A közelmúltban jelent meg az Etika mint normarend című kötet, Birher Nándor és Ujházi Lóránd szerkesztésében, amely rendkívül aktuális.

A kötet több szempontból is igen fontos információkkal, gondolatokkal irányítja a felelős emberek cselekedeteit egy olyan korban, amikor maga a jogi szabályozás is elhalványult, de az etikai normák is vesztettek erejükből. A szerző-páros kiadványát megelőzően találkoztunk már több hasonló kiadvánnyal, amelyek közül említhetjük Ferenc pápa 2015-ben írt Laudato si című enciklikáját, és a kiadványhoz szorosan kapcsolódó 2024. évi Ferenc pápai üzenetét, amelynek címe: A mesterséges intelligencia és a béke, valamint XIV. Leo pápa Magnifica humanitas című írását, amely az emberi méltóság, a béke és a közjó horizontján vizsgálja a mesterséges intelligenciát, továbbfejlesztésének problematika körét.

Az Etika mint normarend című kiadványhoz Ujházi Lóránd (PPKE) írt Előszót, amelyet kilenc kortárs tanulmány követ, majd következik a szöveggyűjtemény, amely szintén fontos része a kiadványnak. Az Előszóban Ujházi Lóránd rögzíti, hogy a lelkipásztori munkát a templom falain kívül is végezni kell, mert a lelkipásztorok meggyőződése, hogy a társadalmi rend és a jogi környezet alakítása is hozzátartozik küldetésükhöz. Ugyanakkor megjegyzi: „A kommunikáció módját, mind a szervezeti felépítést és a pozicionálást, a megváltozott környezethez kell igazítani. Ez a kötet is ezt az operatív tevékenységet igyekszik tudományos igénnyel feltárni és támogatni”.

[[paginate]]

A fentieket jól igazolja az, hogy a kiadvány a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésének az eredménye. Egy olyan egyházi dokumentum, amely a teremtett világ védelmével foglalkozik. A kötetben az az örök igazság is hangsúlyossá válik, hogy az embert az állami és a gépi világ fölé emelik azok a tulajdonságaik, amelyekkel maradandó értéket szerez, ami nem más, mint a szeretet.

A kiadványban Birher Nándor (PPKE) két írással jelentkezik a kortárs tanulmányok között. Ő mondja, hogy az etika felismert igazságait a jognak elő kell mozdítani, akár úgy, hogy azok „kikényszeríthetők” legyenek, míg a vallásoknak ezeket az igazságokat kell őrizni. Az ember minden cselekedete attól függ, hogy mennyiben tartja fenn az emberi életet és az élet továbbadását szolgálja-e. Amennyiben egy emberi cselekedet vagy gondolat nem erkölcsös – Birher Nándor szerint –, akkor az nem is lehet tudományos gondolat. Birher a jövő főbb etikai megoldásai közé sorolja a következőket: „adatvédelem, kutatás szabályozása, hatalmi erők szabályozása, vallási együttélés rendezése, migráció szabályozása, lényegtelen kérdések kiszűrése stb”.

Ugyancsak az utóbbi szerző írja, hogy a tudomány csak a tisztességes úton elért gondolatokat, tanításokat, elveket fogadhatja el, az etika szabályainak megfelelően. Az Etika mint normarend című könyv alapján az a megoldás, amit Harrari professzor kínál többkötetes tanulmányaiban, tehát nem sorolhatók tudományos gondolatok közé, hiszen az erkölcs feladata az lenne, hogy a „jövőt vizsgálva, az előrelátható veszélyekre hívja fel a figyelmet”, s ezekkel kapcsolatban a jogi szabályozást el kell végezni. A szerző nyomatékosan szól arról, hogy az egyének erkölcsi nevelését sem szabad szem elől téveszteni, mivel a korábbi társadalom lejáratta az erkölcs gondolatvilágát és elveit.

