Hitünk EGÉSZsége

A Confessio körkérdése: Miben kell megújulnia egyházunknak és keresztyénségünknek Ön szerint? Mit kell tenni, tennem ennek érdekében?

Legfontosabb tanulmányoznunk és megértenünk, hogy korunkban milyen kihívásokkal állunk szemben a krisztusi „tegyetek tanítványokká minden népeket” parancs követésekor. A globalizáció eszköztárát vizsgálva rádöbbennünk, hogy ezek az új és szüntelenül fejlődő kommunikációs csatornák rendkívül hatékonyak mindannyiunk, de főleg az új generációk nevelésében. Az Európában még csak gyerekcipőben járó „Big Data”, óriási adathalmazok kezelésével a kereskedelmi, illetve politika szféra egyre jobban pótolja a személyes interakciós lehetőségeket, tulajdonképpen a párbeszéd illúzióját építi fel a rólunk tárolt sok apró információs morzsa felhasználásával.

A globalizáció eszköztárán túl szellemi mozgatórugóit is vizsgálnunk kell, hiszen ez is változik. Egyre jobban a személyes – érzelmi, szociális, anyagi – jólétérzet kerül a középpontba, a korábbi évtizedekben még szilárdnak hitt pilléreket, erkölcsi normákat, mint például a család szentsége, fokozatosan elvesztette.

Mindeközben nem kell félnünk ezektől a kihívásoktól, emlékezzünk Jézus példázatára a hamis sáfárról: „Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.”

Megoldásként a reformáció példáját követhetjük, helyezzük újra és újra központba az élő Igét és az Istennel való személyes kapcsolatot iránytűként. Ez ad szilárd alapot, hogy az evangéliumot hiteles módon hirdessük, és válaszokat mutathassunk fel a társadalom egészének életünk kérdéseire, kihívásaira vonatkozóan.

Legyen elég alázatunk ahhoz, hogy észrevegyük, ha életünkben szétválik a szent és a profán, a vasárnapi és hétköznapi énünk. Ha hétköznapjainkban, életünk egyes területein, például az anyagiak terén egészen más irányjelzők alapján élünk, krisztusi énünket egyben elszigeteljük. Jézus Krisztus kérése erre is vonatkozik: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15).

Ennek gyógyítására ‒ a gyülekezeti közösségek, házicsoportok aktív fejlesztésén túl ‒ programokat kell indítanunk hitünk EGÉSZségének, a személyes igeolvasás, elmélkedés, imaélet helyreállítására. Személyesen is megélem ezeknek a programoknak az újjászülő erejét, így Testvéremet is bátorítom ilyen alkalmakon való részvételre vagy azok szervezésére!

Ezen túl gyülekezeteinknek, egyházunknak kiemelten kell figyelnie Krisztusban gyökerező vezetők nevelésére, akik a Szentírást ismerik, vonzó mintával elöl járva a gyülekezeteinket élő közösségekké formálják, mintaként a környező világ számára. Ebben kiemelt szerepe lehet a gyülekezetek és felekezetek közötti együttműködésnek, lehetnek hasonló megoldások, amelyekkel egymást támogathatjuk.

Marossy Gábriel
közgazdász

 

Hasonló anyagaink