A Confessio körkérdése: Miben kell megújulnia egyházunknak és keresztyénségünknek Ön szerint? Mit kell tenni, tennem ennek érdekében?
Miben kell ma megújulnia keresztyénségünknek és egyházunknak Ön szerint? Az egyház elsődleges küldetése az örömhír terjesztése a lehető legszélesebb körben, melynek alapja a Máté evangéliumában olvasható missziói parancsolat: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19-20). Jézus ezzel a küldetéssel indította útnak a tanítványokat, ez vezetett a keresztyén egyház létrejöttéhez. Hogy ezt a feladatát az egyház mennyire hatékonyan képes ellátni, jól lemérhető a vallásukat gyakorló keresztyének mindenkori számán.
2001 és 2011 között számottevően csökkent a magukat keresztyénnek vallók aránya úgy, hogy a csökkenés valamennyi keresztyén egyházat érintette. Bár 2011 utáni adatokat nem találtam, nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ez a tendencia a mai napig tart. Mivel nem vagyok szociológus, nem tudom meghatározni a társadalmi okait a keresztyénségtől való elfordulásnak. Azt azonban látom, hogy a két legnagyobb keresztyén egyház tevékenysége napjainkban nem integráló, hanem erősen megosztó.
A magukat keresztyénnek valló, és vallásukat gyakorló emberek számának növekedéséhez a keresztyén egyházak elvesztett hitelességének visszaszerzésére van szükség. Ennek mikéntjét nem lehet egy oldalnyi terjedelemben meghatározni, de jó kiindulási alap lenne a hazai politikai életből történő kivonulás. A magyar társadalom súlyosan megosztott az egyének pártpreferenciája mentén. A református egyház kormányzati szerepvállalása az egyháztól eltávolítja azokat a potenciális híveket, akik nem értenek egyet az aktuális kormányzat politikájával. Itt az ideje annak, hogy a keresztyén egyházak végre ne politikai táborokat, hanem ügyeket támogassanak.
Mit kell tennem ennek érdekében? Annak meghatározásához, hogy nekem mit kell tennem az egyház és a keresztyénség megújulása érdekében, először azt kell tisztázni, hogy mi az én szerepem ‒ mi a hívő szerepe ‒ az egyház működtetésében.
A református egyház tagjait két csoportra lehet osztani az alapján, hogy töltenek-e be valamilyen egyházi tisztséget, vagy sem. A püspökök, főgondnokok, esperesek, lelkészek és presbiterek feladata és felelőssége jól definiált, munkájuk nélkül nem létezne az az egyház, melynek elsődleges célja az evangélium hirdetése. Ennek ellenére a legnagyobb felelősség és a legnagyobb feladat az egyház működtetésében az egyházi tisztséggel nem rendelkező hívőké. Mi vagyunk azok, akik képviselik a keresztyénséget a munkahelyükön, lakóközösségükben, és a családjukban is. Mi vagyunk azok, akiken keresztül először találkoznak a református egyházzal azok, akiket az egyház meg kíván szólítani. Az én feladatom a keresztyénség képviselete szavakkal és tettekkel. Ha ezt jól csinálom, részese lehetek a megújulásnak.
Sajnos azonban ezt sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani. Általában nehezemre esik felvállalnom a hitemet olyan közegben, ahol ezért bolondnak néznek. Gyakran vagyok indulatos, ami rányomja a bélyegét még a családommal folytatott kommunikációmra is. Néha azon kapom magam, hogy képtelen vagyok úrrá lenni a lustaságomon, kapzsiságomon. Ritkán fekszem le úgy, hogy tiszta a lelkiismeretem, mivel becsülettel elvégeztem a munkámat és hitelesen képviseltem a hitemet, egyházamat.
Ahhoz tehát, hogy részese lehessek a keresztyénség és az egyház megújításának magamnak is új emberré kell válnom.
Bäck Konstantin
programozó