2025-ben jelent meg Tóth Géza, Fiatalok a történelmi keresztény egyházakban – Térstatisztikai elemzés című kötete a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában. A tanulmány kétségkívül rendkívül izgalmas munka, igaz, korántsem nevezhető könnyed, nyári olvasmánynak; sokkal inkább egy olyan átfogó és szakszerű elemzésnek tekinthető, amely a 2022-es népszámlálás adatainak részletes feldolgozására támaszkodik. Már a kötet elején szereplő összefoglaló és a záró fejezetben olvasható konklúzió is egyértelművé teszi, hogy az írás célja nem merül ki a puszta leíró elemzésben: a szerző egyfajta döntéshozói háttéranyagot kíván nyújtani az egyházi és oktatási vezetők számára arról, miként lenne célszerű „frissíteni”, azaz újragondolni az egyházi oktatási intézmények térbeli elrendezését és hálózatát. A kötet egyik legnagyobb erénye a népszámlálási adatok vizuális megjelenítése: a térképeken történő ábrázolás sok esetben beszédesebb, mint bármely szöveges leírás.

Tóth Géza munkájában azonban felsejlik egy olyan, az elmúlt időszakban többször érzékelhető tendencia, amely bizonyos szempontból igyekszik a római katolikus egyház számára egyébként drámainak tűnő eredményeket kedvezőbb színben feltüntetni. A 34. oldalon a katolikusok helyzetét vizsgáló fejezet így indul: „A következőkben a katolikus válaszolókat együttesen vizsgálom. Így nem különítem el a római, görög-, illetve az egyéb katolikus csoportba tartozókat.” Ez a megközelítés azért problematikus, mert a rendelkezésre álló népszámlálási adatok alapján Magyarországon egészen eltérő tendenciák rajzolódnak ki a görögkatolikus és a római katolikus felekezet vonatkozásában.

[[paginate]]

Amint azt a Confessio 2023/4. számában megjelent tanulmányomban már részletesen bemutattam, a 2001 és 2011 közötti időszakban a történelmi felekezetek körében egy nagyjából 30%-os, azonos nagyságrendű visszaesés volt megfigyelhető. Akkor így fogalmaztam: „Bár már akkor is igaz volt, hogy a római katolikusoknál volt a legjelentősebb csökkenés, és a legkisebb a reformátusoknál. Ugyanakkor volt egy jelentős eltérés is: 2011-ben a görögkatolikusok még a római katolikusoknál is nagyobb arányban veszítettek létszámukból”. A 2011 és 2022 közötti időszakban azonban ez a tendencia módosult: míg a római katolikusok lélekszáma továbbra is csaknem változatlan mértékben csökkent, a görögkatolikusok esetében a visszaesés szinte teljesen megállt. A görögkatolikus felekezet mindössze 8%-os csökkenést könyvelt el, ami a későbbi elemzésekre nézve különösen nagy jelentőséggel bír.

A Confessio 2024/1. számában azt is bemutattam, hogy 2022-ben – 2011-hez képest – 141 olyan település volt, ahol a római katolikusok lélekszáma növekedett, és mindössze 155 településen nem csökkent (Csanády Márton: A 2022-es magyarországi utolsó (?) „hagyományos” népszámlálás eredményei és problémái. In: Confessio 2023/4.).  Ezzel szemben Tóth Géza úgy fogalmaz: „411 olyan település van, ahol a fiatal katolikusok aránya 2022-ben 2001-hez képest növekedett.” Bár nem végeztem el a teljes számítási ellenőrzést, nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy ez az eltérés döntően a görögkatolikusokra vezethető vissza.

