2017-ben ‒ az utóbbi évekkel, évtizedekkel ellentétben ‒ a keresztyénség sokkalta nagyobb kihívásokkal néz szembe, főként Európában, de Magyarországon is. A Nyugat-Európában már 50 éve tomboló, nácizmushoz és kommunizmushoz hasonlóan szélsőséges globalista liberalizmus mára már szinte teljesen diadalmaskodott a kontinens keresztyén gyökerei fölött. A rákos daganatként, alattomosan gyilkoló, keresztyénellenes erők hatására az emberek tömegei hagyták el őseik keresztyén hitét, még a nevükben keresztény politikai erők is behódoltak a minden eredeti, évszázados értéket támadó és relativizáló orwelli neoliberalizmusnak, mely ma már ott tart, hogy az Úr által teremtett világ evidenciáit is megkérdőjelezi, gondoljunk csak arra, hogy Isten csupán férfit és nőt teremtett, nem pedig számolatlan egyéb zavaros identitást. Mára már ott tartunk, hogy évszázados keresztyén templomokat alakítanak át más célú használatra, rosszabb esetben bontanak le. Mindezek betetőzéseként ezen országok gazdasági és politikai „elitjei” az olcsó munkaerő biztosítása érdekében tömegesen hívtak be országaikba muzulmán gyökerű embereket, akiknek azonban eszük ágában sincs feladni őseik hitét, hagyományait, sőt mára már - összefogva a neoliberális elittel – a muszlim szélsőségesek fizikai létükben is fenyegetik a keresztyéneket és a valamikor keresztyén gyökerű embereket. A két szélsőség ‒ neoliberális és muszlim ‒ azt is sikeresen elérte, hogy ma már a legnagyobb keresztyén egyház feje sem saját hívei védelmét tartja legfontosabb céljának, hanem a muzulmán „menekültek” istápolását, amit hiteles, egyetlen követendő keresztyén cselekedetként állít be.

Szerencsére Magyarországon még nem ennyire sötét a helyzet, bár a kommunizmus itt is óriási pusztításokat végzett, azonban a Nyugat-Európában tapasztaltak hatással lehetnek ránk is. „Mindössze” tehát ennyi az a kihívás, amivel a keresztyénségnek és magyar református egyházunknak szembe kell néznie!

[[paginate]]

Ez a kihívás azt jelenti, hogy az élet legtöbb területén megújulásra van szüksége a keresztény/keresztyén egyházaknak. Ez a megújulás azonban részben a változatlanságot is kell, hogy jelentse, vagyis a ragaszkodást az eredeti, bibliai évezredes értékekhez. Határozottságot kell felmutatni abban, hogy nem engedünk az isteni értékekből, azokból, melyek több évszázadon át megtartották az egyházat, és egyben a nemzetet és a családokat is. Az Isten, Haza, Család hármas jelszava – a legkevésbé sem politikai felhanggal – ma sem vesztette érvényét. Azt kell felmutatnunk, hogy ezen kifejezések tartalma megtartandó érték keresztyén és magyar megmaradásunk érdekében, szemben a neoliberális világ értéknek nevezett romboló jelenségeivel szemben. Ugyanakkor világosan különbséget kell tennünk a keresztyéninek nevezett, valójában önfelszámoláshoz vezető „szépelgések” és a valódi keresztyéni cselekedetek között. Nem szabad addig eljutni, ameddig némely nyugat-európai egyház eljutott: egyneműek házasságának egyház általi szentesítése, keresztyén jelképek eltüntetése azért, hogy az ne zavarjon másokat. A háborús menekülteknek is a hazájukban kell segítséget nyújtani.

Veszélyes, hogy az elmúlt évtizedek során elszakadtak az emberek a gyülekezeteiktől, amelynek köszönhetően úgy gondolják, hogy elég az, ha úgy a maguk módján hisznek, az egyházra pedig mint valami szolgáltatásra tekintenek, amit adott esetben ─ amikor számukra fontos ─ igénybe vesznek.

Ami pedig az üzeneteink célba juttatását illeti: modern marketingeszközök, kommunikációs csatornák – pl. közösségi oldalak – használata elengedhetetlen a felnövekvő generációk eléréséhez. Az embereket személyesen kell megszólítani, alulról kell építkezni. Hitelesnek kell lennünk az emberek előtt. Nem csak vasárnapi keresztyénekre van szüksége a mai világnak, hanem a hitvallásos életű emberekre, akik az élet legkülönbözőbb területein végzik a szolgálatukat és bátran vállalják a hitüket. Tekintettel arra, hogy lassan a liberalizmusnak köszönhetően bármilyen bűnt képes a ma embere megmagyarázni, kimagyarázni, egyszerű, érthető válaszokat kell adjunk, akár kényes kérdések esetén is (homoszexualitás, pornográfia, temetés/nincs temetés, iszlámkérdés, lehet-e egy mohamedán is a felebarátom, bibliai családmodell, abortusz stb.).

Az intézmények mellett - amelyek nagyon fontosak (sőt bővíteni is kellene őket) ‒ nem szabad elfeledkeznünk, hogy a mi egyházunk hagyományosan alulról építkezik. Gyülekezeteiben él. Ez csak emberi kapcsolatok által lehetséges. A megújulás nem köthető csupán nevezetes időpontokhoz (1517, 2017), folyamatosnak kell lennie minden keresztyén ember életében.

Rácz Péter
presbiter, a Zsinat világi tagja