Tavaszi ének

Áldott szép Pünkösdnek
rózsái áradnak körben,
piruló bimbók születnek
megnőnek, kibomlanak
hullanak haloványan.
Árad nefelejcs özön
felhabzó kék patak a
járda két oldalán.
Mikor jön-megy az eső
az áldás a kék
ragyogás előtt.
Születik s hullik
napról napra ezen a
forgó bolygón a
szőlőlevél, a rózsa,
a gyermek,
születtem én,
járok esőben, fényben,
s hullanak már a szirmaim.
Járok esőben, fényben,
alattam föld az ég fölöttem.
Váratlanul és ismerősen
megjön a langyos szél
fölemel.