Gondolatok törökországi keresztyén emlékhelyekről

Törökország jelenleg az európai történések egyik fontos helyszíne, elsősorban a migrációs folyamatok okán, és sokan, akik korábban csak Isztambul varázslatos vonzását vagy a Földközi tengeri üdülőhelyek kényelmét ismerték tapasztalatból vagy hallomásból, manapság már naponta szerezhetnek ismereteket arról, hogy ez a két földrészen fekvő nagy ország több mint két millió szír, afgán, iraki és más nemzetiségű menekültet tart el táboraiban, és ennek fejében szeretné most EU-csatlakozási folyamatait fölgyorsítani és jelentős támogatást kapni.

Törökországban a történelem során nagy kultúrák jelentek meg, egyrészt Mezopotámia felől, másrészt Európa felől nyugati irányból, egymást váltogatva, de nyomukat hátrahagyva, így alakítva ennek a régiónak életét. Hettiták, frígek, lűdök, trákok, görögök, a hellenista kultúra, majd a rómaiak mind-mind megtelepedtek itt, és amikor Kr.u. 1 században a keresztyénség kilépett Jeruzsálemből, akkor elsősorban Pál apostolnak köszönhető, hogy a Római birodalom Asia Minor – Kisázsia – városaiban is keresztyén gyülekezetek alakulhattak. A Szentírásból ismert Galácia, Bitínia, Pizídia, Cilicia, Frígia vagy Kappadókia mind-mind a mai Nyugat-Törökország területén létezett, és az Égei-tengeri régióban fekszik mintegy 200 km sugarú körben a Jelenések könyvéből ismert hét kisázsiai gyülekezet is Efézus központtal, ahol Pál apostol több mint két esztendőt töltött. Helyek, amelyek a keresztyénség terjedésének tanúi, az üldözések idején annak mártírjai, a Bizánci Birodalomban pedig gyakorlói voltak, míg az iszlám vallással a hatalom ki nem szorította a keresztyénséget.

Hagia Sophia (Szent Bölcsesség) csaknem ezer évig volt a Bizánci Birodalom főtemploma Konstantinápolyban. Ezután iszlám mecsetté alakították, 1934 óta múzeum

Hagia Sophia templombelső

[[paginate]]

„Pál apostol nyomában” 2015 októberében a Debreceni Egyházmegye szervezésében népes református csoport indult tanulmányútra Nyugat-Törökországba nagy várakozással, Bibliával a kézben – fölkeresve az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben föllelhető őskeresztyén helyszínek és a hét kisázsiai gyülekezet területét meg azokat, amelyek a 4. század végétől ezer éven át a Bizánci Birodalomból megmaradtak – elsősorban Isztambulban. Hosszú történelme során, majd leginkább a nyugati – latin – keresztyénségtől támadott és a 15. századra végérvényesen meggyengült Bizánci Birodalmat 1453-ban elfoglalta az Oszmán Birodalom, így a keleti keresztyénség utolsó védőbástyája is elesett. A régió azóta is iszlám fennhatóság alatt áll, és bár nem tiltott a keresztyénség az országban, nincsen kellő „muníció” saját ősiségének őrzésére, ápolására.

A kérdés ezután az lehet, hogy egy iszlám ország, konkrétan Törökország mit tesz a rábízott kulturális és vallási hagyománnyal, tárgyi- és lelki-szellemi örökségével és ebből mit mutat meg a világnak.

Törökország az iszlám államok között sajátos helyet foglal el, amelynek oka szintén történelmi folyamatokban keresendő. Az első világháborút vesztesként befejező Oszmán Birodalom 1923-ban új, modern korszakot kezdett, mikoris kikiáltották a Török Köztársaságot. Kemal Atatürk irányítása alatt sok európai normát átvettek, amelyek közül az egyik legfontosabb a polgári jogalkalmazás lett, azaz az ország irányításáról leválasztották az iszlám vallást. Bevezették az európai időszámítást, a női egyenjogúságot, a latin betűs írást, nagy léptékű államosítás és iparosítás kezdődött. Ma, a több mint 780 ezer négyzetkilométer alapterületű országban élő több mint 80 millió ember 98 százaléka az iszlám vallást követi, a keresztyének száma még az 1 százalékot sem éri el. Bár a törvények szabad vallásgyakorlást hirdetnek, a mindennapi élet nem mentes vallási atrocitásoktól. A mostani kurzus kedvez a vallásos pártoknak, országszerte nagy számban épülnek mecsetek, azok is hallatják hangjukat, akik szívesen visszaállítanák a kalifátust. Mindeközben Törökország már évek óta szeretne EU-tagságot szerezni.

