Zsirai László verse

 

Utolsó üdvözlet

Búcsú T. Ágoston Lászlótól

A tassi füzek szomorúbbak lettek.

Durci macska nem érti hova tűntél.
Ám szellemedet megőrzik a könyvek,
s feloldódik bennük a tovatűnt tél.
 

Itt maradt szatíráid napsütése,
egy-egy mosoly, mit olvasóknak küldtél.
Szívükben él álmaid szívverése
tovább, miközben messze menekültél.
 

Hova Kopré hív s isteni társaság,
folytathatjátok a sors-adomákat.
Ezer jelképes ölelés vár ma rád,
utolsó üdvözlet, szeretet, bánat.

 

T. Ágoston László (Tass, 1942 – Budapest, 2017) író, újságíró, folyóiratunk gyakori szerzőjétől július 13-án, életének 74. évében vette vissza lelkét Teremtője. Porhüvelye a Budapest Rákoskeresztúri református templom urnatemetőjében helyeztetett el egyházunk szertartása szerint a feltámadás bizonyosságában.

Zsirai László költő – aki a Magyar Írószövetség nevében is búcsúzott – verse a temetési istentisztelet keretében hangzott el a református templomban.

T. Ágoston László írói munkássága legyen maradandó, és emléke áldott!

A Szerkesztőség


 

Hasonló anyagaink

Füzesi Magda verse

DAGERROTÍPIA ODAÁTRA Üzenet Arany Jánosnak   ülsz egy margitszigeti padon jó Arany Jánosunk harangoznak a szél-pengette ágak ó„én is voltam királylányka királylányból...

Sebestény-Jáger Orsolya verse

Nagyapám emlékére, aki szőlősgazda volt   A megrészegült felhőkön áttört a fény, rézsút, mint nyári alkonyokon s e roppant égi kehelyből szürcsöltük időnk, azon a rég volt...