Ha bármibe is belefogunk addig, amíg nem rendeztük a kapcsolatunkat Istennel, akkor csupán a látszatkeresztyénséget építjük, holott erre nincs szükség.
Földváryné Kiss Réka tanulmányában eddig jórészt ismeretlen, publikálatlan egyházi és állami levéltári adatok alapján dolgozta fel az 1956 és a református egyház kapcsolatát, ill. annak előzményeit és utóéletét.
A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat konferenciáján (Felsőőr/ Oberwart, Ausztria, 2016. július 15-én) hangzott el Sass Kálmán érmihályfalvai mártír lelkipásztorról fia, Sass Huba előadása.
Képzeletünkben hatvan évet forgatunk vissza, emlékezünk 1956-ra, Magyarország szabadságküzdelmére, a hősökre, az áldozatokra, a lelkész vértanukra. De 2016-ban az 1956 EMLÉKÉV kapcsán emlékezünk Nt. Sass Kálmán lelkészünkre, vértanunkra, az Érmellék Messiására is.
Arab szövegeket fordít magyarra, arab nyelvet és iszlám kultúrát tanít főiskolásoknak, egyetemistáknak, vallástörténettel foglalkozik. Hogyan lett a református lelkész egy másik kultúra szakértője?
Ha keresztyén identitásról beszélünk, akkor lehetünk nagyon egyszerűek: keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban hiszek és őt követem – a keresztyén lét ilyen szempontból...
A modern ember mintha szeretne üldögélni, magában, virágokat szaglászni, minden következmény nélkül. Aztán ha valaki máshogy viszonyul a virágos réthez, mint mi magunk, az felkavar, kimozdít a komfortzónából, és jobb esetben arra késztet, hogy átgondoljuk helyünket a világban.
Az alábbiakban Hankiss Elemér könyvéből: Az ezerarcú Emberlét a fogyasztói civilizációban (Helikon Kiadó, 2015) közlünk egy részletet (418-430. p.). A jegyzetek eredeti számozását meghagytuk. Ahol nincs feloldva a teljes hivatkozás a jegyzetben, a hivatkozott mű bibliográfiai adatai megtalálhatók a könyv Irodalomjegyzékében (561-640. p.).
(− A Szerk.)