Stratégiai tervezés és bátorság

A Confessio körkérdése:
Miben kell megújulnia egyházunknak és keresztyénségünknek Ön szerint? Mit kell tenni, tennem ennek érdekében?

A válaszaim előtt három megjegyzés: egyrészt meggyőződésem szerint Krisztus egyházában a láthatatlan egyház az elsődleges, a látható egyház pedig másodlagos, utóbbi célja és kizárólagos feladata előbbi szolgálata, másrészt szeretett egyházunknak vannak élő hitű, Krisztusban járó egészséges részei is, de a feltett kérdések nem róluk kérdeznek, így válaszaimban nem róluk szólok, harmadrészt pedig a zsinatnak mindössze 3 éve vagyok világi képviselője, ebből következően bizonyosan kevesebb információval rendelkezem és szűkebb látókörrel bírok, mint lelkészeink és tisztségviselőink. De közel 30 éve különböző vezetői pozíciókat töltök be, 20 éve saját vállalkozásaimban. Ezen vezetői-vállalkozói szemüvegemen keresztül most csak a látható egyházunk szervezeti működésére vetek egy pillantást kiragadva 5 tünetet:

- Miben kell ma megújulnia keresztyénségünknek és egyházunknak Ön szerint?

  1. Nem tudjuk, hányan vagyunk. Cégvezetőként elképzelhetetlen, hogy azt higgyem, 100 alkalmazottam van, de reggel csak 10 ember érkezik a munkába. 2001-2011 között a népszámláláskor magukat reformátusnak vallók száma fél millióval (1,6 millióról 1,1 millióra) csökkent. Azt az érvet sokat hallottam – mintegy indoklásként a nem-cselekvésnek─, hogy ennek gyakorlati jelentősége egyházunk működése szempontjából nincs, hiszen a „magukat reformátusnak vallók” döntő többségének úgysincs semmi kapcsolata egyházunkkal. 2015-höz képest a 2016-os SZJA 1%-ok összege 25%-kal csökkent. Nem tudok átfogó elemzésről, ami ezek okait elemezte volna. De marad a kérdés: bizonyosan semmilyen módon sem kell ezekkel foglalkoznunk?
  2. Nem tudjuk, hány élő, önálló lelkész tartására képes gyülekezetünk van. Amikor 2014-ben a boldog emlékű Jövőkép Bizottság egy kérdőívvel megkereste valamennyi papíron létező gyülekezetünket, akkor először kiderült, teljes körű nyilvántartása gyülekezeteinkről senkinek nincs, aztán pedig nagy volt a meglepetés, hogy a megszólított kb 1.200 gyülekezetből valami 300 egynéhány válaszolt. A Tolnai Református Egyházmegye Egyházmegyei Tanácsa azzal a határozattal fordult az Egyházmegye Közgyűléséhez, hogy az foglalkozzon a kérdéssel, hogy a 31 tolnai gyülekezetből melyek azok, amelyek gyakorlatilag már nem élnek. Nem kellene ezt minden egyházmegyében megtenni?
  3. A választói névjegyzékek vezetésében sincs egységes országos gyakorlat. Egyre több gyülekezetben ugyan a törvényi feltételeknek megfelelően vezetik azt, de nagyon sok helyen (országosan többségében?) még mindig az egyházfenttartói járulékot fizetők automatikusan felkerülnek a névjegyzékre. Bizonyosan nem tudunk érvényt szerezni saját törvényünknek? Ennyire félelmetes szembenéznünk azzal, hogy nem milliók, de százezrek sincsenek vasárnaponként istentiszteleteinken?
  4. Mindezek hiányában a szervezet hatékony működtetése elképzelhetetlen. Az alapadatok hiányában többek között lehetetlen hatékony szervezeti struktúrát kiépíteni és felelős gazdálkodást folytatni, eldönteni bármely szervezeti egységről, hogy szükséges-e vagy sem. Így fordulhat elő, hogy az egészségügy általános helyzetéhez hasonlóan egyházunkban is egyszerre van jelen a pénzhiány és a pazarlás. Pedig például a „református lelkész = templom egere” azonosságot a XXI. században már illene felszámolni, de erre jelenleg nincs pénz. Bizonyosan nincs?
  5. Minden szervezeti szinten minden tisztség betöltésekor – tisztelet a kevés kivételnek ─ általánossá vált az egyes jelölés. Pedig egy többségi elven működő választásos rendszerben alapvető, hogy a választók megismerjék a jelöltek terveit, elképzeléseit és az eltérő elképzelések között választhassanak. Nyílt vitákban, őszintén, érveket érvekkel ütköztetve. Ezek hiányában a látszat az, mintha mindenki mindenről ugyanazt gondolná. Meri valaki állítani, hogy létezik ilyen egység?

[[paginate]]

- Mit kell tenni/tennem ennek érdekében?

  1. Örömteli, hogy elkezdődtek a református oktatási stratégia készítésének munkálatai, de egy szervezetben először általános stratégiát kell készíteni, a rész-stratégiák csak azt követően készíthetők. Sürgősen hozzá kellene ezért fogni egy egész egyházunkat érintő általános stratégiai terv készítésébe, és azt követően (esetleg azzal párhuzamosan) az oktatási mellett a többi részstratégia (pl. missziói, kommunikációs, ifjúsági, beruházási stb.) készítésébe is.
  2. Érvényt kell szerezni létező egyházi törvényeinknek. Ha azokat meghaladta az idő, vagy bármely ok miatt betarthatatlanok, akkor pedig meg kell őket változtatni.
  3. Szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy püspököt-esperest elkülönítetten választunk. Helyette 4 fős elnökséget kellene választani mind megyei, mind kerületi szinten, így csökkentve a püspökök-esperesek túlterheltségét és a tekintélyelvűség túlburjánzását.
  4. Minden szinten a gyülekezetektől a zsinatig a missziót kellene minden tevékenység középpontjába helyezni, és annak mindent alárendelni.
  5. És nem megkerülve a kérdést: személyesen nekem pedig növekednem kell szolgálatkészségben és bátorságban, hogy paksi gyülekezetemtől a zsinatig, az Egyházmegyei Tanácsban éppúgy mint az SDG Konferenciaközpontban alázattal bár, de rendületlenül képviseljem mindazt, amiben az én Mennyi Atyám eddigi életutam során kompetenssé tett (és készséggel hallgassak mindazokban, amelyekben meg nem).

Bor Imre
a Zsinat világi tagja, a Tolnai Egyházmegye tanácstagja

Hasonló anyagaink

Megújulás!?

Miben kell megújulnia egyházunknak és keresztyénségünknek Ön szerint? Mit kell tenni, tennem ennek érdekében? A Confessio körkérdésére Steinbach József dunántúli püspök, református teológus válaszolt.

„Embertől emberig vinni az evangéliumot”

Miben kell megújulnia egyházunknak és keresztyénségünknek Ön szerint? Mit kell tenni, tennem ennek érdekében? A Confessio körkérdésére Karsay Eszter református lelkipásztor öt pontban fogalmazta meg válaszát.