Jézus csak egy parancsot adott

Dokumentumfilm Pap László teológiai professzorról

Érték és mérték címmel dokumentumfilm készült Pap László életéről. Pap László református lelkipásztor, teológiai professzor, az ószövetségi tudományok jeles, nemzetközileg is elismert művelője 1908-ban született és 1983-ban, 75 évesen hunyt el. Alkotó éveinek nagy része a XX. század egyik legnehezebb időszakára esett, az 1956-os forradalom és szabadságharc előtti és utáni évekre. Ezek az idők kemény vallásellenességet diktáltak, a hitbeli elköteleződést, leginkább annak nyilvános megvallását, tiltották. Ilyen közegben kellett élni, tanítani, és vezetni a jövő lelkipásztornemzedékét, meghatározni számukra értéket és mértéket.

A film Pap László nem mindennapi emberi helytállását mutatja be, sok korabeli fényképpel és archív filmrészlettel, valamint emlékező tanítványok, kortársak megszólaltatásával. Annak, hogy a beszélgetések az elmúlt 10 év alatt készültek, külön értéke 2020 felöl nézve az, hogy a visszaemlékezők közül sokan már nem is élnek, így személyes megszólalásuk rájuk nézve is dokumentumértékkel bír.

A 75 perces film Pap László temetési szertartásával indul. Az istentiszteleti szolgálatot fia, ifj. Pap László lelkipásztor végezte. Hálát adott Istennek az édesapáért. Majd sorban szólalnak meg a visszaemlékezők, már maguk is éltes emberként, akik fiatal teológus éveikben saját jövendő életükre és szolgálatukra Pap Lászlótól kaptak a tudás mellett szilárd erkölcsi tanítást, tartást, bátorságot a hit megvallására, a lelkészi szolgálatra. Előkerülnek a személyes emlékek is, amelyek valahogyan mindig a „Séf” – ahogyan őt maguk között emlegették – nemeslelkűségét ragyogtatják föl. Forog a történelem kereke, de közben ezekből a tanítványi emlékfoszlányokból kirajzolódik Pap László személyisége és a rábízott közösségért végzett munkájának, szolgálatának értéke. Molnár Miklós, Bolyki János, Irlanda Sára, Szabó Éva, Szabó Imre, Papp Vilmos, Döbrőssy Ida, Orosz Ferenc, Varga László, Sebestyén Vera, Pungur Béla, Szappanos Márta, Czanik Péter és mások visszaemlékezéseiből a néző megtudhatja, hogy Pap László nevéhez fűződik például a Ráday Gyűjtemény alapítása, amikor 1955-ben egyházkerületi főjegyzőként a könyvtárat, és a levéltárat egyetlen gyűjteménybe fogta össze, és azt tudományos intézménnyé fejlesztette. Karasszon István professzor, az ószövetségi tanszék jelen vezetője, Pap László tudományos munkásságára hívja föl a néző figyelmét. Szappanos Márta – egykori tanítvány – arra emlékezik, hogy ő akkoriban a könyvek rendszeres tisztogatásáért, karbantartásáért kis fizetést kapott, amely szinte az egyetlen megélhetési forrása volt teológus évei alatt. Amikor a Ráday Gyűjteményt 1957-ben szigorú gazdasági ellenőrzés alá vonták – nem találtak persze semmilyen szabálytalanságot –, kiderült, hogy a teológushallgatók időnkénti megvendégelésére a teasütemény árát is Pap László állta. A filmen így váltják egymást hivatalos események, a politika néha félelmetes döntései, és az emberi gesztusok, a visszaemlékezők arcán oly sok év után is a szeretetteljes emlékezés derűjével.

[[paginate]]

1956-ra minden volt tanítvány kiemelten emlékezik. Október 23-án a teológus ifjak a portán gyülekeznek, hogy a 90. zsoltár eléneklése után, csatlakozzanak az egyetemisták fölvonulásához. Pap László – a dékán – lemegy hozzájuk a portára és az 1Kor 10,23 igét adja diákjainak útravalóul: „Mindent szabad nékem, de nem minden használ, mindent szabad nékem, de nem minden épít”. Majd hozzáteszi: „Ne felejtsék el, hogy Önök református teológusok, Krisztus ügyének képviselői”. Ezután szobájában sokáig imádkozott értük. Izgalmas és sikeres kórházi véradáson is részt vettek azokban a napokban a teológusok, a dékán vezetésével. Visszatérve a kollégiumba, ketten egy idős asszonynak segítettek átkelni az úton… eközben érte őket a halálos lövés. Egyik tanítvány visszaemlékezett arra, hogy akkor látta sírni –  először és utoljára – Pap Lászlót.

