Tengereink egészsége

Sokunk számára a tengerek világa talán nagyon távolinak tűnhet. Jó tudnunk azonban, hogy mindannyiunk léte alapvetően függ az óceánoktól és azok egészségétől, függetlenül attól, hogy életünkben látunk-e tengert vagy sem.
    A tengerek az általunk belélegzett oxigén felét termelik, és a kibocsátott szén-dioxid negyedét elnyelik, élelmiszert és megélhetést biztosítanak több mint egy milliárd ember számára.
   Mégis, ez a kimeríthetetlennek tűnő erőforrás veszélyben van!
   Mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy ezen változtassunk.

A tengerek

Az óceánok a Föld felszínének 71%-át teszik ki. A halállomány 3 milliárd ember számára jelent elengedhetetlen fehérjeforrást, a halászat és a haltenyésztés pedig a lakosság 10-12%-a számára nyújt megélhetést. Az emberek 60%-a él a partvonalak 100 km-es körzetében. Az élőhelyek 95%-a a tengerekhez kötődik, és 2 millió fajnak adnak otthont.

Bár Magyarországra kevésbé jellemző a tengeri hal nagy mennyiségű fogyasztása, és a partvonalaktól is meglehetősen távol élünk, a tiszta levegő, a szén-dioxid megkötés, a hajós szállítás a kereskedelemben, és sok más olyan szolgáltatás van, amelyet mi is a tengereknek köszönhetünk.

Mégis, a tengeri ökoszisztémák az összeomlás szélén vannak. Ennek több oka van, a túlhalászat, az éghajlatváltozás és az elsavasodás, továbbá a műanyag hulladékok egyaránt komoly fenyegetést jelentenek.

A tengeri gerinces fajok populáció 1970 és 2012 között 49%-kal zsugorodtak. Ez az adat 1234 gerinces faj 5829 populációjának vizsgálatán alapszik. A legdrasztikusabb csökkenés az 1970-es években, egészen a ’80-as évek derekáig ment végbe, amikor a globális túlhalászat jelentős mértékben megindult. Az elmúlt időszakban a trópusi és szubtrópusi területeket érintette leginkább a biológiai sokféleség pusztulása.

A planktonok a tenger rendkívül fontos alkotóelemei, de évente 1%-ukat veszítjük el az elsavasodás következtében

[[paginate]]

Túlhalászat

1950 óta közel 6 milliárd tonna halat és tenger gyümölcseit emeltünk ki tengereinkből. A legnagyobb halállománnyal rendelkező területek mára túlhalászottak, a halászati területek 85 %-át kizsákmányolóan használjuk, vagy már ki is merültek. A globális halászflotta 2-3-szor nagyobb, mint az fenntartható lenne. A halállomány harmada túl van halászva.

A hal- és tenger gyümölcseinek fogyasztása egyre népszerűbb, és mára 370 milliárd dolláros iparággá vált.

Jelenleg azonban a halfogás 30%-a az állatok etetését fedezi. Az adatok szerint a disznók több halat esznek, mint a cápák.

Világunk óceánjai a becslések szerint képesek lennének akár 10 milliárd kilogrammal több halat nyújtani nekünk 2050-re, ehhez azonban hatékony szabályozásokra van szükség. De a növekvő fogás a jelenleginél jelentősen fenntarthatóbb gyakorlatok nélkül a ragadozó fajok egészségét teszi kockára, és ezzel a teljes tengeri ökoszisztéma stabilitását veszélyezteti.

Naponta 200 faj is eltűnhet.

[[paginate]]

Cápák és ráják, mint indikátorok

A cápák és ráják a nyílt vízi és a partmenti halászatnak egyaránt áldozatai, akár közvetlen, célzott halászatuk miatt, akár járulékos fogásként. A cápa és rája fajok halászata megháromszorozódott 2003-ra az 1950-es évekhez képest, azóta visszaesés tapasztalható. Ennek oka sajnos leginkább a populációk zsugorodása, nem pedig a megfelelő szabályozások. Mára minden negyedik cápa, illetve rája faj kihalással fenyegetett, elsősorban a túlhalászat következtében.

Évente 100 millió cápát ölünk meg.

Számos cápafaj csúcsragadozó, ami azt is jelenti, hogy egy adott élőhelyen az eltűnése végzetes lehet a teljes ökoszisztémára. Így ezen indikátorfajok jelenlétének drámai csökkenése aggasztó a jelenkor számára.

