Társadalmi missziók Magyarországon

Összegzés az MRE társadalmi misszióinak munkájáról az elmúlt években, kitekintéssel a 2020-as évek elejére 

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5, 17)

A Bethesda tavánál 38 éve bénán fekvő ember fájdalmas igazságát hallva, Jézus cselekszik. Szombat van. Amikor kitudódik, hogy miért törte meg a szombatot, Jézus így felel: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A Magyarországi Református Egyház társadalmi misszióinak munkájáról szólva, nem csupán a misszió locus classicusa (Mt 28,18-20), hanem a jelen pillanatban is, szüntelen (eós arti) munkálkodó Atya és a hozzá hasonlóan most is munkálkodó (kagó ergadzomai) Fiú szól hozzánk, megadva számunkra a misszió célját, a szüntelen készenlétet és cselekvőkészséget a Szentlélek által vezetett szolgálatra.  A misszió célja lehet az, hogy több ember térjen meg Jézus Krisztushoz. Cél lehet az, hogy az egyháznak több tagja legyen. Missziói cél lehet az, hogy társadalmi problémákat oldjon meg az egyház és annak intézményei.

Jézus felhatalmaz és arra ad ígéretet, hogy az Ő szavának engedelmes, az Ő vezetésének hatalma alatt kész és cselekvő misszió az, amiben Ő együtt munkálkodik velünk (Mk 16,20).

A társadalmi misszió mai nagy kérdése tehát az, hogy az egyházi felhatalmazáson túl, készek vagyunk –e, kész vagyok –e a munkára, bármi legyen is az, ott, ahová hív és küld az egyház Ura, aki éppen rajtunk, rajtam keresztül akarja szabadító munkáját végezni. A társadalmi missziók helye és relevanciája újra és újra megkérdőjeleződik az egyház szolgálatai között. A missziók nem jelennek meg szükségszerűen a gyülekezeti struktúrában, mint a gyülekezeti szolgálat nélkülözhetetlen elemei; az Igehirdetés, a sákramentumok kiszolgáltatása, a konfirmáció, a hitoktatás vagy más, egyéb szolgálatok, ugyanakkor, ha megjelenik a közösségben valaki, akinek speciális élethelyzetéből adódóan olyan segítségre van szüksége, amit szakszolgálat hiányában a gyülekezet nem tud biztosítani, a missziók tudnak segíteni. Miközben minden Istent kereső embernek helye van gyülekezeti közösségeinkben, éppen a speciális élethelyzetekben élők azok, akiknek egy ideig olyan kapaszkodók kellenek, amit a társadalmi szolgálatok biztosítani tudnak. A látássérültek elől akadályokat kell elgörgetni, hogy otthonosan mozoghassanak a templomokban és a gyülekezeti termekben.

[[paginate]]

A hallássérültek számára jelekkel kell hallhatóvá tenni a szót, hogy bekapcsolódhassanak az Igehirdetésbe, a közös énekekbe, imádságokba. Falakat kell ledönteni azok elől, akik függőségeikből szabadulva keresik helyüket Isten népének, a gyülekezeteknek a közösségeiben, miközben azt gondolják, hogy régi életükről árulkodik minden, ha megjelennek. A szégyen, már aki még tud szégyenkezni (Jer 6,15; Jer 8,12), erős akadály; ezt csak a szeretetteljes, jézusi együttérzés képes feloldani. A társadalmi szolgálatok hidak, amelyek mélységeket ívelnek át, hosszan felfelé kanyargó kivezető utak, vagy sötétben húzódó alagutak, hogy akik nem látnak tovább a szakadéknál vagy nem látnak fényt a mélységeikben, sötétségeikben, megtalálják azt, Aki azt mondta, hogy Ő a világ világossága (Jn 8,12). Krisztus, Aki a világ világossága, Akiről a Mennyei Atya azt mondta, hogy Őt hallgassuk, mert Ő Krisztusban gyönyörködik (Mt 17,5) mindannak ellenére, ami történt bennük, velük és általunk, magához hív, új esélyt ad. Látást ad arra, hogy céllal születtünk erre a világra, hogy küldetése van az életüknek, vannak ajándékaink, és örömünk lehet. Mindezt egyedül Krisztus tudja megmondani, nekünk, és rajtunk keresztül sokaknak. Ahhoz a Krisztushoz vezethetnek a társadalmi missziókban szolgálók, Aki úgy szerette őket is, hogy az életét adta értük, és segíthetik őket tovább, a gyülekezetek szeretetközösségeibe.

