A múlt század ’80-as éveinek második felében, amikor a magyarországi újságírók előtt is megnyílt végre Kárpátalja kapuja, egy-két alkalommal feltették nekem, de bizonyára más pályatársamnak is...
Mostanában ritkábban fordul meg itt, ám régebben gyakran vitt erre az útja. Diákkorában naponta. Kilépve a menzáról, ha előadásokra sietett, vagy a kari könyvtárba ment, ebbe az utcába fordult be. Min...
Az egyetemen ismerkedtek meg. Bekövetkezett a közismert sztereotípia: szerelem első látásra. Több volt, mint szerelem. Összeforrtak. Egybeolvadt testük, lelkük, pszichéjük. Közösek voltak a szellem...
Télszonett
Megint magába ringatott
a télnek gyönge csókja.
Mi elmúlt, mondod, mind halott,
hatalmát csöndje óvja.
Én nem tudom, de nem hiszem,
hogy vége nincs a végnek,
az, kit szerettem,...
– Fiúk, szabad az út! Mehettek! – kicsapva szobája ajtaját, a főszerkesztő ragyogó arccal robbant be a kollégákhoz a váratlan hírrel. Szinte maga se hitte, amit...
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget el téged. Mert én, az Úr vagyok a te szabadítód!” (Ézs 43,1-3)