetítés, sőt a helyi magyar tánccsoport és egy horvát tamburica zenekar előadása tette teljessé az Akadémiai Napok programját.

Boldog 50. születésnapot EPMSz![5] Jövőre a szokás szerint Magyarországon, a tervek szerint a balatonszárszói evangélikus üdülőben kerülnek megrendezésre az EPMSz 51. Akadémiai Napjai.

Csanády Márton