Mielőtt a Magyarországi Református Egyház társadalmi misszióit, történetüket, szolgálataikat röviden áttekintenénk, Szűcs Ferenc emeritus professzor „A társadalmi missziók bibliai alapjai” című előadásából idézek fel alapgondolatokat, amelyek nélkül nem láthatjuk helyesen a misszió helyét, irányát és célját. Az előadás a Reformáció 500. évében, a Református Missziói Központ tízéves jubileuma alkalmából, online hangzott el, írásban nem jelent meg. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy mind a társadalmi szolgálatok munkatársai, mind egyházi közösségeink tagja, az egyházon kívülről érkezők megismerjék. Az alábbi rövid összegzés a felvétel alapján készített jegyzet. (https://www.youtube.com/watch?v=KioM4Lkq06Q)

[[paginate]]

1. Bibliai alap

A társadalmi missziók helyét keresve tudnunk kell, hogy a Szentírás szerint egyetlen misszió van, a missio Dei, azaz Isten missziója. Ő küldte el az Ő Fiát ebbe a világba, és ebben az elhívásban részesedik az egyház. Az egyház nem azért létezik, mert emberi igény van a jelenlétére, hanem azért, mert Isten szereti ezt a világot, és Isten szeretet kapcsolata kinyílt a világ felé. „…Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok…minden Őáltala és Őreá nézve teremtettek” (Kol 1,15-16). Ez a világ Istené, mi pedig Isten világában vagyunk. A gonosz szőlőművesek példázata (Mt 21, Mk 12; Lk 20) jól mutatja azt, hogy a gazda oda küldi el a követeit, ahol minden az övé. A missziók nem idegen területen járnak, nem illetéktelenül avatkoznak be a világ történéseibe, hanem azért, mert ide van küldetésük. A gazda, aki bérbe adta a szőlőt, hogy műveljék azt, elküldi követeit, hogy hozzák el a termést, ami az övé. Nem tántorítja el, hogyan bánnak a küldötteivel, ezért végül a saját fiát küldi el abban bízva, hogy „…A fiamat meg fogják becsülni” (Mt 21,37). Isten tehát, mint ennek a világnak gazdája, szenvedélyes szeretettel szereti azt, ami az övé. A végsőkig elmegy. Akik pedig ebből a szenvedélyes szeretetből küldetnek, minden időben osztoznak annak sorsában, aki megbízta őket. A társadalmi missziók munkásainak tudniuk és újra tudatosítaniuk kell mindezt.

Jézus a Jn 10-ben, a jó pásztor példázatában azt mondja: „Én vagyok az ajtó…” (9.v). Azaz a világ és az egyház közötti kerítésen van egy ajtó. Nem lehet akárhol átjárni a világot és az egyházat elválasztó kerítésen, csakis az ajtón; Aki a Krisztus. Ha a misszió munkásai nem ezen az ajtón, azaz Krisztuson keresztül lépnek be a világi intézmények kapuján, akkor menthetetlenül és jeltelenül elnyeli őket a világi intézmény szellemisége. Ami pedig a világból nem Krisztuson keresztül kerül be az egyházba, az lehet nagyon modern, lehet nagyon tetszetős, de nem kaphat teret az Ige és a Krisztus Lelke helyett az egyházban. A kapuőr (tűrórosz), aki megvizsgál mindent (1Kor 2,10), Isten Szentlelke segíthet ebben nekünk.

A társadalmi misszió tehát csak akkor misszió, ha tudja hol a helye, mi az iránya, ki a küldője és mi a küldetése. A küldöttnek minden esetben azonosulnia kell azzal a küldetéssel, amit kapott. Jézus példázatai között van néhány, amelyek pontosan ezt érzékeltetik: a só (Mt 5,13; Lk 14,34; Mk 9,50) vagy a kovász (Mt 13,33; Lk 13, 20); mindkettő azonossá válik azzal a közeggel, amibe belekerül, és egy új entitást hoz létre, egyik sem marad idegen anyag. A társadalmi missziók bizonyos közegekben nem maradhatnak kívülállók, „civilek”, hanem annak az intézménynek alkotó részeivé kell válniuk, amelyekbe küldettek. Például a tábori lelkészek, a kórházlelkészek, a szeretetszolgálati intézményekben dolgozók.

[[paginate]]

Meg kell értenünk azt is, mi az, ami sajátosan egyházi szolgálat a társadalmi ellátó intézményekben. Amikor Jézus az ötezer embert száz és ötven fős csoportokba rendezi (Mk 6,40), kisebb, átlátható közösségekké formálja. Megmutatja számunkra a személyességet, a kezelhetőséget, ahogyan még képesek lehetünk átfogni és nem uniformizáltan kezelni a ránk bízottakat. A világ minden megoldásra váró feladatát nem az egyháznak kell elvégeznie.

