Nehéz szívvel és nehezen írok Lászlóról, aminek oka természetesen a gyász – a másik ok az, hogy tulajdonképpen nem ismertem őt. Alig tudok valamit róla, ugyanakkor mégis közeli barátnak éreztem, hiszen szolgatársnál jóval több volt, s a barátság a közös szolgálatban született meg.

Kezdetben csak hallottam róla: ő volt a sokat emlegetett „szőr” – s csak később tudtam meg, hogy tulajdonképpen ez „Sir” akart lenni, ami utalás volt arra, hogy már budapesti diák korában az angol nyelv és kultúra bűvkörében élt. A Budapesti Református Akadémia elvégzése után az Egyesült Államokban, a Yale Egyetemen, ill. az Indiana Egyetemen tanult, majd lelkészként a United Church of Christ lelkészeként szolgált hosszú ideig, s püspökjelölt is volt. S aztán egyszer feltűnt Budapesten – a legérdekesebb dolog az, hogy bár életemben soha nem láttam addig, rögtön tudtam, hogy kiről van szó. A jövetelének részleteiről aztán már ő maga mesélt: egy észak-amerikai missziós közösség, a „Haystack”-csoport érezte küldetésének, hogy a fordulat után segítsen a vasfüggöny mögött élő egyházaknak – az ő küldetésükben jött Magyarországra, s adta azt, amire a fogadó közösségnek szüksége volt. S nemcsak Budapesten: Komáromban, a megújuló felvidéki református lelkészképzést is támogatta; hosszú ideig ingázott a két város között, hogy a Calvin János Teológiai Akadémián is tanítsa a jövő lelkész generációját. Hozzájárulása jelentős szerepet játszott abban, hogy az intézmény végül a Selye János Egyetem Református Teológiai Karaként stabilizálódott. Munkáját mindaddig szakértelemmel és hűséggel végezte, amíg csak egészsége engedte a testi megerőltetést.

[[paginate]]

Medyesy M. László tudós ember volt. Hiányt pótló munkát ajándékozott nekünk, amikor 2000-ben megjelentette könyvét: „A keresztyénség története az Egyesült Államokban” – ezzel nem csak az volt a szándéka, hogy számunkra ismeretet közöljön, hanem főként az, hogy a konfesszionális sokrétűség ismertetésével az evangélium hirdetésének számtalan módját mutassa meg az olvasónak. Tudománya azonban rendkívül sokrétű volt. Egy ízben, látogatásom alkalmával beszélt az egyik „hobbijáról”: régi pénzérméket gyűjtött. Lévén, hogy családi vonatkozások miatt nekem is volt némi ismeretem a numizmatikáról, persze érdeklődéssel fordultam az ő gyűjteménye felé – és elámultam, hogy milyen gazdag anyag van birtokában. Mindennek aztán a számunkra is élvezhető gyümölcse is megjelent: 2007-ben adta ki Medyesy M. László „A kijelentés ‘néma’ tanúi. Bevezetés a bibliai numizmatikába” c. könyvét, ami magyar nyelven a leggazdagabb munka a pénzérmék bemutatására Jézus korából. Mondanom se kell talán: az érmék képanyaga rendkívül sokat elárul a kor nézeteiről, felfogásáról, és segít minket megérteni az Újszövetség üzenetét is.

Számomra sokat jelentettek ezek a könyvek, még többet a hasonló témájú beszélgetések Medyesy M. Lászlóval. Mégis talán a legértékesebb ajándék az volt, ahogy korunk egyházi helyzetéről beszélgettem vele sokszor, s a gyülekezetépítés, az egyházi kapcsolatok ápolása terén adott jó tanácsokat. Feltűnt, hogy hiába volt „Sir” a beceneve, ízig-vérig magyar érzelmű, gondolkodású ember volt, akinek amerikai tapasztalatai csak arra szolgáltak, hogy a mi útkeresésünkben segítsenek. Hálával gondolhatunk arra is vissza, hogy felesége, Coralyn követte őt a szolgálatban, s hosszú ideig anyanyelvi lektorként a fordulat utáni nyelvi elszigeteltségben segített bennünket. S talán a legfájdalmasabb a legszebb: láttuk, amint Medyesy M. László erős testén lassan egyre inkább terjed az a betegség, ami végül is halálát okozta. Az a türelem és hála, amivel betegségét viselte, bizonnyal csak a hit gyümölcse lehetett! (Nekem mindig csak ennyit mondott betegségéről: „nagyon jó orvosaim, nagyon jó gyógyszereim vannak”.)

[[paginate]]

Medyesy M. László számomra elsősorban igehirdető – szavai olyanok voltak, hogy évtizedek után is visszacsengenek. A kovászról szóló példázat (Mt 13,33–35) kapcsán mondta: „Testvéreim, barátaim, nincs nagyobb jutalma, felemelő pillanata életünknek, mint amikor igent mondunk az Isten által nekünk szánt kovász szerepére. Az ilyen ember, hasonlóan az első apostolokhoz, hihetetlen hatással lehet a környezetére. Valódi, minőségi változást hozhat létre. Nagyon sok szép példát tudnánk említeni. Embertelen századunkban két név, két kovásszá vált személyiség élete korunkat meghatározó példákat mutatott fel. Az egyik Albert Schweitzer, az Afrikában működött orvos, aki két kezével megépítve saját kórházát, úttörő módon mutatta meg az önzetlen emberi szeretet fontosságát. A másik név Teréz anyáé, a nemrég elhunyt apácáé, aki a kalkuttai haldoklók között végzett krisztusi lelkületű szeretet munkát. Mindkét egyéniség az egész világra kiható jó kovász szerepében felmérhetetlen változást hozott szenvedésekkel teli gonosz világunkban. – De ne gondoljuk, hogy a mennyek országa terjedésének szempontjából csak az számít jó kovásznak, aki kortársai milliós nagyságrendjét tudja befolyásolni. A jó kovász lehet morzsányi nagyságú is, elég csak egy kis zsemle megkeletésére. Sokunk ilyen kovásszá válhat, családunkban, munkahelyünkön, barátaink társaságában. A kérdés ez ma számunkra: milyen hatással vagyunk a mi környezetünkre? Ha valaki rád néz, vagy téged hallgat, látja-e rajtad, hallja-e tőled Istennek erejét, jelenlétét?”

Egyszerű magyarázat, szívhez szóló ige – ez bizonyítja számunkra, hogy Medyesy M. László is kovász volt közöttünk, aki a mennyek országának növekedését szolgálta. Emlékezete legyen áldott, szolgálata pedig maradandó közöttünk!

Karasszon István