Elekes Botond Ábel
23 éves, egyetemi hallgató, ifivezető
(Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség)

— Hogyan látják a fiatalok az egyház/református egyház jövőjét?

— Személy szerint bizakodó vagyok a református egyház jövőjével kapcsolatban. Sok helyről lehet hallani, hogy kevés fiatal jár istentiszteletekre, kevesen tagjai az egyházközségeknek. Ebben van igazság, de vannak fiatalok szép számban a gyülekezetekben és lényegében bennük van a gyülekezetek jövője. Olyan csodálatos volt látni és megélni, hogy az idei Csillagponton – ami egy keresztyén, Isten központú fesztivál – közel 3000 fiatal úrvacsorázott együtt a záróistentisztelet alkalmával. Ez is egy szép bizonyítéka, hogy van jövője az egyháznak. Az egyháznak az alapját képezheti, ha a fiatalok már gyermekkorban megismerik az Istenbe vetett hit fontosságát, amelyet elsődlegesen otthon, a családban tapasztalhatnak meg, de természetesen vannak olyanok is, akik az iskolában találkoznak először Isten igéjével.

— Milyen egyházat, gyülekezetet képzelnek el?

— Szerintem fontos a fiatalok számára, hogy olyan gyülekezetekbe járjanak, ahol van egy közösség, amit magukénak érezhetnek, ahol tudnak kapcsolódni Istenhez és embertársaikhoz. Fontos, hogy meglegyen az összhang, a kölcsönös tisztelet, egymás szeretete és elfogadása a gyülekezet tagjai: gyermekek, fiatalok, felnőttek és idős emberek között, de ami a legfontosabb az Istenbe vetett hit. Ha ezek az emberi értékek jól működnek, az meghatározó szempont ahhoz, hogy jól tudjon működni a gyülekezet is. Meghatározónak tartom azt is, hogy mindenki megtalálja a helyét egy gyülekezeten belül és találjon olyan alkalmat, ahol leginkább tud az Istenhez kapcsolódni. Nekünk, fiataloknak, talán a legegyszerűbb a saját korosztályunkban, az ifi alkalmakon megtenni ezt.

— Mit kellene másként csinálni az egyháznak?

— Talán több teret adni a fiataloknak, hogy kapcsolódni tudjanak a gyülekezetekhez, ezáltal az Istenhez is. Nálunk a gyülekezetünk ifijébe jár körülbelül 25 fiatal. Ezeket az alkalmakat ifivezetők vezetjük, ahol egy biztonságosabb, családiasabb légkörben tudunk beszélgetni olyan kérdésekről, amelyek bennünket, fiatalokat foglalkoztatnak. Fontos, hogy meglegyen az egyensúly a fiatalok és az idősek között és mindenki véleményét meghallgassák. Példának hoznám a zsoltárok és a dicsőítő énekek kérdését, amit nálunk úgy oldottunk meg, hogy az istentisztelet elején az ifjúság szolgál dicsőítő énekekkel, míg az alkalom többi részében zsoltárt énekel a gyülekezet orgona kísérettel.

— Mivel tud ehhez hozzájárulni a gyülekezet ifjúsága?

— Véleményem szerint a gyülekezetek ifjúsága nagyon sok mindenben hozzá tud járulni a gyülekezet életéhez. A mi gyülekezetünkben van egy dicsőítő együttes, amely meghatározott vasárnapokon vállal szolgálatokat, dicsőítés vezetést. Ünnepi alkalmakon versmondással, énekléssel, rövid megemlékezéssel, igeolvasással, imádsággal, bizonyságtételekkel is gazdagítani tudják a gyülekezetek életét és hitbéli növekedését. A közel hatéves ifivezetői szolgálatom alatt azt tapasztalhattam meg, hogy mi, fiatalok könnyebben tudunk kapcsolódni, példát mutatni a fiatalabbaknak, illetve talán könnyebben bevonjuk őket az egyház életébe és közelebb tudjuk segíteni őket Istenhez is, mint az idősebbek.

— Milyen más gondolat fogalmazódik meg ezeken kívül a református egyház – ifjúság – jövő kérdéskörben?

— Bizakodó vagyok mind az egyház, mind az ifjúság jövőjével kapcsolatban, ugyanis vannak fiatalok a gyülekezetekben, de még nagyon sok feladatunk van, hogy azokhoz is eljuthasson az örömhír, akik még nem hallották és nem ismerik ezt. Személy szerint fontosnak találom ezért az ifjúsági rendezvényeket, csendes napokat, hétvégéket, ahol találkozhatnak a fiatalok egymással, erősíthetik egymást a hitben és a közösségi élmények mellett, lelkileg is feltöltődhetnek.