Az állam Isten által rendelt hatalom, amely egyfelől szolga, azaz diakónus (theou gar diakonos estin – Róm 13,4), másrészt szolga, azaz liturgus (leitourgoi gar theou eiszin - Rm 13,6). A diakónia a gondoskodást szolgálta, a liturgia a rend fenntartását biztosította. Az állam szolgálata a mindennapi kenyér biztosítása, és a jó rend fenntartása. Kálvin éppen emiatt sorolja az államot Isten általános kegyelmi rendjébe. Az egyház ezen a ponton, és emiatt tud segíteni az államnak a jó rend és a gondoskodás biztosításában és fenntartásában.

Szűcs professzor a 2Kor 5,20-at idézve „Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel” zárja tanítását. A misszió, ami reánk van bízva nem más, mint a megbékélés hirdetése. Azt mondja: „Nem Istent kell kiengesztelni a világgal, hanem a megbékélt Istenhez kell közelíteni azt a világot, amely még mindig harcban áll vele”. Isten Krisztusban megbékélt (katallagé), megengesztelődött velünk. Ennek igazságát hirdethetik a társadalmi missziók, ezáltal lehetnek a jóakarat emberei, ha a megbékélés követségében, a salom helyreállításában tudnak elöljárni. Az egészen bizonyos, hogy aki a gazda követségében jár, számíthat elutasításra, támadásra, de elfogadásra is. Aki azonban úgy indul el, mint ahogyan Ézsaiás, az nem lesz a meghátrálás embere (Zsid 10,39). „És hallám az Úrnak szavát: Kit küldjek el és ki megy el nekünk?”  A próféta pedig így válaszol: „…Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6,8). A hívás mindig felülről érkezik, nem a társadalom felől. A Gondviselő Isten szól. Erre a szóra válaszolhatunk azzal, hogy itt vagyok; engem küldj, vagy úgy, hogy nem megyek. Misszió csak akkor van, ha vannak küldöttek, akik igent mondtak a hívásra, mert ha nincs küldött, nincs misszió! Az „elküldött” aratókat kell elkérni az aratás Urától (Lk 10,2) mert csak az „elküldött” aratókat lehet munkába küldeni. Missziói munka csak akkor lesz, ha megtanulunk kérni, és nem mi akarjuk verbuválni a csapatot, a teamet. Isten országa ma is permanens munkáshiánnyal küzd. Nem a jelentkezőkből van hiány, hanem az elhívottakból, az elküldöttekből, de Jézus azt mondja, hogy az Atya is és Ő is munkálkodik. Nézzük most azt, amit ebből a munkából a társadalmi missziók vonatkozásában láthatunk.

[[paginate]]

2. A megtett út

Az egyes emberek életében minden időben leképeződik az egész társadalom. Ezért is kapott már a rendszerváltás előtti évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt az a segítség, amelyet a Magyarországi Református Egyház társadalmi missziói adnak, nevezetesen kapaszkodókat, a keresők kezébe. A társadalmi missziók nem alapítottak gyülekezeteket; feladatuk éppen az volt, és ma is az, hogy a gyülekezetekkel összefogva vállaljanak közösséget a bajbajutottak segítésének szolgálatában.

Az 1940-es évektől működő társadalmi szolgálatok egy – egy elkötelezett, Isten hívását meghalló, és a küldetésre igent mondó lelkipásztorok köré csoportosultak. Többnyire gyülekezeti szolgálatuk végzése mellett álltak be a direkt embermentő missziókba, mert nem tehettek (Jer 20,9) mást, akkor sem, ha nélkülözniük kellett a támogató hátteret. A meg nem értettség és a magányos harc minden terhét vállalták Krisztusért, Aki - ígérete szerint - velük volt küzdelmeikben. Az áldások nem maradtak el; lelkipásztorok csatlakoztak önkéntes munkára (lelkigondozói szolgálatok, Lepramisszió), nagy közösségek jöttek létre (Vak- és Siketmisszió), gyülekezeti csoportok szerveződtek (Iszákosmentő Misszió utógondozó csoportjai). Az előző rendszerben általánossá vált, hogy az egyházat az egész társadalomtól kell elválasztani, ezért csak azokon a területeken engedett teret az állam az egyháznak, amely területeken az állami intézmények tehetetlenek voltak. A különböző fogyatékkal élők, a szenvedélybetegek közötti szolgálatok voltak ezek. Azokat a területeket, ahol az egyház direkt missziót végezhetett volna, mint pl. a hitoktatás, elzárta az állam az egyház elől rendszerváltás előtti évtizedekben. Fontos tudnunk, hogy a társadalmi szolgálatok jelentős része ekkor indult el és elkötelezett, áldott szolgálatot végeztek ezeken a helyeken a lelkipásztorok. A velük munkálkodó Krisztus nem hagyta magára, és nem engedte megszégyenülni azokat, akik vállalták ezeket az utakat. Nem tudunk eléggé hálát adni ezekért az elsőkért, Jakab Miklósért, Siklós Józsefért, Balog Zoltánért, Gyökössy Endréért, és sokan másokért, akik a mai társadalmi missziók elkezdői, és példaképei! A rendszerváltás után megnyílt a lehetőség a büntetés végrehajtási intézetekben, a kórházakban, a katonák közötti lelkészi szolgálatok előtt, ami egyre inkább azt vetítette előre, hogy az egyre kiterjedtebb szolgálatokat szervezni, támogatni szükséges.

