Patriarchális korban, gazdag életutat befutva hunyt el Dr. Szűcs Zoltán Dániel ny. püspök az Ohio állambeli Avonban 2026. június 10-én. S mégis: oly hihetetlen! Hiszen aki csak egyszer is találkozott vele, egy lendületes, tetterős fiatalembert ismerhetett meg, akin nem látszott az idő múlása. Szinte hihetetlen, hogy ezúttal neki mondta Ura: Jól vagyon jó és hű szolgám… menj be a te uradnak örömébe (Mt 25,23).

Szűcs Zoltán püspök egyébként is olyan ember volt, aki mindig kellemes meglepetéssel tudott szolgálni. Már ha csak arra gondolunk, hogy kétszer vesztett hazát (egyszer felvidéki származása miatt, hiszen az Ipolyságban született; majd másodjára, amikor 1956 után emigrációba kényszerült) – ámde mindenütt otthont teremtett, s otthonosan mozgott. Igazi világpolgár, aki ugyanakkor hitvalló magyar tudott maradni! Ha valaki egy kicsit teológiáról beszélgetett vele, akkor egy jó képzettségű, erőteljes gondolkodású református teológust ismert meg (nem véletlenül volt Budapesten Pap László, Princetonban pedig James I. McCord kedves tanítványa) – aki viszont a következő pillanatban derűs életszemléletével, humorával, a nagy lóerejű autók és a hűséges kutyák szeretetével tűnt ki. Engem személyesen az lepett meg leginkább, hogy mennyire ismerte és tisztelte az orosz ortodoxia kegyességét az az ember, akinek az orosz csapatok miatt kellett külföldre menekülnie… S persze sok mindent hallottam tőle a számomra kissé ismeretlen, de neki nagyon fontos szakágról: a kübernésziszről, az egyház szervezésének és irányításának technikai dolgairól. Kezdő mivoltomat jól látta, de az ökumené kérdéseiben már nagyon érdekes volt vele eszmét cserélni – utána gondtalanul tudtunk koccintani egy pohárka scotch whisky-vel.

[[paginate]]

Többször lepődtem meg azon is, hogy milyen metsző kritikával tudja szemlélni a világ és az egyház eseményeit – de elbeszélései során mindig kiderült, hogy gyakorlatilag minden szereplő a barátja. Ez nyilván csak úgy volt lehetséges, hogy bár a kritika mélyre ható volt, mégis közlése során kiderült az is, hogy milyen megjobbító szándék, segítségnyújtás állt a háttérben. Nem vitás tehát: a világ sokkal szegényebb lett Szűcs Zoltán püspök távozásával, de példája sokakra hatással lehet – s vele magával is kapcsolatban maradunk az élő Jézus Krisztus által.

Szűcs Zoltán 1935. október 29-én született a felvidéki Ipolypásztón, majd a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. 1956-ban forradalmi tettei miatt menekülni kényszerült Ausztriába, majd 1958-tól az Egyesült Államokban élt, ahol a Princeton Theological Academy diákja lett. Lelkészi oklevelét egy pszichológiai doktorátussal egészítette ki a Texas A&M Egyetemen. Lelkészi pályáját is Texasban kezdte, a Sealy First Presbyterian Church lelkészeként, ill. az említett egyetemen egyetemi lelkészként. Ezt követően azonban az Ohio állambeli Loraine Magyar Református Egyház hívta meg lelkészének, ahol csaknem három évtizedig szolgált – ezen szolgálat alatt választották meg a Kálvin Zsinat püspökévé; ezt a gyönyörűséges terhet két cikluson keresztül is hordozta. Nyugalomba vonulása után az óhazában szolgált; jegyezzük itt meg: a United Church of Christ kebelében működő Haystack csoport misszionáriusként küldte, hogy az egykori kommunista országokban élő egyházaknak segítsen a modern társadalomban való szolgálatban. Ebben a minőségében sokan emlékeznek rá, akik a Károli Gáspár Református Egyetemen, ill. a Selye János Egyetemen hallgatói voltak. Felesége, Barbara gyakran elkísérte őt Magyarországra, aki az angol nyelv oktatásában segédkezett.

Szűcs Zoltán teljes és jelentős életet élt, amelyet a hit, a bátorság, a tanítás, a szolgálat  és az embertársai iránti odaadás jellemzett.

Hihetetlenül gazdag, változatos életút, ami arról tesz tanúságot, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”! (Fil 4,13) Most, hogy Szűcs Zoltán püspök megtért Urához, példájából mi is merítsünk erőt, emlékét pedig őrizzük meg kegyelettel!

Karasszon István