– Gyakran megesik, hogy megálmodik egy dallamot? Szeptember 18-i, az Itt járt a földön című szólóalbumát bemutató koncertjén két ilyen dalt is hallhattunk.

– Különös dolog volt, nem jellemző rám. Először a pandémia időszakában, 2020 márciusában álmodtam egy dallamot. Olyan egyszerű volt, hogy ha ébren jut eszembe, talán le se írom. Így viszont még félálomban beledúdoltam a telefonomba, Elküldtem Lackfi János barátomnak, aki egy dicsőítő éneket írt rá. Aztán jött a folytatás, az egész egyházi évet átívelő, Jézus földi életútját bemutató ciklus született, benne többször visszacseng az álmodott dallam. Meg is jelentek a dalok egy gyönyörű kötetben. Sokszor meghallgattam. Egyik alkalommal, ez már idén augusztusban volt, arra ébredtem, hogy az utolsó ének után ezt énekelem: ámen, ámen... Úgy gondoltam, ez lesz majd koncerten is a befejezés.

– Láthatóan meg is lepte zenésztársait a citerájából előcsalogatott hangokkal, de Ferenczi György szájharmonikája és Becze Gábor nagybőgője is hamar bekapcsolódott a dicsőítésbe. Az Ön esetében ez hogy működött: meghallotta a zenét, és rögtön tudta, hogy ez egy imádság?

– Számomra először csak egy dallam volt, amiről azt éreztem, hogy van benne valami különleges. Ki tudja, ha egy másik költőnek küldöm el, mi lett volna belőle? Örülök, hogy így alakult. De hát végül is nagyon sokszor eszébe jut az embernek egy-egy dallam. Szeretem ezt az eszembe jut kifejezést, mert benne van, hogy valahonnan elindul, eljut hozzám, és én meghallom.

[[paginate]]

– Hasonlóra gondolhatott Kányádi Sándor is, amikor úgy jellemezte a Kaláka együttest, mint akik „kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti dallamot«”. Hogy kell elképzelni ezt a folyamatot?

– Valóban lehetséges, hogy minden versnek van valamilyen dallama, még akkor is, ha a költő nem feltétlenül dallamra írja. Balassi idejében még előbb volt meg a dallam, Petőfi és Weöres Sándor is nagyon sok verset írt dallamra, de olyan is van, hogy egyszerre íródik a zene és a szöveg, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza esetében. Az énekelt vers szerintem a dal egy speciális formája, akár a kocka a téglatestnek. Én jobbára egy versből indulok ki, amivel addig foglalkozom, míg egyszer csak megszólal, utána jöhet a ceruza és a papír, az aprómunka, a cizellálás, és persze próbák, előadás, van, hogy több évtizeden át is alakul egy dal. Arany János Családi körén például nagyon sokat gondolkoztam, éveken át szerettem volna elénekelni, aztán egyszer hallottam egy moldvai csángó asszony énekét, és abból bontakozott ki a dallam. A dallamra írott versre is van egy karácsonyi hagyományunk Lackfi Jánossal, én küldök neki egy dallamot, ő pedig arra ír egy verset, amit aztán a Kaláka karácsonyi koncertjén a Marczibányi téren el is énekelünk, a közönséggel együtt.

– Gazdag verséneklő munkásságát végigkísérik a bibliai témájú dalok, az énekelt hitvallások, de az is tudható, hogy nem csak a színpadon kommunikál az Úristennel.  Emlékszik az első imádságára?

– Nekem sohasem volt ágyúlövésszerű megtérésélményem, ám a folyamatos megtérés fontosságát én is vallom. Anyai nagyapám református lelkész volt, én evangélikusként részesültem a keresztség szentségében, mert apai ágon felvidéki cipszer családból jövök. Az imádság és a zsoltárok még azelőtt bekerültek az életembe, mielőtt tudtam volna, hogy mik azok. A családommal a Deák téri evangélikus templomba járunk, és sokat énekeltünk a Lutheránia Énekkarban. Gyerekként Kodály-rendszerű zenei iskolába jártam – ami az államosított Baár-Madas helyén működött –, ahol mindennap volt énekóra, rendszeres kóruséneklés, hangszeroktatás. Mivel kottaolvasók vagyunk, nagyon sokszor énekeltünk otthon is korálfeldolgozásokat négy szólamban: az öcsém, Vili volt a szoprán, én az alt, anyám a tenor, apu a basszus.

[[paginate]]

– A János-passiót vagy más oratóriumot énekelni imádság vagy előadás?

