Néha az az érzésünk lehet, egyházunkban bizonyos szakterületre jellemző, például a keresztyén bölcseletet illetően, mint ahogyan Petőfi fogalmazott: „…állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt” (Füstbement terv). Mintha a gondolkodás, a filozófia ellensége lenne a hitnek, az egyháznak. Persze voltak, és lesznek gondolkodók, akik eszüket egyházellenességre, ateizmusra és egyéb rútságokra fordítják, de éppen Alvin Plantinga református filozófus az élő cáfolata az ilyen egydimenziós okoskodásnak. Miért a kölcsönvett fordulat: „állni látszék az idő”? Mert szellemi őshazájától ihletetten, a holland református szülők Amerikában született fiában, a ma 90-es éveinek közepén járó Plantingával messze túllépett a kálvini hitből fakadó holland bölcselet önmagán. Tulipán-ország egyetemein tanult lelkészeink, teológusaink kiváló iskolázottságuk ellenére a világlátássá kiépített, szigorúan bibliai alapú gondolkodás hazai köreinkben többnyire megállt a nagyformátumú Abraham Kuypernél, a múlt század elejének miniszterelnökségig és a harcos világnézeti antikommunizmusig emelkedő rendkívüli kálvinista intellektusánál. Itthon kevesen és keveset írnak szellemi utódjáról, az olasz filozófusok által „református Kantnak” nevezett H. Dooyeweerdről, aki az ún. reformációi, új-kálvini eszmerendszer továbbépítője volt sógorával, D. H. Th. Vollenhovennel együtt.

[[paginate]]

Az pedig már igazán exkluzív csemege, szellemileg vájt fülűeknek való, hogy a mára több száz református filozófust összefogó reformational philosophy befolyása hogyan hódított időkön és tereken átszáguldva, el egészen Dél-Afrikáig és az USA-ig. Ennek az egyre inkább széles szellemi folyammá terebélyesedett, holland református gyökérzetű eszmeiségnek, gondolati tájékozódási rendszernek világszerte legismertebb képviselője A. Plantinga, a Nobel-díjnál is magasabb összeggel (1,2 millió dollár) dotált szellemi elismerésnek, a Templeton-díjnak a kitüntetettje.

Hogyan jellemzi Welby Plantingat, a mai világ legbefolyásosabb református filozófusát? Rámutat: az elmúlt hat évtizedben végzett munkássága utat nyitott a keresztyén gondolkodók számára az ismeretelmélet, a metafizika és a tudomány területén. Welby bemutatja Plantinga hithez és észhez való hozzáállását, a gonosz problémáját, a teista érveket, az isteni tulajdonságokat, a vallást és a tudományt, valamint a keresztyén filozófiai módszert. Következtetései bemutatásakor a református örökséggel történő kölcsönhatást is felmutatja.

A könyv kérdések és válaszok párbeszédes fordulataira épül. Ilyenekre: milyen jelentősége van a filozófiának az egyház számára, valamint a keresztyén hit nyilvános bizonyságtételére? Hogyan tudnak a keresztyének tiszteletteljesen foglalkozni a filozófiával, mint akik meg akarják érteni Isten világát és meg akarják védeni a hitet? A könyv tartalmaz életrajzi részt is, amely „Isten filozófusa” életét és tanulmányait mutatja be, de elsősorban – mint a P&R kiadó „Great Thinkers” sorozatának egyik kötete – azt a kiterjedt érvelést mutatja be, aminek következtében Plantingát más kiemelkedő gondolkodók közé lehet sorolni. Olyanok közé, mint Aquinói Tamás, Francis Bacon, David Hume, Immanuel Kant, Ludwig Wittgenstein, Karl Barth, Jacques Derrida. Plantinga filozófusként betöltött jelentőségét mind mennyiségileg (írásainak mennyisége és a tárgyalt témák száma alapján), mind minőségileg (a jellegzetesen keresztyén források felhasználása, a kortárs vitákra és a filozófiai gyakorlatra kifejtett hatása, valamint merész módszertani álláspontja alapján) lehet mérni.

[[paginate]]

Ami a könyv terjedelmét illeti, a mű bemutatja az olvasóknak Plantinga gondolatait a hitről és az ésszerűségről, a gonosz problémájáról, az Isten létezését alátámasztó érvekről, az isteni tulajdonságokról, valamint a hit és a tudomány közötti kapcsolatról. Ezenkívül taglalja filozófiai módszerét, értékeli viszonyát a református hagyományhoz (amely döntő jelentőségű volt neveltetésében és ifjúkori szellemi fejlődésében). Plantinga olyan teológusok gondolatait használja fel, mint Ágoston, Boethius, Anselm, Aquinói Tamás, Ockham, Luther, Kálvin, Molina, Edwards és Bavinck – akik mindegyike jellegzetesen keresztyén teológus. Plantinga úttörő munkája hozzájárult az angol–amerikai filozófia kulturális átalakulásához. Főként azzal a meggyőződéssel, hogy nem létezik „vallásilag semleges” szellemi törekvés.

Fő művei: a „Knowledge and Christian Belief/Tudás és keresztyén hit” (2015), a „God, Freedom, and Evil/Isten, szabadság, gonosz” (1974) és az „Advice to Christian Philosophers/Tanácsok keresztyén filozófusoknak” (1984). Visszatérő személyes credója: „Az egyházat úgy szolgáljuk, hogy teljes elménkkel szeretjük Istent, és segítünk a hívőknek kérdéseikben és kétségeikben”. Gyakorlati célja filozófiai pedagógiájának: 1) olyan szellemi képességek fejlesztése a hallgatókban, amelyek hasznosak a Krisztus-követő életben és szolgálatban; 2) megismertetni mindenkit a keresztyénség filozófiához történt hozzájárulása gazdag történetével; 3) felkészítés a keresztyénség érvelő, szellemi védelmére korunk számos támadásával, kritikájával szemben. A Plantinga kötet szerzője maga is filozófus, aki így méltatja őt: „Isten gondviselése révén Plantinga egy egész generáció keresztyén filozófusait arra ösztönözte, hogy szigorúan és bátran védjék meg a keresztyén hit sajátos állításait. Hálás vagyok azért, hogy annyi kiváló gondolatot kaptam tőle, amelyet értékelhetek, amelyre építhetek, és amelyet megfontoltan felhasználhatok”.

Békefy Lajos