A hatalom mindent elkövetett, hogy a szilárd hitű és erkölcsű tudós teológus professzort eltávolítsa az intézmény éléről, az egyházi közéletből. Az emlékező Orosz Feriék asztalán – ahogyan annakidején is a professzor születésnapján – ott áll vázában a cseresznyevirágos ág, miközben a másik tanítvány, Papp Vilmos, arra emlékezik, hogy annak idején Pap László doktori disszertációjának témájául az izraelita újévünnepet választotta és disszertációját Utrechtben védte meg. Dolgozatában fölmutatta a különbséget a teleologikus és kauzális gondolkodás között. A film izgalmasan fejti ki a különbséget. (Később, a hollandok vendégprofesszornak szerették volna őt Utrechtbe meghívni – de erre nem kapott lehetőséget. Az eltávolítására vonatkozó ítélet már készen állt.) Szabó Éva arra a tanítására emlékezett, hogy minél közelebb vagyunk a tengelyhez, annál közelebb leszünk egymáshoz, azaz Krisztus közelsége hoz egymáshoz is közelebb bennünket. Vagy Bolyki János egyszer azt álmodta, hogy Pap László az édesapja… íme a föltétlen bizalom, az iránt, aki nem csak tekintélyes tanár, de szeretetteljesen gondoskodó nevelő is. (A vészkorszakban, különféle intézményekbe történő elhelyezésükkel 1200 zsidó kisgyermeket mentett meg, szorosan együttműködve a Nemzetközi Vöröskereszttel.)

A hatalom 1957-től Murgára, egy kis Tolna megyei faluba helyezte őt segédlelkészi státuszba, megfosztva minden beosztásától, amelyet a tudomány, a teológus ifjúság, a szilárd hit, a példamutatás ügyében tett. Mintha Krisztus tette volna föl neki a kérdést: Jobban szeretsz-e engem ezeknél… – , és ő a kis tolnai falu segédlelkészi, gyakran fűtetlen szobájában is igennel tudott Urának válaszolni, és ezt az igen-t egész életével igazolta. 1963-ban nyugdíjazták. Murgai száműzetését kegyelmi ajándéknak élte meg, mert Isten kiemelte őt addigi feladatai közül és így tartotta meg életét.

A filmet Szakács Sára dokumentumfilm-rendező készítette. Elmondta, hogy több mint 10 évvel ezelőtt forgatott már filmet egy református mártír lelkészről, Gulyás Lajosról. Ezután kezdte el őt foglalkoztatni egy Pap Lászlóról szóló film is, sőt szándékát már az az emlékest is megerősítette, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara rendezett, Pap László születésének centenáriuma alkalmából. Szerette volna középpontba állítani a tudós teológus etikus életét, amely erős, jó és követendő példaként – iránytűként –  ragyog ennyi év után is.

Ez a dokumentumfilm tehát több mint egy kor lenyomata, vagy egyetlen ember, tanító, tudós életének adathalmaza. A rendező azt a krisztusi magatartást szerette volna megmutatni Pap László alakjában a nézőnek, amely nehéz években, bizonytalan kimenetelű, zűrzavaros időkben, szilárd tájékozódási pont lehetett mindazoknak, akik rábízattak, akiket szeretett. Számukra az érték és a mérték ő maga volt, vagyis az, ahogyan Urát, Jézus Krisztust föl tudta mutatni saját életében. A film utolsó kockái Pap László kézírását mutatják: Jézus csak egy parancsot adott: szeress…

Gimesi Zsuzsa

 

A dokumentumfilm forgatása a Történelmi Film Alapítvány támogatásával kezdődhetett meg, az utómunkákat a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálati Alapítványa az MRE Missziói Központján keresztül támogatta. Rendező Szakács Sára, munkatársa, dramaturg és vágó Nagy Ernő, az operatőri munkát Mertz Loránd végezte. A filmbemutató időpontja és helye: 2020. november 4-e, a budapesti Uránia Filmszínházban.

Hasonló anyagaink

Reformátusok és Trianon

Reformátusok és Trianon címmel dokumentumfilm készült arról, hogyan birkóztak meg az impériumváltás valóságával és következményeivel a száz éve kisebbségbe került magyar reformátusok. Feke György ajánlója.