[[paginate]]

Gyurcsik Petra
23 éves, egyetemi hallgató
(Nemesbikk/Hejőbába)

— Hogyan látják a fiatalok az egyház/református egyház jövőjét?

— Ezt szerintem érdemes két részre bontani: átlagosan hogyan látják a fiatalok és én hogy látom. Nem leszek derűlátó, de sajnos a fiatalok nagy része nem érdekelt az egyházak mindennapjaiban. Ezt mindenképp két oldalról kell vizsgálni, hiszen a fiatalok gyors és modern életstílusa nem egyezik az istentiszteletek és szentmisék tempójával. Azonban sok esetben egy átlagos fiatal azt is érzi, hogy nem is próbálja meg az egyház megszólítani őt. Persze ez nem igaz, Isten mindenkit hív és vár, ahogy a lelkipásztorok, papok, hitoktatók is. Viszont van egy nagy kommunikációs eltérés az adó és vevő között: mégpedig az, hogy a kulturális olló egyre nagyobb lesz köztük, majd mindkét fél a másikban keresi a „hibát”, a szó nem rossz értelmében. Egy szó, mint száz, a fiatalok nem látják az egyház jövőjét. De szeretnék megnyugtatni sokakat, hogy Isten örökérvényességét igen.
     Itt jön be az a kép, hogy én mit látok: tehetetlenséget. Én látom a magam életében és jövőjében az egyházat, azonban elkeserít, hogy ezt az élményt nehezen tudom átadni mások számára. Ezért gondolom azt, hogy azon keveseknek, mint mi, hívők, sokkal nagyobb közösségépítő szerepünk lesz a jövőben, nagy erőbedobással és kitartással.

— Milyen egyházat, gyülekezetet képzelnek el?

— Szerintem itt nem jó válasz, hogy „modernet”. A modern nem csupán egy jelző, hanem önmagában nem értelmezhető fogalom. Amit itt a fiatalok elképzelnek, az az, hogy hallgassák meg őket. Lehet néha mi is mondunk később sületlenségnek tűnő dolgokat, ahogy minden ember teszi, de hibáink után segítsen a gyülekezet felismerni és kijavítani őket kizárólagos ítélkezés helyett. Nagy a világ, sokan vagyunk benne sokfélék, minden befolyásolja a fejlődő agyat, de a fiatalok is gondolkoznak, sőt, meglepően jól. A lényeg, hogy hagyjanak minket gondolkozni, fejlődni, a jó irányba terelni, de ne erőszakkal, hanem türelemmel. Akkor a fiatalok is türelemmel fordulnak a tapasztalt gyülekezeti tagok felé. Röviden: Hallgassuk meg egymást tisztelettel.

— Mit kellene másként csinálni az egyháznak? Mivel tud ehhez hozzájárulni a gyülekezet ifjúsága?

— Ezt nehéz összefoglalni korlátozott betűszámban, de megpróbálom: beszélgessünk mindenről. Még arról is, ami kellemetlen, vagy akár még ma is tabu. A felgyorsult világunkat használhatjuk hasznos dolgokra is. A fiatalok az online térben valóban aktívak, hiszen a világ is online. Lehet ezt szeretni, nem szeretni, ez van, ezt kapták a fiatalok az ölükbe. Azonban ezt használhatjuk jól is: a közösségi média egy hálózat, egy beszélőcső. Szólítsuk meg ott embertársainkat, ebben pedig pont a fiatalokra van szükség. Gépekhez lettünk kötve, ott tanulunk, dolgozunk, nekünk valóban egy munkahely az online tér, legyen hát közösségi tér is. Online folyóiratok, videók, eseménytoborzók, hirdetések mind-mind elengedhetetlenek lennének a mai egyház életében, ezt pedig az én generációm valóban jól és szívesen műveli.

— Milyen más gondolat fogalmazódik meg ezeken kívül a református egyház – ifjúság – jövő kérdéskörben?

— Az együttműködés vagy sokszor még annak hiánya. Nem szabad feladni a keresztyén hagyományainkon, azonban a nyitottság és a másik befogadása egy állandó történelmi és társadalmi tényező. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, elveszítjük egymást. A református egyház és annak gyülekezetei rengeteg ifjúsági programmal működik, ami dicséretes, ilyen például a híres nemesbikki hittantábor, és annak replikája Hejőbábán, csakhogy helyi kuriózumot említsek. Tudnia kell minden korosztálynak és más keresztyén gyülekezetnek megkeresni a másikat és együtt dolgozni vele. A probléma ma is ott gyökerezik, mint mindig, hogy nem vagyunk képesek a másik szemüvegével látni. Megvédem a korosztályomat ebben az esetben, hiszen fiatalok is keresik Istent, csak sokszor maguk sem tudnak róla. Fogjunk össze és segítsünk nekik együtt, egy csapatként.