Élőhelyek

A túlhalászat mellett az élőhelyek pusztulása és eltűnése is komoly veszélyt jelent a tengeri élővilágra. A mangrovefajokkal borított területek sajátosságai, hogy az édesvíz és a tengervíz keveredik. Amellett, hogy ezek nagyon gazdag és különleges élőhelyek, a partmenti védelmet is ők biztosítják az emberek számára. Bár a világ 123 országában vannak jelen, ebből 5 ország rendelkezik a mangrove borította területek közel felével: Indonézia, Ausztrália, Brazília, Nigéria és Mexikó. A mangrovék területének azonban közel 20%-át, 3,6 millió hektárnyit veszítettünk el 1980 és 2005 között. Ennek oka az volt, hogy ezen területeken akvakultúrákat, mezőgazdasági területeket hoztunk létre, továbbá infrastrukturális vagy turisztikai fejlesztések áldozatai lettek.

A korallzátonyok vagy a tengeri fűvel borított területek egyaránt jelentős élőhelyek. A korallok felét, és a tengeri füves területek egyharmadát azonban már elveszítettük.

147‑216 millió ember él olyan területeken, amelyek tengerszint – vagy rendszeres árvíz-szint alá kerülhetnek az évszázad végére.

[[paginate]]

Korallok

Globálisan hozzávetőlegesen 850 millió ember él korallzátonyok 100 km-es közelében és jólétüket számos módon befolyásolja mindaz, amit ezen érzékeny élőhelyek nyújtanak.

A színpompás tengeri élőlények a trópusi és szubtrópusi tengerben, valamint a mérsékelt öv tengereiben találhatók meg, és bár összességében véve a korallzátonyok az óceán felszínének kevesebb mint 0,1%át teszik ki, a tengeri fajok 25% függ tőlük. Remek táplálkozó és szaporodóhelyet biztosítanak, és ezzel hozzájárulnak a tengeri ökoszisztémák egészséges működéséhez. A korallok 50%-át azonban már elveszítettük, és ha így folytatjuk, akkor néhány évtizeden belül a kihalás szélére juthatnak. Veszélyt jelentenek a korallokra egyes pusztító halászati technikák, mint például a bombahalászat, a fenékvonóháló használata vagy a cianid alkalmazása, a korallokból készült tárgyak kereskedelme, továbbá a gondatlan turizmus – sekély vizekben például strandok közelében akár kezünkkel vagy lábunkkal könnyedén kárt tehetünk bennük. Leginkább azonban az éghajlatváltozás veszélyezteti a korallokat, hiszen a víz felmelegedése és az elsavasodás komoly pusztítást végez. Ha a globális felmelegedés mértékét sikerül 1,5 Celsius fok alatt tartani, akkor is 70-90%-ukat elveszítjük, de ha 2 fokos lesz a felmelegedés küszöbértéke, akkor jó eséllyel teljesen kipusztulnak a korallok, ami tömeges kihaláshoz vezet.

A WWF nemzetközi csapata védett tengeri területek kialakításával és a halászat fenntarthatóbbá tételével segíti elő a tengeri élővilágra nehezedő terhek csökkenését, és olyan összefüggő korallzátonyok megőrzéséért küzdünk, mint az ausztráliai Nagy-korallzátony vagy a Belize Korallzátony.

[[paginate]]

Műanyagok

Gyakran halljuk ma már, hogy a műanyagok milyen komoly problémát okoznak a tengereinkben.150 millió tonna műanyag hulladék van a tengerekben és minden évben további 8-12 millió tonna ömlik bele. Ha ez így megy tovább, akkor 2050-re súlyra több műanyag lesz a  tengerben, mint hal.

A tengerekbe ömlő műanyag direktben is veszélyezteti az élővilágot. Az állatok belegabalyodnak, sérülnek. Ha pedig bomlásnak, vagy inkább aprózódásnak indul, akkor pedig kis részecskékre szétesve mikroműanyagként okoz problémát: bekerül a táplálékláncba.

A kutatások szerint minden második tengeri teknős fogyasztott már műanyagot. A medúza mozgására hasonlító lebegő műanyag zacskó gyakran okoz fulladásos halált a tengerek ősi lényei esetében.

Ma már a tengeri madarak 90%-ának gyomrában fellelhető a műanyagszemcsék vagy mikroműanyag jelenléte. Az évszázad felére, ha tartjuk a mostani ütemet, ez az arány 99%-ra nőhet. Ha pedig a műanyag bekerül a táplálékláncba, akkor nem nehéz belátni, hogy hamar visszakerül a mi asztalunkra is.