[[paginate]]

2.1. A Református Missziói Központ (továbbiakban: RMK) alapítása. 2006. január 1-gyel a Magyarországi Református Egyház Zsinata új intézményként alapította meg a Református Missziói Központot, amelynek szervezeti egységei lettek a már működő társadalmi missziók. Akkori nevükön a Börtön-, a Cigány-, és a Hajléktalanmisszió, a Házasság és Családsegítő Szolgálat (HCSSZ), a Kórház-, és Menekültmisszió, a Református Iszákosmentő Misszió (RIM), a Repülőtéri Misszió, a Siketmisszió, a Telefonos Lelkigondozás és a Vakmisszió. Az intézmény létrehozásának célja az volt, hogy a különböző missziós szolgálatok az egyházi közösség igényeinek, elvárásainak jobban meg tudjanak felelni, több rászoruló embert érjenek el, valamint hogy egységes szemlélet alapján kerüljön kialakításra szakmai irányításuk és felügyeletük, szolgálataik összefogása, és adminisztrációjuk, gazdálkodásuk segítése.

A társadalmi missziók működését átláthatóvá, megfoghatóvá kellett tenni az Egyház vezetése és közösségei számára. Azzal, hogy az RMK adminisztrációs kötelezettségeik ellátásában jelentős szerepet vállalt, és gazdálkodásuk hátterét a fenntartó Egyház segítségével biztosította és biztosítja, kiegészítő forrásokat keres, és egyházon belüli és egyházon kívüli szervezetekkel kapcsolatokat épít, nagy terhet vett le a misszióvezetők válláról. Ezáltal nagyobb erőkkel fordulhattak és fordulnak azok felé, akik náluk keresik a kapaszkodókat.

Az RMK önálló intézmény, azonban fenntartásáról a Magyarországi Református Egyház Zsinata éves költségvetésében gondoskodik. Az Egyház általi alapítás és az Egyház általi fenntartás önmagában még nem biztosíthatja azt, hogy a társadalmi missziók valóságosan Isten misszióját végzik. Feladatellátó, szolgáltató intézményt bárki létrehozhat, az Egyház is.  Ha azonban az Egyháznak gondja van arra, hogy az egyházi intézmény Isten cselekvésének helye legyen, és Krisztust megvallja, akkor a benne szolgálók, munkálkodók hűségére, odaszánt életére nagy gondot fordít. Tizenöt év tapasztalata alapján azt látom, hogy a társadalmi missziók sajátos szolgálata olyan munkatársakat igényel, akik nem különb voltuk miatt alkalmasak, hanem maguk is megmentett emberek. Mindennél fontosabbnak tartom az egyházi intézmény fenntartása folyamán arról gondoskodni, hogy az abban dolgozók Krisztusban újjászületett emberek legyenek. Amennyiben az egyház intézménye ennek tesz eleget, amennyiben Krisztust vallja meg, amennyiben jelen van benne Krisztus, annyira lesz Isten helyévé a világban.

[[paginate]]

2.2. A hely. Rákospalota- Óvárosban, a XV. kerület használaton kívüli iskolájában kapott helyet 1989 tavaszán a Magyarországi Református Egyház társadalmi missziója. Az épület egyharmad részét a Református Iszákosmentő Misszió és a Lepramisszió, kétharmad részét pedig az Erdélyi Menekült Szolgálat használta. Az 1927-ben épült iskola akkor már 3 éve használaton kívül állt, amit nagy összefogással újítottak meg. Az Egyházak Világtanácsa, a HEKS (Hilfswerk der evangelischen Kirchen Schweiz), a Református Világszövetség, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium és a Magyarországi Református Egyház anyagi támogatásával irodai helységeket alakítottak ki az Iszákosmentő Misszió, a vakok és siketek közötti munkaág részére, orvosi szobát, konyhát, étkezőt, és vizesblokkokat, hogy az akkoriban érkező nagy létszámú erdélyi menekülteket, családokat méltó módon el tudják látni. 2006 augusztusáig, amikor az épület ismételt felújítási munkálatai megkezdődtek, a már említett társadalmi missziók használták az épület nagy részét.