[[paginate]]

Dr. Nagy Kristóf
31 éves, orvos, a Bibliaszövetség tagja
(Miskolc-Tetemvár)

Krisztus az egyházát a világ teremtésétől annak végéig gyűjti Szentlelke és igéje által az igaz hit egységében. Azt ígérte, hogy a pokol kapui se fognak rajta diadalmat venni. Tehát Krisztus egyháza fenn fog maradni, erről Ő gondoskodik. Az, hogy ez a Magyarországi Református Egyház keretein belül fenn marad-e a jövőben, az nem biztos.

Sajnos sok helyen eltértünk a Bibliától. Beengedtük a sátáni liberális bibliakritikát, és ezzel okosabbnak tartjuk magunkat a Szentlélek Istennél, aki a Biblia elsődleges szerzője. A legtöbb református templomban szinte bárkit megkeresztelnek, anélkül, hogy szüleinek hitvallását hallhattuk volna.

A gyermek-konfirmáció alkalmával sem kerül sokszor elő, hogy személyesen kicsoda Jézus a konfirmandus számára, ezáltal egyházunk névleges tagokkal van feltöltve.

Az úrvacsora kiszolgáltatásánál is túl nagyvonalúak vagyunk, gyakorlatilag bárkinek adunk belőle, aki odamegy az Úrasztalhoz, függetlenül attól, hogy az illető vallást tett-e a Jézusba vetett hitéről vagy pl. csak elsőáldozott egy római katolikus templomban.

Mivel az egyháztagság túl lazán van kezelve, egyházfegyelmet sem tartunk. Teljesen mindegy, ki hogyan él, részesülhet a sákramentumokban, pedig ezáltal ítéletet esznek és isznak.

[[paginate]]

Hitvallásainkat a gyülekezetek 95%-ában szinte egyáltalán nem is ismerik, a szószékekről pedig sokszor nem biblikus tanítás hangzik, hanem azon van a hangsúly, nehogy megbántsunk valakit. Női presbiterek is vannak, és olykor tanítanak is, ami az LMBTQ ideológia elfogadásának előszobája.

Ha bűnbánatot tartunk és megtérünk egyházi szinten is bibliaellenes, istentelen gyakorlatainkból, Isten talán kegyelmes lesz a Magyarországi Református Egyházhoz is, ha viszont nem, akkor kimozdítja gyertyatartónkat a helyéről, és a nyugati, mára hamissá vált népegyházak sorsára jutunk.

Krisztus a választottakat igéjének tiszta hirdetése által gyűjti, és tartja meg. „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn 10,27-28). Adja Isten, hogy komolyan vehessük tévedhetetlen szavát, a Bibliát, és ezáltal megújulhasson egyházunk!

Olyan egyházat képzelek el, ahol a Bibliát a gyakorlatban is komolyan veszik, és nem csak papíron. Nem az a lényeg, hogy az emberek mit akarnak, hanem hogy Isten mit akar. Az egyháznak bűnbánatot kellene tartania, szakítania kellene a bibliaellenes gyakorlatokkal, és meg kellene térnie. Az ifjúság példát mutathat abban, hogy komolyan veszi Isten igéjét, engedelmeskedik neki a saját életében és a gyülekezetben is. Az egyház nem a miénk, hanem Krisztusé. Nem mi fogjuk megtartani. Amit mi tehetünk: tanulmányozzuk a Bibliát, engedelmeskedünk neki, és hirdetjük.

[[paginate]]

Hártó Ákos
39 éves, közgazdász
(Miskolc-Tetemvár)

Az egyház jövőjére gondolva kettős érzés fogalmazódik meg bennem. Ha a jelen folyamatokra, tendenciákra tekintek, akkor szomorú jövőkép rajzolódik ki, de hiszem, hogy ez csak az emberi perspektíva, hiszen annyi támadást és nehézséget élt már túl Isten népe. Ezért szívesebben fordulok ennek kapcsán is az Úrhoz, mert az ő kezében biztos jövője van az egyháznak, nemzetünknek és az egyes hívőknek is. Emiatt én egy olyan egyházat képzelek el, ahol a mindenható Úr a legfontosabb tekintély, és az Ő szava a zsinórmérték. Ha ez valahol megvalósul, akkor ott biztos, hogy bőven teremnek a Lélek gyümölcsei, és az a közösség nem csak képes lesz megtartani tagjait, de sokakat fog magához hívni. Sok minden szokott szóba jönni, hogy mire lenne szükség az egyházban, de ahogy Jézus is mondta Mártának, „kevésre van szükség, valójában csak egyre”, azt gondolom, Jézus az az Egy, akivel való kapcsolatában változhat az egyház. Ez a hiteles élet tudja aztán megnyerni és megtartani a fiatalokat, hiszen hiába kínálnak a gyülekezetek világi jellegű programokat, azt meg lehet kapni máshol, jobb minőségben. Amire a mai lelkében sok kérdést és kételyt hordozó fiatalság igazán vágyik, az a biztonság, békesség, remény. S ez az, amit csak egy hívő keresztyén gyülekezetben találhatnak meg, s ha megtalálták, semmiért nem akarják majd elcserélni.