Az öt kontinensen gyűjtött ivóvízminták 83%-ában találtak műanyagot. Persze erre nem az a válaszreakció a megfelelő, hogy akkor ivóvíz helyett inkább palackozott vizet választunk, sőt! Globálisan percenként egymillió műanyag palackot veszünk. Ez önmagában rémisztő szám. Csak itt Európában évi 25 millió tonna műanyag hulladék keletkezik, ennek pedig mindössze 30%-át hasznosítjuk újra.

A nagy mennyiségű műanyag hulladék egy része sajnos visszakerül a természetbe. Ennek egyik oka, hogy számos országban megoldatlan a hulladék kezelésének kérdése. Amellett tehát, hogy összességében véve csökkentjük a műanyagok használatát, minél nagyobb arányban újrahasznosítjuk azokat, a természetbe való visszajutásukat is meg kell akadályozni.

Plasztik a tengerparton, Benidorm © Visual Persistence
[[paginate]]

Nem mentesül a problémák alól a Földközi-tenger sem. A turizmus közkedvelt célpontja bizony rekord a mikroműanyag jelenlétét tekintve. A világ vizeiben megtalálható mikroműanyag – vagyis az 5 mm átmérőjűnél kisebb műanyagrészecskék – 7%-át tartalmazza, miközben a Föld vízkészletének csupán 1 százalékát teszi ki. Márpedig a probléma gazdasági nehézségekhez is vezet: évi 61,7 millió eurós kárt okoz a tengerbe jutó műanyaghulladék. Megérzi jelenlétét a halászat, hiszen kevesebb és rosszabb minőségű a hal. De magában a halászati flottában is kárt tehet a hulladék, melynek javítása – épp úgy, ahogy a partszakaszok rendben tartása is – komoly összegeket emészt fel.

A megoldás mindenképpen komplex és mindenkire szükség van hozzá. A vállalatoknak felelősséget kell vállalnia a fenntartható alternatívák biztosításában, legyen szó a műanyag helyettesítéséről, vagy akár a halászatról. A kormányoknak és a világ vezetőinek meg kell óvnia a megmaradt élőhelyeket, növelni kell a védett tengeri területek arányát és megfelelő szabályozásokkal kell segíteni a természeti tőke megóvását. A műanyagok visszaszorításában is lépéseket kell tenni. Vannak már jó példák:

Franciaországban két éve tiltották be az egyszer használatos műanyagszatyrokat. Kenyában börtönbüntetéssel sújtják az említett zacskók használatát, Írország és Vietnám pedig olyan magas adókkal sújtja, hogy egyre kevésbé éri meg megvenni őket.

Nem tehetjük meg azonban, hogy megvárjuk ezeket a lépéseket. Ma már lejárt annak a kora, hogy a felelősséget hárítsuk, hiszen egyénként is rengeteget tehetünk saját ökológiai lábnyomunk mérsékléséért. A műanyag zacskók terén jó példával járnak előttünk a dánok és a finnek, akik fejenként évente átlagosan 4 zacskót használnak, míg Lengyelországban, Portugáliában és Szlovákiában ez a szám 466 darab.

Figyeljünk oda, hogy ne vásároljunk olyan kozmetikumokat, gyógyhatású készítményeket, amelyek tartalmazhatják veszélyeztetett fajok (pl. csikóhal) egyes részeit. Igyekezzünk olyan (minősített – MSC vagy FSC) tengeri halat vásárolni, amelyről tudjuk, hogy fenntartható halászatból származnak. Nyaraláskor ügyeljünk arra, hogy ne vásároljunk olyan szuvenírt (pl. korallt, cápafogat), amelyről nem tudjuk biztosan, hogy beszerzésével nem károsították-e az óceán élővilágát. 

Ha csak a háztartási műanyaghulladék felét sikerül kiiktatnunk, ezzel évente körülbelül 1,2 tonna szén-dioxid kibocsátástól kímélhetjük meg a bolygót.

Antal Alexa

[[paginate]]

Forrás:

Living Blue Planet Report 2015

https://c402277.ssl.cf1.rackcdn.com/publications/817/files/original/
Living_Blue_Planet_Report_2015_Final_LR.pdf?1442242821

Out of the Plastic Trap 2018

https://wwf.fi/mediabank/11094.pdf

Hasonló anyagaink

Gondolatok a klímaváltozásról

Alig van olyan természeti jelenség, amely olyannyira beszédtémává vált volna az elmúlt évtizedekben, mint a klímaváltozás, vagy ha úgy tetszik: a globális felmelegedés. A televíziós csatornák műsorai ontják a természeti katasztrófákról szóló hírek...