1. Teológiai bölcsesség gyermeknyelven? Elgondolkodtató, megmosolyogtató „gyermekszáj” mondásokat hallottunk már a gyermekeinktől, unokáinktól, hittanosainktól. Szabóné László Lilla könyve sok ilyen gondolatot hoz. Bevezetőként néhány hadd álljon itt ízelítőként:

• „Már vagy két vagy három napja azért imádkoztam este, hogy Isten változtassa a kutyámat igazivá.”
•  „Isten fiú vagy lány?”
• „Anya, mi volt abban az almában, hogy mérges volt?”
• „Karácsonyra sütünk Jézusnak is mézeskalácsot?”
• „Isten a mennyországban lakik, az angyalokkal, fenn a felhőn.”
• „Igazából Isten, Jézus és az angyalok mindenütt ott vannak és láthatatlanok.”
• „Nem akarok elaludni, mert mi lesz, ha meghalunk és nem támadunk fel, mi lesz a házunkkal?”

[[paginate]]

Ebből a kis csokorból is látható, hogy az óvodás, kiiskolás gyermek (akikről szól a könyv) nem teológiai kategóriákban gondolkodik, mégis mély teológiai témákat, bibliai igazságokat és egzisztenciális kérdéseket feszeget. 4-5 éves kortól jelennek meg ezek az Istenhez, hithez kapcsolódó nagy kérdések és teológiai vonatkozású felvetések. A gyermekek ilyenkor a közelükben lévő felnőttet: a szülőt, pedagógust és saját családtagjaikat szólítják meg. Sajnos a válaszok gyakran csak kognitív szinten születnek meg, amellyel a gyermek nem mindig tud mit kezdeni. Egy elvont fogalom, egy értelmi válasz nem is mindig arra reagál és reflektál, ami az ő valódi kérdése mögött van. Sokkal inkább érzelmi támogatást, hitbeli, lelki kísérést vár, amely során a felnőtt figyelembe veszi a gyermeki hit sajátosságait, a korosztályi tipikus jellemzőket és az egyéni lehetőségeket is.

2. Mit jelent a gyermekek lelki kísérése? Folyamat, ami több a tanításnál és az iránymutatásnál. Támogató, odafigyelő jelenlét. Közös utazás, amelynek célja, hogy a gyermek Istennel való kapcsolata kialakulhasson, fejlődhessen, erősödhessen, formálódhasson. A gyermekkel kapcsolatba lépő felnőtt így kísérője lesz a gyermeki hit növekedésének.

Hogyan lehet ezt jól megtenni? Mi a felelőssége és lehetősége egy szülőnek, keresztszülőnek, nagyszülőnek vagy éppen egy hittanoktatónak, lelkipásztornak, vallástanárnak, gyülekezeti tagnak a gyermeki hit kibontakozásában? A szerző ezt a témakört boncolgatja a hiánypótló kiadványban. Arra bátorít, hogy legyünk jelen a gyermekeink életében és vállaljunk szerepet a tudatos lelki kísérésükben. Mit jelent ez? Szándékolt, ugyanakkor mégis spontán jelenlétet.

[[paginate]]

A tudatosságát és szándékosságát a „gyermek irányába fordított tekintetünk”, lelkünkkel és fülünkkel való odahallgatásunk adja. A spontaneitás pedig azt tartalmazza, hogy a hithez kapcsolódó témák nem mindig tervezetten jönnek elő a gyerekek életvalóságában. Sokkal inkább az ő rácsodálkozásaikból, érdeklődésükből, életvalóságukból táplálkozik és időszakonként váratlanul és meglepően jelennek meg. Felnőttként, lelki kísérőként, a mindennapokban észrevehetjük azokat az élethelyzeteket, kérdéseket, félig vagy teljesen kimondott gondolatokat, amelyekben a hit kapcsolódásai, kérdései, kétségei megjelennek. Ezekre reagálva a láthatatlan Szentháromság Isten közel kerülhet és valósággá válhat a gyermekek számára. Az elvontból és felnőttesből megfoghatóvá és gyermeki lélekbe befogadhatóvá válik a hit, ami így aztán növekedésnek indulhat.

