Református vagyok

TÉMA: A 2022. évi magyarországi népszámlálásról

A Magyarországi Református Egyház  Zsinati Elnöksége  a népszámlálás előtt felkért tizenegy református személyiséget – akik hivatásuk/foglalkozásuk alapján többé-kevésbé reprezentálják a társadalmat –, hogy népszerűsítsék, támogassák a 2022. évi népszámlálást  a reformátusság körében.
A Confessio Szerkesztősége valamennyiüket felkérte a népszámlálás befejezését  követően, egy évvel ezelőtt, hogy –  rövid írásban – tegyenek bizonyságot református voltukról a folyóirat olvasóinak. A felkért tizenegy testvérünk közül hárman megtiszteltek válaszukkal, melyeket az alábbiakban közreadunk.

Coming out – Református vagyok

Többen is – főleg újságírók – meglepetten kérdezték már tőlem, hogyan van bátorságom a református hitemről nyíltan beszélni? Volt, aki egyenesen a „coming out” kifejezést használta, mintha valami titkolni való dolgot vallottam volna meg.

Én meg a kérdést nem értem. Milyen hit az, amit titkol az ember? Hitecske? Hiszem is, meg nem is? Hiszem, de félek, hogy mások mit gondolnak erről? Hiszem, de nem vallom? Nem, ez nem hit.

Sőt vallom, hogy az igazi hit valójában tudomás. Nem elhiszem, hogy van Isten, hanem tudom. Tudom, mert vezet, választ ad a kérdéseimre, erőt ad, új utakat mutat, tanít. Nem csinál helyettem semmit, nekem kell végigjárnom az utamat, de mutatja, hogy merre menjek. Ha letérek az útról, visszaterel. Végtelen türelemmel vár rám, ha lemaradok. Vígasztal, erőt ad. Nem büntet, nem jutalmaz, de mindennek következménye van. Csak figyelni kell rá.

[[paginate]]

Mindenkinek kell, hogy legyen hite. Mindenki járja a maga útját. Tisztelek mindenkit, aki jó, aki keres és aki úton van. Tiszteletben tartom, hogy mások más utakon tartanak ugyanoda ahová én is igyekszem, és nem akarom meggyőzni őket arról, hogy az én utam jobb, mert nem biztos, hogy jobb.  Én református vagyok. Ez az én irányom, amiben közös vagyok sok más reformátussal, és járom a saját utam, ami csak az enyém, tele kérdéssel, töprengéssel, tanulással, újrakezdéssel, hálával, alázattal. Én ebben hiszek. Mit kellene ezen titkolni?

A legutóbbi népszámláláson a népesség mintegy 40% nem válaszolt arra a nem kötelezően megválaszolandó kérdésre, hogy mi a vallása. Ez 2011-ben 27% volt. Vajon mi történt azóta? És miért csökkent jelentősen a keresztyén hívők száma 10 év alatt? Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ.

Sőt a megoldást sem. Csak találgatni tudok. De az biztosan nem segít se rajtam, se másokon, ha megtagadom a hitemet. Nem háromszor, egyszer sem.

Gundel Takács Gábor

Hasonló anyagaink