A római és a görögkatolikusok egy kategóriába sorolása azért sem szerencsés, mert – mint több nemzetközi és hazai kutatás is mutatja – Magyarországon és a környező országokban a római katolikusok fertilitási mutatói rendre elmaradnak a reformátusokétól. Csanády–Duráczky–Bozsonyi 2019-es tanulmányunkban azt is bemutattuk, hogy a 20. századi trenddel szemben az ezredfordulót követően térségünkben is megfordult az a jelenség, miszerint a római katolikus édesanyáknak több gyermeke lenne, mint protestáns társaiknak. A görögkatolikusokra ugyanakkor mintha nem vonatkozna ez az új trend – ami önmagában is megérne egy célzott vizsgálatot (Csanády Márton – Duráczky Bálint – Bozsonyi Károly A gyermekszám és a vallásosság intenzitása, valamint a felekezethez tartozás kapcsolata a Székelyudvarhely járásban /Udvarhely Széken/ élő magyar nemzetiségűek körében. In: Csanády, Márton Tamás; Bali, János (szerk.), A vallás szerepe a 21. századi udvarhelyszéki falvak közösségeinek életében Budapest, Magyarország: Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2020. 151 p. pp. 9-17.)

[[paginate]]

Joggal merülhet fel a kérdés: vajon a recenzens csak szőrszálhasogató? Miért ne lehetne a római és görögkatolikusokat együttesen kezelni? A válasz az evangélikusoknál keresendő: Tóth Géza az evangélikusokat külön vizsgálja, pedig létszámuk szinte pontosan megegyezik a görögkatolikusokéval. A 2022-es népszámlálás szerint 176 503 evangélikus és 165 135 görögkatolikus élt Magyarországon.

A tanulmány legrelevánsabb része – és egyben számunkra is legnagyobb jelentőségű fejezete – a református fiatalok helyzetével foglalkozik. A szerző 942 olyan települést azonosított, ahol a református fiatalok aránya 2022-ben meghaladta a 2001-es értéket. Ez lényegében a reformátusok által lakott települések egyharmadát jelenti. A térképes ábrázolás különösen nagy előnye, hogy rendkívül szemléletessé teszi azt az elmúlt évtizedekben tapasztalható, korábban talán soha nem látott mértékű térbeli mobilitást, amely során a lakosság keletről és délről az ország közepe, illetve északnyugati térsége felé mozdult el. Felekezeti szempontból ez azért különösen beszédes, mert azt is jelenti, hogy a történelmileg református vidékekről jelentős számú család költözik át olyan térségekbe, ahol a római katolikus jelenlét volt hagyományosan meghatározó.

A tanulmány egyik legizgalmasabb és egyben leggyakorlatiabb következtetése az egyházi gimnáziumok országos lefedettségének vizsgálatából fakad. A térképek világosan mutatják, hogy az egyes felekezetek fiataljai mely településekről érhetik el 30 percen belül saját egyházi fenntartású gimnáziumukat. A katolikusok 80 településen összesen 107 gimnáziumot tartanak fenn; a reformátusok 56 településen 64-et; míg az evangélikusok 15 településen 18-at. Bár utóbbiaknál egyértelmű, hogy az országos lefedettség nem megoldható, a katolikus intézmények hálózata gyakorlatilag teljes lefedettséget biztosít. A reformátusok esetében azonban két jelentős „fehér folt” is látható, amelyek közül a súlyosabb és stratégiailag is problémásabb a Balaton környéke. Ez különösen azért figyelemre méltó, mert az elmúlt években – részben a COVID–19 járvány utáni mobilitási hullámnak köszönhetően – sok gyermekes család költözött a térségbe. Mozgásuk azonban a 2022-es népszámlálásból még csak részben látható.

Tóth Géza elemzése alapján a református gimnáziumok 30 perces vonzáskörzetén kívül élő gimnazista korú reformátusok aránya Zalában 79%, Veszprém megyében 50%, Somogyban pedig 32%. Ezek az adatok önmagukért beszélnek, és világosan jelzik: a református döntéshozóknak feltétlenül érdemes komolyan tanulmányozniuk ezt a kötetet.

Csanády Márton