Tőkés László a romániai forradalom hőse, az erdélyi és az egész magyarság ikonikus alakja, aki az egyházi és a közéleti szférában egyaránt meghatározó jelentőséggel bír.

A nemrég megjelent vaskos kötet, egy tervezett sorozat első része Tőkés László forradalomhoz vezető küzdelmeit mutatja be: „teológiai gondolkodásának és szellemi fejlődésének korai szakaszát, valamint /…/ azokat a hatásokat, személyes és intézményi tapasztalatokat, amelyek meghatározzák későbbi életútját.” A dokumentumok tükrében kirajzolódik egy olyan életpálya kezdete, ,,amelyben a szülőktől /…/ örökölt hit, nemzeti elköteleződés és közösségi felelősségvállalás korán egymást erősítő motívumként jelennek meg” – állapítja meg Cadena-Kóczián Viktória, a kötet szerkesztője.

Tőkés László írásait a nagyközönség elsősorban prédikációs és tanulmánykötetek, politikai beszédek és dokumentumgyűjtemények formájában ismeri, ám ezek nehezen hozzáférhetők. A kötet célja „e szövegek feltárása, a publikált és kiadatlan anyagok egybegyűjtése, időrendi rendezése, kiegészítő jegyzetekkel hozzáférhetővé tenni a széles közönségnek /…/, hogy a közösség és a szélesebb olvasóközönség árnyaltabb és teljesebb képet alkothasson Tőkés László személyiségének és életművének formálódásáról, arról a folyamatról, amelynek során egy fiatal teológus a későbbi korszakok meghatározó egyházi és közéleti személyiségévé vált” (szerkesztői Előszó, 9. o.).

A református lelkipásztor tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte. Lelkészi pályáját Brassóban kezdte, Désen folytatta, a forradalomig pedig Temesváron szolgált. Egyházi és közéleti kiállásai miatt egyre gyakrabban, később folyamatosan az egyházi hatóságok figyelmének középpontjában, és a hatalmi szervek célkeresztjében állt.

[[paginate]]

Az olvasó meggyőződhet róla, hogy milyen szívós ellenálló és „rendszerkritikus gondolkodó.” Aki „már a forradalom előtt ugyanazt tette és mondta, mint a rendszerváltozás alatt és utána: feszegette a határokat a vezetéssel szemben diákként, majd segédlelkészként, és folyamatosan szervezte a közösségi életet maga körül” (i. m. 10. o.). Elszántan ragaszkodott az igazsághoz, két formában is: bírált és épített. Ebben a tekintetben programja nem változott. Ez a hajthatatlan magatartás vezetett a forradalmat kiváltó tiltakozáshoz. Az az „ellenállás gyűrű”, ami Tőkés László körül kialakult, nem véletlenszerű.

Teológiai, irodalmi, filozófiai és történeti érdeklődése párhuzamosan alakult közéleti tevékenységével. Gondolkodását a hit, a nemzet elkötelezett védelme, a társadalmi igazságérzet, a személyes és közösségi szabadság iránti felelősségteljes elkötelezettség hatotta át.

Teológiai tanulmányai befejezését követően Brassóban vállal segédlelkészi szolgálatot, majd püspöki áthelyezéssel a Dési Református Egyházközségbe kerül segédlelkészként. A lelkészi szolgálat első évtizedét a tevékeny, alkotói életmód, a közösség gondolatának a fontossága, valamint a korlátozásokkal és igazságtalanságokkal szembeni küzdelmek jellemzik. „Ez utóbbi különösen az egyházvezetéssel kialakult konfliktusa területén”, ami a lelkészi karból való ideiglenes kizárásához vezetett: (1984-1986).

Lelkipásztori és közéleti szerepvállalása mellett olykor megszólalt az irodalom, különösen a líra területén is. Verseit áthatja az emberi szenvedés „egzisztenciális mélységei” iránti magas fokú érzékenység, az erkölcsi és társadalmi elköteleződés, az egyéni és közösségi életviszonyok jobbítására irányuló cselekvésvágy.

