Kun Ábrahám: Internet- és játékfüggőség a fiatalok világában

Gary Chapman: Netfüggő gyerekek

 Harmat Kiadó, Budapest, 2018 

 

 

Korunk egyik nagy problémája, amelyben leginkább a fiatalokat, serdülő és kamaszkorúakat érinti, az internet és játékfüggőség, ami leginkább a 10-20 éves korosztályt érinti, azonban a 20-30 éves korosztályban is előfordulnak komoly képernyőfüggő fiatalok.

Az internet és vizuális kultúra a 90-es évektől kezdve szinte minden család életében jelen van. Az X generáció életében a számítógép és az internet nagyrészt a munkájukban segíti őket, valamint minimális szinten a kikapcsolódásban van szerepe, de mivel ők még gyermekkorukat számítógép nélkül élték, ezért korántsem olyan fontos nekik, mint az Y generációnak.

Az Y generáció gyermekkorának már sokkal intenzívebben része volt a számítógép és az internet. Megjelentek az ehhez a korosztályhoz szóló játékok, ami a mai napig folyamatosan fejlődik és a 2000-es években kialakult a videojátékok az internet és a számítógépet középpontba állító vizuális kultúra a fiatalok körében. A kialakult számítógépes kultúra tehát magában foglalja a különböző videojátékokat, az internetes játékokat, programokat, kommunikációs csatornákat és az ezek köré csoportosult közösségeket.

A képernyővezérelt világ. Elsősorban a serdülő és kamasz korosztályt érinti a probléma. A fiatalok mindennapjainak részévé lett az okostelefon. Már egész kiskorban a kezükbe veszik és sok gyereknek 10 éves kor alatt saját okostelefon-ja van. Maga a képernyő is már egész kiskorban jelen van, 1-2 éves korban a gyermek már sokszor a tv képernyője előtt találja magát, mert a szülő oda ülteti. Egy 2007-es tanulmány szerint a szülők 90 százaléka megengedi a 2 évnél fiatalabb gyermekének, hogy valamilyen képernyő előtt legyen. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt ajánlja a szülőknek, hogy 2 éves vagy annál fiatalabb gyermekeik esetében kerüljék a tv nézést és a képernyőidőt (17. old.) Felnőtt emberként hasznos eszköz az okostelefon, hogy kapcsolatba lépjünk családunkkal, de a gyerekek a saját szórakozásukra használják. Bizonyos keretek között megengedhető a használat, de egy gyermek ezt nem tudja kontrollálni. Egyből amint szabadidejük van, a telefonhoz fognak nyúlni, mert színesebb világot kínál. Folyamatos információ halmazt zúdít a gyermekre, amelyből kedvére válogathat. A figyelmét leköti ugyan, de egyben el is vonja azt a környezetéről. A folytonos üzenetküldés hasznos lehet, mivel messze élő embereket elérhetünk akármikor, de ennek is van negatív oldala, mégpedig a kommunikációra nézve. A fiatalok megszokják a virtuális kommunikációt és kommunikációs képességeik azon kívül visszamaradottak lesznek. Szociális problémák jelentkezhetnek: beilleszkedési gondok, figyelemzavar, önbizalomhiány, kisebbségi komplexus. Akkor mondhatjuk, hogy a gyermek megfelelő társas készségekkel rendelkezik, hogyha képes empátiára és másokkal való törődésre és tud kapcsolódni másokhoz. A virtuális kommunikáció során nem látják egymást és ezek a képességeik nem képesek megfelelően kifejlődni, ekkor következnek be az előbb említett problémák.

[[paginate]]

A számítógép a másik problémás eszköz, ami komoly függőséget okozhat. A fiatalok elsősorban játék és kommunikáció céljából használják. A 8 és 18 év közötti amerikai gyerekek átlagosan több mint napi 7 órát töltenek a számítógép előtt – Gary Chapman számításai szerint. Nem csupán játszanak az eszközön a fiatalok, hanem mindezt közösen teszik. Egy-egy játékban többen is képesek együtt játszani és közben chat programokkal kommunikálnak. Általában azok között a gyerekek között figyelhető ez, meg akik a hétköznapi környezetben, az iskolában magányosabbak vagy nem tudtak beilleszkedni így az interneten és játékokban alakítanak ki közösséget. Ami persze nem valóságos, hanem virtuális, nem egymással vannak elfoglalva olyankor, hanem a közös feladattal, ami a játékban van. Tehát közel sem hasonló típusú közösség, mint egy egészséges baráti/szeretetközösség.