2008. szeptember 24 –én került sor a megújított épület ünnepélyes átadására, amely ekkor már a Református Egyházban működő valamennyi társadalmi misszió központja lett. Itt kapott helyet a RMK adminisztrációs és gazdasági hivatala, és ez a székhelye a társadalmi szolgálatoknak. Nagyterem, irodák, közös helységek biztosítják valamennyi szolgálat részére a napi munkavégzést éppen úgy, mint az egyes területek nagy konferenciáinak, képzéseinek megtartását. Helyileg az Iszákosmentő, a Siket és Vakmisszió, a Rehabilitációs foglalkoztatás, és a DorKász Csoport van jelen; de ez az épület a székhelye, központja és a helye más helyszíneken működő társadalmi misszióknak: a Kórházlelkészi Szolgálatnak, a Börtönlelkészi Szolgálatnak, a Repülőtéri Lelkészségnek, a Telefonos és Internetes Lelkigondozásnak, és a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálatnak. Egészen 2015 őszéig itt dolgoztak a Menekültmisszió munkatársai és önkéntesei, amely szolgálati ág a megváltozott helyzetben lelki munkát próbált és próbál végezni egy önkéntes lelkipásztor üldözött keresztyének közötti szolgálatának támogatásával. A Magyar Kékkereszt Egyesületnek és a Magyarországi Lepramisszió is a RMK a székhelye.

A XV. kerületi Önkormányzat területén élve azt tapasztaljuk, hogy kiemelt figyelemmel kísérik és esetenként támogatják munkánkat. Törekszünk arra, hogy a kerületben jelen legyünk szolgálatainkkal, amelynek évek óta több szép példája van.

[[paginate]]

3. A társadalmi missziók munkája – kitekintéssel a 2020-as évekre

Börtönlelkészi Szolgálat. 11 magyarországi büntetésvégrehajtási intézetben 11 református lelkipásztor szolgál. A szolgálat vezetője – Szénási Jonathan Sándor a Közép-dunántúli bv. Intézet börtönlelkésze. A Szolgálat jelenlegi formájának alapjait a 13/2000 IM rendeletben (VI.14) fektették le 21 évvel ezelőtt. A Szolgálat vezérigéje a Mt 25,36 alapján: „…fogoly voltam és eljöttetek hozzám…” A református Börtönlelkészi Szolgálat első vezetőjének, L. Molnár Istvánnak (elhunyt 2019) kezdeményezésére a RMK szervezésében évente megrendezzük a fogvatartotti imanapokat, a Kálvin-vetélkedőt, a Családos hetet és a Szabadultak Istentiszteletét. A rendezvényeket a bv. mellett Egyházunk Zsinatának Elnöksége, és némely gyülekezeti közösségek is támogatják. A bv. országos parancsnoksága minden esetben nagy elismeréssel szól a börtönlelkészek kiváló munkájáról. A bv intézetekben szolgáló lelkipásztorok istentiszteleteket, bibliaórákat, énekórákat tartanak, egyéni lelkigondozást folytatnak a fogvatartottakkal, valamint koordinálják az intézetünkbe bejáró egyházak és missziók alkalmait. 2020. március 11-től saját szolgálatuk is folyamatosan változó korlátozások alá került: a csoportos alkalmak engedélyezett maximális létszáma 20-10-5 fő között ingadozott, illetve teljes tilalom alá is került. Az egyéni lelkigondozás lehetősége folyamatosan biztosított volt. A tervezett nagyobb létszámú alkalmak (pl. Imanap a cigányokért), a több intézetet érintő programok (pl. Fogvatartottak X. Országos Imanapja), az intézeten belüli családi istentiszteletek, az intézeten kívüli csoportos kimaradások, a családi kapcsolaterősítő tábor mind felfüggesztésre kerültek.

A koronavírus járvány idején volt arra is lehetőség, hogy skype segítségével végezzék a lelkigondozói szolgálatokat. A bejáró egyházak és missziók csak elektronikus formában juttathatták be anyagaikat, amit az intézet kábel TV hálózatán és/vagy a kápolnában/kultúrteremben nézhettek meg a fogvatartottak. 2021 májusában a református börtönlelkészek 50 áhítatot rögzítettek, amelyek a bv. intézetek saját hálózatán keresztül minden intézetben láthatóak. 2021 februárjától kéthavonta a RMK munkatársainak segítségével a Református Lapját remittenda példányaiból 3200-3600 közötti db-ot juttatunk el minden intézetbe a bv. körszállításán keresztül. Hálásak vagyunk, hogy Krisztus evangéliumával lehetünk jelen a bv. intézetekben!