[[paginate]]

A kötetben közölt tanulmányok sorát Miskolczi-Bodnár Péter írása nyitja, a Jog és erkölcs, jogok és erkölcsök címmel. A tanulmány első részében a jogot és az erkölcsöt, mint a társadalom egészére irányadó normarendszert mutatja be. A második rész pedig azokat a jogszabályokat és erkölcsi normákat vizsgálja, amelyek egy-egy szakmára, hivatásra vonatkoznak.

Érdekes megállapításokat tartalmaz Turgonyi Zoltán írása, amelynek címe: Természetjogállam. Végkövetkeztetésében azt írja: „A Gondviselés a túlvilági üdvösséget mozdítja elő, földi sikerekre semmiféle biztosítékot nem nyújt, továbbá Isten világkormányzó tevékenysége amúgyis evilági oksági folyamatokon keresztül működik…”.

Kiemelt fejezet Domokos László - Kovács Diána - Nagy Erika által írt Etika és a pénzügyek című tanulmány. Az írás egy Ciceró által idézett példával kezdődik és rámutat Kálvin és Luther e tárgyban mondott figyelmeztetéseire. Napjaink szerződéseivel kapcsolatosan megállapítja, hogy „az a szerződés, amelyet jogszabály tételesen nem tilt, de /…/ az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti…” elfogadhatatlannak minősül. A szerző-triász levonja a végső következtetést: napjaink szerződéseinél „nem elég etikusnak lenni, annak is kell látszani”.

A tanulmányok sora Knoll-Csete Edit írásával fejeződnek be, amelynek címe: Környezetvédelmi etika, alcíme: Közös jövőnk, a nemzetközi felelősség és a generáción belüli párbeszéd.

[[paginate]]

A kortárs tanulmányokat, elemzéseket követően, a kiadvány záró fejezete valójában egy szöveggyűjteményt tartalmaz, amely mintegy „Füveskönyvként” van a könyvhöz csatolva, a szerkesztő ezzel „az etika és a kapcsolódó tudományok közötti viszonyokat kívánja bemutatni”. A szöveggyűjtemény több bibliai történetet is elénk ad, de tartalmazza Platón álláspontját Szókratész védőbeszédjéről, Platónnak az Államról mondott tanítását, továbbá Arisztotelész tanítását, míg a Bibliából Máté evangéliumából, Lukács evangéliumából, valamint a korinthusi levélből vett részletek olvashatók. Ez a rész átfogó jellegű, ezért közöl pl. a Talmudból, Szent Ferenc tanításaiból, Szent István Intelmeiből is fontos részeket. Igen jelentős pl. az a megállapítás, amit Kierkegaard gondolatvilágából rögzít, a félelem és a reszketés kapcsán.

Az Etika mint normarend című kiadvány tulajdonképpen arról tanít, hogy a fenntarthatóság, az emberi folyamat továbbvitele milyen erkölcsi alapokon végezhető el. Amikor a tanulmányok írói azt vizsgálják, hogy mi az erkölcs lényege, akkor azt is kifejtik, hogy az erkölcsöt hogyan kell alkalmazni a társadalomtudomány, a jogtudomány, a gazdaságtudomány területén.

Igen fontos a szöveggyűjtemény közlése, amelyben látható, hogy a sötétség és a világosság harca az emberiség történetétől kezdve létező konfliktus-helyzetet eredményez. Éppen ezért is lényeges, hogy a kötet közli a „közösségi túléléshez szükséges” adottságokat, amelyek a teremtésvédelemhez, a természetvédelemhez elengedhetetlenül szükségesek.

Egyértelműen megállapítható, hogy a teremtésvédelem megvalósítható a kiadványban rögzítettek szerint, csak ahhoz bizonyos együttműködésre van szükség: „a hívők s a nem hívők a módszertani ateizmus és dezantropocentrizmus jegyében működhetnek együtt, az emberiség közjavának szolgálatában…”.

Nagy Lenke