Mi szükséges ehhez? Akár szakemberként, akár családtagként vagyunk a kérdező, érdeklődő, teológiai igazságokat érintő gyermek életében, a kiindulópont az Istenre mutató, de a gyermekre irányuló figyelem. Vele haladhatunk az úton, az ő tempójában. Éppen ezért egy ilyen folyamat, lelki kísérés során fontos, hogy a felnőtt ne kész válaszokat, merev dogmákat fogalmazzon meg. Érdemes erre akkor is odafigyelni, ha alfa generációs, kognitív szinten nagyon okosnak, szinte felnőttesnek tűnő gyermekkel beszélgetünk. Aktív, empatikus és értő figyelemmel szegődjünk a kérdező, hit mélységeihez és magasságaihoz kapcsolódó gyermeki lélek mellé. Így segíthetjük abban, hogy a saját tempójában, szinte „bábáskodva” kísérhetjük őt. Ehhez, felnőttként, nemcsak szakmai tudásra, élő Istenkapcsolatra, élő hitre van szükség, hanem ezekben alázatra is. Annak az alázatára, hogy engedjük a gyermeket az Istentől kapott úton járni: nem rángatjuk előre és nem húzzuk vissza, hanem segítjük, kísérjük.

[[paginate]]

Néhány gondolat a könyvről. A rövid szakmai bevezető után pár szót hadd szóljak a könyvről és a szerzőről. A Károli Gáspár Református Egyetem habilitált egyetemi docense, a Hittudományi Kar Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének oktatója református lelkipásztor, vallástanár, hittanoktatásban jártas szakember és három gyermekes édesanya. Ez a sokszínűség jelen van munkájában is. Érzi és érti annak a felelősségét, hogy mit jelent a gyermek szülői és szakemberi kísérése a hit útján és ezt érzékenyen, szakmailag alaposan, mégis érthetően fogalmazza meg.

Könyve négy nagy egységre tagozódik:

1. A gyermekek lelki kísérése – amelyben lefekteti az alapokat a témáról és a témához, illetve elindítja azt a látásmódot, hogy mit is jelent és hogyan érthető az a lelki kísérői szerep, több oldalról.
2. Kicsoda a gyermek – amelyben fejlődéslélektani és hitfejlődési elméleteken keresztül mutatja be, hogyan gondolkodik, érez és kapcsolódik a hithez egy kisgyermek. Külön beszél a kisgyermek spiritualitásáról, a gyermeki hit sajátosságairól és a család vallásosságának, hitéletének hatásairól – akár pozitív, akár negatív értelemben.
3. „Engedjétek hozzám jönni!” – Jézus utasításához is visszanyúlva ez a fejezet történeti és teológiai áttekintést ad a gyermeki hithez való kapcsolódásról. Különösen nagy értéke ennek a résznek a gyermekteológia, illetve a Godly Play látásmódjának behozatala, ahogyan a gyermekek lelkigondozásának sajátosságai is. Itt nem marad a kicsik világánál, kitekint az iskolai, illetve a gyülekezeti gyermek-lelkigondozás terére és lehetőségeire is egy kis egységben.
4. Egy kutatás tanulságai – amely a leginkább gyakorlati része a könyvnek. Többféle teológiai „gyermekszáj”, illetve beszélgetésrészlet, azok elemzése és végiggondolása olvasható itt. Sokféle példa előkerül benne, a könnyebb és nehezebb területek esetében egyaránt. Jó példákat is olvashatunk arra, hogyan lehet segíteni, támogatni egy beszélgetést, hogy ott ne kívülről ráerőltetve, hanem a gyermeki kíváncsiságra, nyitottságra építve indulhasson el, erősödhessen meg a hit és az Istennel való kapcsolat. Ötletekkel találkozhatunk arra nézve is, hogy miért fontos és jó, ha a családi életbe beépülnek a gyermekekkel is megélhető, építő vallásos rítusok.

Röviden összefoglalva: a könyv, meghívó egy közös, lelki útra, tudományos alapokon nyugvó írás, amelyben mégis egy tapasztalt teológiai szakember, édesanya gyakorlatias és bátorító útmutatása. Arra bátorít, hogy merjünk leülni a gyermekeink mellé, merjünk velük csodálkozni és bátorítani őket a hit megélésére a mindennapokban.

Szászi Andrea