A református tanulmányi csoport Ankarától indulva kezdte útját, majd délnyugati irányba folytatva érte el az Égei-tenger partját, ahonnan északi irányba haladva jutott vissza az európai régióba és fejezte be a látogatást Isztambulban. Ez a több mint kétezer kilométernyi szakasz nem csak az ország legfejlettebb része, hanem vallási-kulturális látnivalókban is a leggazdagabb. Kappadókia, ahol még látható néhány bizánci korban kifestett – és azóta jól karbantartott keresztyén sziklakápolna – jó érzéssel tölti el a látogatót. De éppen errefelé jutott el a csoport járatlan utakon egy olyan gyönyörű kis templomba, amelynek létezése csupán néhány lelkes helyi lakosnak köszönhető, akik maguknál tartják a kulcsot, nehogy illetéktelenek megrongálják a keresztény emlékhelyet.

[[paginate]]

Tény, hogy különféle kiadványok, vallásos emlékhelyeket bemutató könyvek kaphatók, még Pál apostol útjáról is. Ugyanakkor sajnálatos tapasztalás, hogy sok helyen semmilyen információt nem kap a keresztyén utazó arról, hogy milyen bibliai helyen jár és a még meglévő romok rekonstrukciója sem mutatkozik. Ankarában egy olyan jelentős romtemplom látható, amely a császárkultusz idején Augustus császár tiszteletére épült, de később keresztyén templomként működött. Erre nincs utalás a helyszínen. Mellette a téren ugyanakkor iszlám szent helyet alakítottak ki.

János apostol nevét viselő bizánci bazilika romjai Efézusban

János apostol sírja, amely fölé a bazilika épült

Efézusban áll János apostol sírja, amely fölé a bizánci korban hatalmas bazilikát emeltek. Ennek tőszomszédságába épült egy ma már szintén romokban álló mecset. János apostolra emlékezve a csoport énekelni kezdett, de az őr hamarosan leállította az éneklést. Efézusban állt egy Szűz Máriáról elnevezett templom, ahol egyetemes zsinatot is tartottak, elgazosodott rom látható csak a helyén. Mindeközben a római kor nagy ásatási területein dolgoznak, sok feltárás folyik, sok európai turistát vonzanak is ezek a helyek. Isztambulban alig utal valami a Bizánci Birodalom ezer évére. A keresztyén zarándok utazó így valóban az apostolok lábnyomába léphet csupán, Asszos, Milétosz, Troász, a hét kisázsiai gyülekezet helyszínei, vagy Kolossé, a pizídiai Antiochia romjai ma az enyészet vagy a római kori ásatás területei. Kérdés, hogy a török turisztikai  hivatal és mindazok, akik döntéshozók az ügyben, fölismerik-e valaha, hogy a keresztyén múlt  az ország éppoly értékes szellemi és tárgyi kincse mint az azt megelőző kultúrák és  a keresztyén zarándoklat fölfuttatása komoly anyagi bevételt is hozna az országnak. Egyelőre nem marad más, mint Bibliával a kézben emlékezni és a képzeletet aktivizálni az apostolok nyomában.

Gimesi Zsuzsa

Hasonló anyagaink

Ökumenikus utak a Biblia országaiba

A 2015-ben jogutód nélkül megszűnő Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) fennállása 25 évében, egyik fontos feladatának tekintette az ún. „Terra Sacra” programot, azaz tanulmányutak,...

Confessio 2018/1

Negyvenkettedik évfolyam, első szám Minden kedves Olvasónknak áldott pünkösdi ünnepeket kíván a Confessio Szerkesztősége