[[paginate]]

Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat. A Házasság és Családsegítő Szolgálatot (HCSSZ) Szarka Miklós lelkipásztor 1991-ben hozta létre lelki problémákkal küzdő házaspárok és családok lelkigondozói támogatására. Több református lelkipásztor dolgozott a Szolgálatban, és ez ma is így van. 2016-ban változott meg a Szolgálat neve, Tóth János lelkipásztor vezetése alatt. Gyökössy Endre lelkipásztor maga is a XV. kerületben élt, itt szolgált, a pasztorál pszichológia alapjait ő fektette le. Tóth János lelkipásztor elkötelezett tanítványként vezeti ma is a Szolgálatot. Munkáját két lelkipásztor segíti. A Házasság Hete sorozathoz kapcsolódva minden évben kiváló anyagokkal szolgálnak a gyülekezeti lelkipásztoroknak, és fogadják az általuk delegált személyeket, párokat, családokat. 2020 -ban a Koronavírus járvány miatt a lelkigondozói beszélgetések átkerültek a világhálós felületekre (MTeams, GMeet, Zoom, Skype). Rendszeresen töltöttek fel lelkigondozói áhítatokat, írásokat, imádságokat a facebook oldalra. A látogatottság számottevően megnövekedett.

Az egyéni lelkigondozói beszélgetések, szupervíziók, házaspárokkal történt lelkigondozói beszélgetések, csoport szupervíziók, szakmai műhelyek az online térben is működtek. Személyes jelenléttel a csoportokban, műhelyekben 5-7 fő vesz részt. 2020 -ban elmaradtak egyéb programok, pl. az őszi filmklub, házassági szeminárium gyülekezeti tagoknak, a gyászfeldolgozó csoport.

A KRE HTK 4. évesek tevékenységkísérést, 5-6. évesek szupervízióját, házaspárok lelkigondozói blokkját a virtuális térben meg tudták tartani a lelkipásztorok.

A 2020-as adatokat összegezve azt látjuk, hogy közel 300 főt élt a lelkigondozói beszélgetés lehetőségével, 160 egyén, közel 50 házaspár, a többi pedig egész családot érintett. A beszélgetések száma közel 400 volt. Egyéni szupervíziót 25 fő, 7 csoport igényelt, összesen 110 fő vett részt ezeken.

Kórházlelkészi Szolgálat. A legnagyobb szervezeti átalakításon a Kórházlelkészi Szolgálat ment keresztül 2020 februárja óta. Miután a Magyar Állam 2020-tól anyagilag támogatja a kórházlelkészeket, Egyházunk Elnöksége arról döntött, hogy az átláthatóság és egységes rendszer kialakítása érdekében az addig egyházkerületi és egyházmegyei fenntartással működő kórházlelkészeket egységes keretbe, az RMK-hoz helyezi. 2020 végére elkészültek az egységes kinevező okiratok, munkaköri leírások és egy elfogadott javadalom tábla szerinti besorolás, ami figyelembe veszi a szakirányú szolgálatban eltöltött időt és a szakirányú végzettségeket is. Ez egészen egyedülálló egyházunkban. A Szolgálat vezetője Gál Judit kórházlelkész, aki mellett még 39 kórházlelkész szolgál az ország 34 egészségügyi ellátó intézeteiben és a Bethesda Kórházban. Elkötelezett munkájukat sokan látták a koronavírus járvány alatti nehéz időben, amikor gyakran csakis rajtuk keresztül kaptunk hírt szeretteinkről, vagy csak ők lehettek ott az utolsó pillanatokban.

[[paginate]]

Református Iszákosmentő Misszió (RIM). Némethné Balogh Katalin személyében olyan elkötelezett szolgálattévő áll a RIM élén,  aki már gyermekségétől kezdve tudta, hogy egyedüli Szabadítónk Krisztus. Szolgálatot nem lehet megörökölni, de lehet azt mondani Istennek egy elhívott és elküldött Édesapa és Édesanya (Balog Zoltán és Tapolyai Margit) utódaként is, hogy én is itt vagyok, küldj el engem. Ő ezt tette. A Misszió szorosan együttműködik a Magyar Kékkereszt Egyesülettel, amely Dömösön egy gyógyító kórházat tart fenn. Az Egyesület elnöke a RIM vezetője, akit férje, Németh Zoltán mellett még két lelkipásztor is segít a szenvedélybetegek közötti munkában. Több száz szabadulásra vágyó jut el évente Dömösre, és több száz szabadult ember találkozik heti rendszerességgel az ország egész területén az utógondozó csoportokban, amelyeknek nagy részben a református gyülekezetek adnak helyet. „Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten Bárányát”, hangzik fel sok helyen és sokszor a RIM éneke, amelytől szeretnénk, ha hangos lenne az ország!