– Megélni semmiképpen sem az a fajta előadás, ami egy koncertteremben van. Emlékszem rá, hogy amikor először láttam gyerekkoromban, hogy a János-passiót a Zeneakadémián játsszák, értetlenkedtem is: „Ugyan mit értenek ott abból? Hisz az a templomba való!” Nem mintha nem lehetne mindenfajta művet bárhol előadni, csak számomra a passió lelkisége a templomhoz kapcsolódott. Ma felnőttként számtalan koncerthelyszín után már nem mondanék ilyet.

– A már említett Arany, Kányádi, Lackfi és Weöres mellett olyan költők megzenésített versei fémjelzik a Kaláka elmúlt ötvenöt évét, mint József Attila, Kosztolányi Dezső, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Tamkó Sirató Károly vagy épp Villon. Szólólemezei készítésekor hogyan fordult a figyelme egyházi témák iránt?

– 1969-ben, a Kaláka indulásával kinyílt számomra az énekelt szövegek világa. Innentől már csak elhatározás kérdése volt, hogy az ember egy istenes verset, egy szerelmes verset, egy tájleíró költeményt vagy egy balladát énekel. Az első bibliai témájú összeállításunk, Kaláka zenés könyvként Szabad-e bejönni ide betlehemmel? címmel 1987-ben jelent meg a Móra Kiadónál, és magunk sem gondoltuk volna, hogy mennyire népszerű lesz. Az első szerzői lemezem, egyben szólóalbumom pedig 1988-ban Weöres Sándornak A teljesség felé című ciklusa alapján készült, amiről a költő ezt írta: „több mint világnézet és kevesebb mint vallás”. Az „alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” sorokból sokan asszociálnak Jákob létrájára, arra, hogy mi is van az ég és a föld között, köztünk és az Úr között, ami bennünk felépülhet. 1990-től kezdődően volt egy furcsa, értékválságos periódusa ennek az országnak – persze előtte és azóta is több –, az emberek pedig próbáltak stabil kapaszkodót találni. Ebben a helyzetben úgy éreztem, jó lenne Pál apostol levelei alapján írott dalokat énekelni.

– Mit remélt ettől?

– Nem reméltem semmit azon kívül, hogy reméltem többeknek szerez örömet. Valamiféle belső indíttatásból biztos talajt akartam találni a pártoskodással és az oktalansággal szemben. Pál ilyen volt, forró helyzetekben próbálta a modus vivendit megtalálni. Egy költő ismerősömnek, Sumonyi Zoltánnak mondtam, hogy írjunk Pál apostol leveleiből dalokat, erre ő megmutatta, hogy épp most írt az első apostoli zsinatról egy verset. Ez volt az a tanácskozás, amelyiken Pál, nagy viták után, megkötésekkel ugyan, de engedélyt kapott, hogy a maga módján térítse a pogányokat, hirdesse közöttük az evangéliumot.

[[paginate]]

– A Kaláka tagjai mindannyian iskolatársak voltak. Sumonyi Zoltánnal, aki szintén évtizedek óta alkotótársa, honnan az ismeretség?

– A Magyar Rádióban dolgozott, feleségemmel, Kőváry Katalinnal, akivel egy dokumentum-műsort készítettek Bartók hamvainak hazahozataláról. Ebben hangzottak el azok a versek, amelyeket Zoli Bartók amerikai leveleiből írt. Zoli vonzódott a klasszikus formákhoz, nagyon nagy tudása volt, bibliai témában is. Elvittem hozzá Cseri Kálmán Pál apostolról szóló könyvecskéjét, abban keletkezésük sorrendjében is fel voltak sorolva a levelek, mi is így dolgoztuk fel azokat. A Károli-féle fordítás mellett Békés-Dalos Újszövetségét és egy angol verziót is alapul vett. Pál imájával zártuk le a lemezt, ez volt az első eset, hogy bibliai szöveget imádságként énekeltünk.

– Ha nem is elvárásokkal fogott bele ebbe a munkába, azért gazdagodott általa?

– Nem gondoltam, hogy ilyen népszerű lesz a Pál-lemez, de pillanatok alatt szétfröccsent a híre és megnyitotta az utat számomra a különböző gyülekezetek felé. Sok ismeretséget, jó barátságot is köszönhetek ennek a dalciklusnak. Kézről-kézre adtak annak idején, hetente játszottuk Halmos Bélával különböző felekezetű templomokban. Erdélybe, Délvidékre és Felvidékre is hívtak bennünket. Akkoriban még nem volt megszokott a templomban tartott koncert, Pál imájának a refrénjét, a 117. zsoltár szavait – „Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, minden nemzetek dicsérjétek” – azóta is sokszor énekelte velünk a hallgatóság. A fogadtatáson felbuzdulva írtuk következő bibliai lemezünket, A hegyi beszédet, 1995-ben. Ezt Vilmos öcsémmel énekeljük.

