Üdvözítőm

Havasi: Prayer

Üdvözítőm.
Üdvözítőm.
Üdvözítőm,
Ott voltam én is, tagadhatatlan, amikor a
Tömeg meghozta a fölmentő ítéletet,
De nem Neked,
A szavak félrevert harangok voltak,
De akkor még senkisem értette.
Üdvözítőm,
Üdvözítőm,
Nem tudtam feszítsdmeget nem kiabálni,
Őrjöngve vitt a tömegvonzás, vagy inkább
A tömeghez vonzódás végzete,
S a hegytetőre csahos kíváncsiság sodort,
Hogy lássam csúfos végzeted.
Üdvözítőm,
Azt hittem, törvény szerint halsz,
S a vallás támogatta hitetlen hitemet,
Ott és akkor fölmentést nyertem a gyilkosság alól,
Gyűlölettel akartam gyötrő halálod.
Én is.
Én is.
Én is.
Én is.
Én is.
Hallod?
Ez az én lélekharangom.
Elhaló, mint akinek szájából a szavakat a kín kilopta.
Bűnvád sorvaszt, sejtjeim sápadva sárgulnak,
S a rémület önmagát vési
Fülembe, szemembe, számba,
És mindig csak egyre koncentrálva:
Kárhozat.
Ne adj, Uram, a pokol pattogó perzselő tűzére,
A züllött-zöld sikolyos sírás és a
Vicsorgó fogcsikorgatás honába,
A barna borzongás bömbölő bugyrába,
Ahol a lélek szellemmé silányul,
S átokból rakja rideg cellarácsait!
Látod?
A vezeklés és az irtózat keresztjére feszültem.
Emlékezz meg rólam, amikor
Eljössz a Te királyságodba,
Hadd énekelhessem neved!
Üdvözítőm.
Üdvözítőm.
Üdvözítőm.
Tá ti tá tá