Repülőtéri Lelkészség. Különleges a hely, különleges a szolgálat, amely a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér B termináljának indulási oldalán áll rendelkezésére mindazoknak, akik utazás előtt szoronganak, félnek, vagy egyszerűen csak csendet szeretnének magukban és maguk körül. A repülőtéri kápolnában Krasznai Andrea lelkipásztor készen áll a meghallgatásra, a különböző nyelven kezdeményezett beszélgetésre, az együtt imádkozásra. A repülőtér kiemelt hely; nem csupán a lokációja miatt, de egyedisége miatt is. Kiváló lehet gyülekezeti csoportok, delegációk találkozására, megpihenésre, sőt leginkább arra, hogy megmaradjunk annak a Krisztusnak a követésében, aki azt mondta, hogy Ő az út (Jn 14,6). A szolgálatvezető különleges alkalmakkal, programokkal színesíti a keresztyén jelenlétet az évenkénti koncertek, egyéb előadások szervezésével, amelyre a repülőtéren dolgozók éppolyan nyitottak, mint az éppen ott tartózkodó utasok. A Covid-19 ideje alatt szinte minden bezárt, de a kápolna nyitva volt a meghallgatásra, az együttérzés kifejezésére. A református lelkipásztor mellett római katolikus és evangélikus lelkész is jelen van, biztosítva, hogy az égi útra áldást kérőknek áldást közvetítsenek.

Siketmisszió. Amikor Jakab Miklós lelkipásztort 1939-ben felkérte Ravasz László püspök, hogy vállaljon szolgálatot a siketek és a vakok között, még együtt volt a két szolgálati terület. Egészen Jakab Miklós 2002-ben bekövetkezett haláláig ő, és felesége Rácz Erzsébet fogta össze, tartotta számon az ország számos településén élő siketeket és vakokat. A szolgálati területek szétválása után a Siketmisszió vezetője Járay Loránd lelkipásztor lett. Elkötelezett abban, hogy egyházunk közösségei, a gyülekezetek akadálymentesen legyenek elérhetőek a hallássérültek számára. Számos egyházi és egyházon kívüli iskolai programon igyekszik megismertetni a siket kultúrát, a siket emberek mindennapjait. Hallássérült iskolákban hittanoktatást és missziói programokat szervez határon innen és túl, különös figyelemmel az Erdélyben működő hallássérült iskolára. Az egyházi műsorok jelnyelvi tolmácsolását elkötelezetten szervezi, sok fiatallal megismertetve a jelnyelv értékét, szépségeit.

[[paginate]]

Telefonos és Internetes Lelkigondozói Szolgálat (TLG). A Zsinat Elnöksége 1984-ben bízta meg P Tóth Béla lelkipásztort a Református Telefonos Lelkigondozói Szolgálat vezetésével, amelyet 2019-ig töltött be. A prevenciós céllal létrehozott szolgálat a magas magyarországi öngyilkosság miatti halálozás megelőzését tűzte ki célul, de nyitott volt minden lelki krízistől szenvedőt segíteni. A Szolgálat mai vezetője Révész Jánosné lelkipásztor, aki maga is a kezdetektől részt vett a munkában. Jelenleg közel 40 önkéntes szolgál, akiknek képzését, szupervízióját, a skype és internetes lelkigondozással kibővült szolgálat ügyeleti beosztását Révész Jánosné látja el. Kétévente hirdetünk meg új képzést az újonnan jelentkezőknek, akiket első sorban gyülekezetekből hívunk és várunk. A lelkigondozói beszélgetések középpontjában Krisztus áll, akkor is, ha nem mindig hangzik el az Ő neve. A Szolgálat vezetője és munkatársai jól tudják, hogy Nála, azaz Krisztus nélkül semmit sem tudnak cselekedni (Jn 15,5). Különösen így volt ez a Covid-19 krízis időszakában, amikor a hívások száma megsokszorozódott. A TLG elismert és megbecsült partnere az országos Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének.

Vakmisszió. A Siketmissziónál elmondott bevezető mondatokat nem ismétlem, de megerősítem, hogy Jakab Miklós lelkipásztor és felesége elkötelezett szolgálata és túlcsorduló szeretete a vakok iránt olyan alapot vetett a missziói szolgálatnak, amelyre ma is lehet építeni. A Vakmisszió jelenlegi vezetője, Nógrádiné Kovács Alexandra lelkipásztor mind személyében, mind elkötelezettségében méltó utódnak bizonyul. A mai kor eszközeit használva facebook csoportot hozott létre, amelyet több mint 200 látássérült követ naponta. A Vakok Állami Iskolájában bibliacsoportokat indított és vezet, ami a látásukat frissen elvesztettek esetében kiemelten fontos. Kirándulásokkal, csendeshéttel évről évre szolgálunk a vakok között, amely eseményekre az ország egész területéről érkeznek. Budapest és Debrecen a Vakmisszió bázisa, Debrecenben egy sorstárs, Szakáll Zsombor fogja össze a látássérülteket. A misszió fontos szolgálata a hanganyagok digitalizálása, amelynek alapjait Czirják László vak lelkipásztor fektette le. Az egész országba küldjük a hanganyagokat, amelyeken Igehirdetések, evangelizációs hetek szolgálatai hallhatók olyan lelkipásztoroktól, akiket személyesen már nem ismerhetünk.