– Hogyan terelődött a figyelmük a zsoltárok felé?

– Laborczi Géza evangélikus lelkész nyaranta szervezett egy ökumenikus tábort Tiszadobon, és amikor Pál apostol volt a hét témája, meghívott, hogy énekeljem el ezt a dalciklust, én pedig olyan jól éreztem magam, hogy visszajáró vendég lettem. Néhány évvel később, arra készülve, hogy Dávid király lesz a téma, Géza megkérdezte, nincs-e kedvünk a zsoltárok alapján olyan dalokat írni, amiket együtt tudunk énekelni a résztvevőkkel. Zolival kitelepültünk a Tisza-holtág partjára, ott írtuk az elsőket. Az évek során két lemezt is kiadtunk zsoltárfeldolgozásokból Sebestyén Mártival és Vilmossal: Tizenöt zsoltár (1997) és Halld meg szavaimat, Isten! (2010) címmel, Cselényi László televíziós rendezőnek hála, filmek is készültek ezekből, bibliai tájakat idéző helyszíneken. Ezen kívül még egy közös albumon dolgoztunk együtt Zolival, a Tíz példázat 2017-ben jelent meg.

[[paginate]]

– Gryllus Vilmossal nemcsak a zsoltárfeldolgozásokat énekelték közösen, de Fabiny Tamás felkérésére a reformáció korának énekeit is feldolgozták. A testvére úgy nyilatkozott, hogy a vallásos szövegek mélyen megérintették. Önre is hatással voltak?

– A versek megdolgozzák az embert, akár a családról, akár a természetről, akár az Úristenről szólnak. Amikor Pál apostol imáját először énekeltem – épp a kőbányai evangélikus templomban, ahol akkor Fabiny Tamás volt a lelkész –, a végén azt éreztem, hogy megremeg a lábam. „Izgulok, vagy mi?” – gondoltam, de nem, ez a dolog természetes hatása. Azóta már várom, hogy jöjjön ez az érzés, érezzem, hogy otthon vagyok. Minap hallottam, hogy Fabinyi Tamás édesapja, az idén 100 éve született Fabiny Tibor azt mondta, hogy a pünkösd nem egy egyedi alkalom volt, hanem még mindig tart. Tehát a Szentlélek itt van velünk, munkálkodik, és végül is mi másnak tulajdoníthatunk bizonyos dolgokat, mint a Szentlélek jelenlétének, működésének?

– Az új Református Énekeskönyvbe három, Sumonyi Zoltánnal közös – a 8., a 103. és a 139. – zsoltárfeldolgozása is bekerült. Milyen érzés ez?

– Bizony ez nagy öröm. Nagyon sokfelé szeretik ezeket a dalokat, épp tegnap kaptam Karlsruhéból egy énekeskönyvet, amiben benne van a 133-as zsoltárunk, Skóciában is használják valamelyiket, illetve a magyarországi evangélikus énekeskönyv tervezett új változatában is szerepelnek majd bibliai énekeink. Tudok róla, van, aki több évtizeden át azzal kezdte a napját, hogy valamelyik zsoltáromat meghallgatta. Nem azért írtam ezeket, hogy majd hivatalos egyházi énekek legyenek, de megható és nagy büszkeség, hogy erre is alkalmas. Végül is az ember azt szereti, ha van értelme annak, amit csinál és használni is lehet.

– Gryllus Dániel hogyan imádkozik? Énekelve? Prózában? Csendben?

– Megmondom őszintén, én csukott szemmel, de hangosan szeretem megszólítani az Úristent. Nehéz megfogalmazni, de ilyenkor mintha lenne valaki a személyes teremben, érzem a jelenlétét. Ha csendben vagyok, akkor könnyebben kalandoznak el a gondolataim. Énekkel viszont elsősorban a színpadon és a templomban imádkozom. Nagyon szeretem Luther gondolatát, hogy az imádság nem kötelesség, hanem lehetőség. Ez óriási dolog. Hálát adok, hogy itt lehetek, megköszönöm, hogy rendelkezem valamiféle dalcsinálási képességgel, hogy az másoknak érték, lelki táplálék, végső soron pedig az Úristen dicsőségére szolgál.

– Köszönöm a beszélgetést!

Feke György