Szintén káros közeg lehet a videojátékok világa. Talán az egyik leggyakoribb érv, amit a videojátékok ellen szoktak felhozni az az erőszakosság. A gyermekek agresszivitását gyakran annak tudják be, hogy túl sokat videojátékoznak. Tény és való, hogy sok olyan játék van, ami agresszív tartalmat közvetít, azonban mondani szokás, hogy ,,kettőn áll a vásár”, tehát a gyermek kóros videojáték függőségének oka a nem megfelelő nevelés is lehet. A szeretethiány és oda nem figyelés következtében a gyermek nem kapja meg a megfelelő szeretetet és boldogságot, amit egy egészséges családban kapnia kellene és ennek következtében máshol kezdi keresni azt: a videojátékok által kínált virtuális világban. Ebben a világban a játékosok többnyire valamilyen hős-t irányíthatnak és ezen szerepen keresztül sikereket érnek el (amik talán a hétköznapjaikból hiányoznak). A játék közben érkező sikerélmény a gyermek agyát dopamin-lökettel önti el és emiatt pozitív élményei alakulnak ki a játékkal kapcsolatban és nagyon könnyen kialakul a függőség. A videójáték-függőség tünetei hasonlóak az alkohol-drog vagy szerencsejáték függőség tüneteihez – állapítja meg a szerző. A megvonás sem lenne helyes döntés, ugyanis bizonyos időkereten belül egészséges a játék, csak túlzásba nem szabad vinni. Gary Chapman, könyvében azt tanácsolja, maximum 2 órahosszát engedélyezzünk gyermekünknek. Ezek a fiatalok a húszas éveiket egyfajta elnyújtott kamaszkorban élik, mert mivel az internet és a videojátékok nevelték fel őket ezért a valóságban nem képesek megállni a helyüket (22. old.)

Helyes nevelés. De hogyan védhetjük meg gyermekünket szülőként ezektől a káros hatásoktól? Ha már megtiltani nem tudjuk gyermekünknek a képernyő használatát, akkor próbáljuk szabályozni azt. Ha a tv elé ültetjük gyermekünket, akkor válasszuk meg a műsort, amit néz. Nézzük, meg milyen tényeket tanulhat a gyermek az adott műsorból. Helytálló-e az az értékrend, amit a műsor a gyermekünknek közvetít? Milyen jellemvonásokat erősít meg gyermekünkben? Gyakran a gyermekek példaképe az egyes filmben szereplő személy. Egyre több fiatal, a filmekből szerez ismeretet a világról, ami azonban nem reális. Amit a kamaszkorban fontos lenne elsajátítani az a felelősségvállalás és a kapcsolatok kialakítása, együttérzés, kitartás, hit. Erre azonban egyes filmek, műsorok által közvetített értékek rossz hatással vannak. Tehát az elsődleges feladata a szülőnek, hogy a következőket tanítsa meg gyermekének: fejezze ki szeretetét!, becsüljön meg másokat!, kezelje a haragot!, kérjen bocsánatot! Összpontosítsa a figyelmét!. A családi alkalmak például közös vacsora, remek alkalmat biztosítanak a kapcsolati készségek gyakorlásához. Ezen alkalmakon érdemes beszélgetni a gyermekkel, hogy meséljen hogyan telt a napja, milyen kérdések foglalkoztatják most és milyen problémái vannak (52. old.).

Ezen felül fontos, hogy szeressük gyermekünket. A szeretet befogadásának és kifejezésének alapvetően 5 módja van: testi érintés, elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek. Vegyük észre, hogy gyermekünknek az alábbiak közül melyik a szeretet nyelve és ezen keresztül közeledjünk hozzá (63. old.)

Tiszta, világos, keresztyén nevelési értéket megfogalmazó sorok. A gyermekeket- fiatalokat féltő, józan, alapos szakmaisággal megírt könyvet minden szülő figyelmébe ajánljuk.

Kun Ábrahám

Hasonló anyagaink

Református reformáció

Karasszon István ajánlja Lányi Gábor János könyvét a berni zwingliánusok és francia-svájci kálvinisták vitájáról.