[[paginate]]

Pap Ármin
III. évfolyamos építészhallgató
(Noszvaj)

A reformáció folyamatának állandóan részét kell képeznie Református Egyházunk működésének. Ennek a folyamatos változásnak fontos eleme az ifjúság, hiszen egyházunk jövője csak akkor biztosítható, ha a fiatalok is tevékeny szerepet vállalnak egyházunk életében, és lendületükkel, újító gondolataikkal kiegészítik a tapasztaltabb és megfontoltabb hangokat. Éppen ezért fontos, hogy minél többen aktívan kapcsolódjanak a jövő formálásához, az egyház segítse a fiatalok integrációját, legyen szó akár fiatal teológusokról vagy lelkes ifjúsági szolgálókról!

Hétköznapi tapasztalataim szerint egyre több fiatal vágyik a világban olyan szemléletre, amely valóban stabil értékrenden alapul. Sajnos számosan alternatív értékrendek és morális tanácsok felé fordulnak, hiába lennének nyitottak akár a spiritualitásra is, az előítéletek és az esetleges rossz tapasztalatok távolságtartásra ösztönzik őket az intézményesült vallásosságtól. Ebben a munkában nekünk református fiataloknak is nagy evangelizátori felelősségünk van, hogy hirdessük az igét közöttük és bátorítsuk őket, hogy csatlakozzanak lelki közösségekhez is. Azonban fontos, hogy az egyház a külső, fiatal szemlélő számára is megmutassa a valódi közösségformáló erejét, békességet és stabilitást sugározzon magából. Hiszem, hogy a kálvini örökségünk értékvesztés nélkül menthető tovább a 21. századba, és a Magyarországi Református Egyház az evangélium üzenetére helyezve a kizárólagos hangsúlyt, a fiatalokat bevonva ki tudja használni a korunk adta lehetőségeket!

[[paginate]]

Majoros Míra
25 éves, formatervező mérnök
(Miskolc-Hejőcsaba)

Meglátásom szerint a református egyház stabil gyökerekkel rendelkezik, amelyekre a jövőben is létfontosságú építeni. És habár Isten ugyanaz, a körülmények változnak - olykor még jó irányba fejlődnek is - amit nem szabad teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Úgy gondolom tehát, hogy az üzenetnek meg kell maradnia, ugyanakkor érdemes azt kiterjesztettebb módokon közvetíteni, hogy szélesebb körben tudjunk kapcsolódni. Egyre nagyobb a rendelkezésünkre álló eszköztár, a kiaknázható potenciál - miért is ne élnénk vele annak érdekében, hogy még közelebb kerüljünk Istenhez? Hogy konkrétan mire gondolok? Nagyon fontosnak tartom a kérdésfeltevő, vitaindító alkalmak lehetőségét. Több nem keresztyén ismerősöm is kíváncsi Isten lényegének részletekben rejlő kérdéseire, de sajnos híján vannak az olyan platformoknak, ahol ezt egy demagóg térítési szándéktól és ítélkezéstől mentes, közvetlenebb, akár csoportos párbeszéd formájában, teológusok által moderálva feltehetik. Véleményem szerint az ilyen diskurzusok segítenének a Biblia mélyebb megismerésében, rétegesebb feltárásában is, hiszen a kérdések feltevésének motiválása generálja a megfelelő helyen történő választalálást is.

Ehhez kapcsolódóan kifejezetten pozitív kezdeményezéseknek tartom a The Promised Land vagy a House of David jellegű sorozatokat — különösen kiemelve, a The Chosen kerekasztal beszélgetéseit, amelyek éppen az imént megfogalmazott gondolatok lényegének adnak teret. Ezek akár irányadó példaként is szolgálhatnak számunkra. Ugyanakkor, ezen inkább passzívabb jellegű információszerzés mellett fontosnak tartom, hogy aktívan is megéljük református valónkat, a lehető legkülönbözőbb módokon. Továbbra is törekedjünk arra, hogy lehetőséget teremtsünk a fiatalok és idősebbek számára is, hogy saját talentumaikat kibontakoztathassák, és megtalálják, miként tudják az Istentől kapott tehetségekkel Hozzá közelebb vonni önmagukat és közösségüket - avagy miként tudják a Tőle kapott ajándékokat jó mederben vezetni, kiteljesedni az életben. Jelenleg úgy gondolom, ezek a közeljövő református egyházának alappillérei.