Zsirai László versei

Egy nyelven

Ki engem elfogulatlanul
olvas, megért, és megtanul,
és tartalmilag nem kasszál,
és formailag nem gyalul,
csak józan érvhez igazul,
annak lelkemből üzenem:
szívébe költözik szívem,
hiszen beszélünk Jézusul.

Mondanivalónk
hőségben pálmafa,
esőben meg platán,
nyáron hűtőgép,
télen gázkazán.
Osztozunk egy nyelven,
egy időn, egy hazán –
még sorsunk íve is egy talán.

Élünk gyanútlanul,
bűnünk tanútlanul,
hisz cselekedetünk szüntelen,
hétköznapon vagy ünnepen
törekszik, legyen bűntelen.
Erkölcsünk nem lazul,
betartjuk mire tanított az Úr.
 

 

A szépség-üzemben…

A szépség-üzemben szólécet faragnak,
és mondatdeszkákat formálnak, gyalulnak.
Élnek itt még, akik magyarul tanulnak –
Köszönet az égnek, dicsőség az Úrnak!

Hasonló anyagaink

Rozi, a jácint

Konfirmáltunk. Bifláztuk szorgalmasan a Heidelbergi Kátét, de csak egyik szemünkkel néztük a betűket, a másik szemünkkel a leánykák arcát lestük. Szerelmesek voltunk, mint a vadgalambok. Legalábbis...