Rehabilitációs Foglalkoztatás. A RMK 2012 óta vesz részt megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában. Jelenleg 8 munkatársunk van, akik közül négyen a RMK napi működésében, fizikai munkákban vesznek részt, a többiek pedig egy-egy misszióhoz rendelten segítenek. Különleges kiváltságnak tekintem kezdettől azt, hogy együtt dolgozhatunk vak és siket munkatárssal, autista és mozgássérült munkatárssal, és ahogyan az egyik mentortól tanultam, egyéni képességekkel rendelkező munkatárssal. Az egyéni képességre figyelés nagyon sokat formált rajtunk, az ún. egészségeseken. Meggyőződésem az, hogy minden gyülekezetben lehetne helye, munkája, ezáltal önbecsülése, reménye és közössége egy-egy „egyéni képességű” embernek. Azt remélem, hogy nem csak tovább folytathatjuk ezt a foglalkoztatást, hanem olyan értékként tűnik majd fel egyházi intézmények és gyülekezetek számára, ami követésre ösztönöz sokakat. Az együttélés és a közös munka, közös szolgálat több, mint az együttérzés, és ezen a téren még sokat kell előre lépnünk.

[[paginate]]

DorKasz Csoport. Mégis írok erről a különleges szolgálatról, ami ugyan nem önálló misszió, mégis olyan sokakat elér, hogy némely missziói terület is örülne ilyen eredménynek. A DorKász Csoport idős asszonyok közössége, akiknek egy részét még Dobos Károly vezette be a missziós életbe a Lepramisszión keresztül. Miután hosszú évtizedeken át az Alag utcába jártak, folytatni akarták a közel száz gyülekezettel való kapcsolattartást, a kötött takarók készítését, a közös imádságokat. Azt a lelki áldást, amit tapasztalt, bölcs személyük jelent, nem nélkülözhetik a társadalmi missziók. Munkájukkal ma a református gyerekházakat és tanodákat segítik, miután évente kb. 500 kész takarót juttatunk el ezekbe az intézményekbe. A jutalom ezért mindössze az, hogy „tehetjük”, ahogyan a diakonisszák vallották, és néhány csillogó szemű gyerek képe az irodában.

Végül fontosnak tartom elmondani, mivel az intézményi lelkészek, a társadalmi missziók vezetői, munkatársai kikerültek a lelkipásztori kiskörökből, egyházmegyei és egyházkerületi összejövetelek, missziói és diakóniai bizottságok tagságából, ezért megszegényedik és meggyengül a missziói szemlélet, amikor az Egyház missziójáról gondolkodunk. A társadalmi szolgálatokban álló lelkipásztorok ugyanis éppen azokkal találkoznak, akik most élik át Jézus Krisztus szabadító szeretetét, életváltoztató munkáját, ezért az „első szeretet” (Jel 2,4) élményével átitatott emberek gyülekezetbe vezetése egész egyházunk szempontjából döntő fontosságú. A Krisztusban újjászületettek örömére, jelenlétére, hangjára, buzgóságára olyan szüksége van a gyülekezeteknek, mint a friss forrásvízre a kitikkadt embernek. A forrás mindig friss vizet csörgedeztet, nem előre palackozott víz ez, ami ugyan oltja a szomjat, mégsem ugyanaz. Hiszem, hogy Isten, missziójában számon tartja a társadalmi szolgálatokat, és reménykedem abban, hogy lesz szemléletváltás ezen a téren egyházunk egész közösségében.  Igaz, hogy más területeken szolgálunk, mint a gyülekezeti lelkipásztorok, de testvérek vagyunk, szolgatársak. Van látásunk és vannak ismereteink azokról a területekről, ahová ugyanaz az egyházi vezetés állított és nevezett ki bennünket, mint a gyülekezeti lelkipásztorokat.

Ahhoz, hogy a társadalmi missziók szolgálata áldás legyen egyházunkban, és egész társadalmunkban, átadott életű, megújult és elhívott lelkészekre és nem lelkészi munkatársakra van szükség. Imádság és kitartó munkára kész lelkület nélkül, Isten Lelkének vezetése nélkül nem végezhetjük szolgálatunkat. Országunk népének megújulása, hitre jutása olyan feladat, amelyben missziói lelkület nélkül nem tudunk előrejutni. Az ébredésért, a megújulásért, amire várunk, nem a magunk erejéből tehetünk bármit, annak érdekében önmagunkat kell Krisztus kezébe tenni és engedelmesen úgy eljárni, ahogyan Igéje és Szentlelke által a most is munkálkodó Úr vezet.

Magyarné Balogh Erzsébet

 

Hasonló anyagaink

Társadalomtudományi számvetés a koronavírus idején

Sajátos mérföldkőhöz érkezet napjainkban a koronavírus járvány révén az emberiség történetének az a szakasza, amely 500 éve a reformációval indult el, majd 250 éve az ipari forradalom révén lépett gyorsuló szakaszba.