Albert Zsuzsa verse


Varga Dombi

(h nélkül)

 

Nagy, kopár lakásban lakott,
közel a Maros utcai rendőr-
séghez, és a Csaba utcai
katolikus templomhoz.
Református pap elődök,
költők, Szászok és Varghák,
kézről-kézre adták
szentségüket, s a tudományt.
 

Adták és vették az Úrvacsorát,
őt is vitték könnyeden át
ötvenhat után éjszaka rend-
őrök megrendült száradó
pelenkák alól.
De várták a magas falak
ideák, régi bútorok meredeztek
apák, nagyapák emlékezete
áradt a kopott, ám igazi fából
talán tintafoltos is valamennyi.
 

Ahogy végigkopogott az ember
a csupasz padlón, ahol tovaáradt
a tisztes szegénység s a szellem
tán csak régi hímezések
lobogtatták meg szemedet.
 

Századok, papok, hajdani tanárok
vonultak szavaiban
egy robbanó szív fényei
ahogy szolgált javító tollával
szentferenci egyszerűséggel
tartott áttetsző testével
asszonyt, gyermeket, unokát
legtöbbet ebben a honban.
Túlságosan jó volt csakugyan,
kis, figyelő feje a hosszú nyakán,
hegyes orra mint gázlómadáré.
Mielőtt elrepül.
 

Hasonló anyagaink

Zsirai László verse

CSERE Nem csak az létezik, aki itt lélegzik a közeledben, akit hallhatsz, akit látsz, akit tapinthatsz, akit átölelhetsz.   Az is létezik, aki elment, az is létezik, aki...