[[paginate]]

Igehirdetéseiben a „program” folyamatosan nyomon követhető, mivel a prédikáció is hitvallás és programhirdetés.  Teológus korában is szervezte a közösségét, tartotta a kapcsolatokat vezetőkkel, teológiai tanárokkal, sőt – indokolt esetekben - számon is kéri őket.

Az elvtelen kompromisszumokat eleve kizárva, bő harmincöt évvel a ’89-es forradalom után Tőkés László úgy látja, bármilyen szomorú és fájdalmas is, nincs más megoldás: „Amit egykor elkezdtünk, a kezdetekhez visszatérve, ugyanott kell folytatnunk. A Ion Iliescu nevével fémjelzett utódkommunista rezsim egyik legnagyobb bűne, hogy a román–magyar megbékélés ügyét zátonyra futtatta. A mi feladatunk ezzel szemben az, hogy a romániai kisebbségpolitikai rendszerváltozást és a nemzeteink közötti történelmi megbékélést véghezvigyük” (i. m.).

Romániában mindmáig a posztkommunista visszarendeződés kísérteteivel küzdenek. Megtisztulásra lenne szükség, ami után nyugodtan kijelenthetnénk, hogy a rendszerváltozás folyamatát már nem lehet visszafordítani.

Tőkés László változatlanul a romániai és az egyetemes magyarságot ért sérelmek őszinte szószólója szerte a nagyvilágban, a kisebbségi sorsba került közel hárommilliónyi magyarság autonómiatörekvésének legkövetkezetesebb szorgalmazója és megtörhetetlen élharcosa. Az erdélyi magyarság Európa veszélyeztetett népcsoportjai közé került, további fogyatkozását csak közösségi jogainak kivívásával kerülheti el.

Zárójelben, de rendkívül jelentős faktumként jegyezzük meg, hogy Tőkés László 1999-ben kezdeményező-alapítója volt a Partiumi Keresztény Egyetemnek, az akkor egyedüli magyar felsőoktatási intézménynek Erdélyben.

[[paginate]]

Mint jeleztük, ennek a kötetnek a nagy része a teológusi és a dési segédlelkészi évekről szól. Fáradhatatlanul szembesítette az egyházat azokkal az égető hiányosságokkal, amelyektől a magyarság szenvedett. Ezért „a békepapokból álló kollaboráns egyházvezetés le is akarta őt építeni”. Ő folyton épített, őt pedig folyton leépítették. „Így lesz belőle egyfajta kortárs Kőműves Kelemen.”

Désről lényegében ugyanazokból az okokból mozdították el, mint később Temesvárról. A dési elmozdításból munkanélküliség lett, a Temesváriból forradalom.

Tőkés Lászlót ma is le akarja bontani a román nacionalizmus, mert következetesen kiáll a magyar autonómia mellett. 2016-ban el is vették tőle a Románia Csillaga állami kitüntetést, amit a forradalom elindítójaként kapott. Ki akarják őt törölni Románia demokratikusabb történelméből is. Ám a résztvevők még élnek, és emlékeznek. Ezért lesznek hitelesek a következő kötetek is. Az iratok, feljegyzések, naplójegyzetek, prédikációk sokrétűek, így pontosan rögzítik az eseményeket – a korrajz hiteles (lesz) történelmi és egyházi szempontból egyaránt.

Aggódva figyeli és írásban jelzi, hogy a Teológiai Intézet református karán évek óta egyre fogy a hallgatók száma. A román egyházpolitika tudatos romboló munkáját a lelkészi kar fokozatos leépítésére az egyháziak cinkos közreműködésével hajtotta végre.

Megdöbbentő, például, D. Papp Lászlónak, a Romániai Református Egyház zsinati elnökének írt nyílt levele: „Főtiszteletű Püspök Úr! Illyés Gyula megrázó halálhíre eszembe juttatta a Püspök úrnak egy felekezetközi értekezleten elmondott, és a Református Szemlében nyilvánosságra hozott Vele kapcsolatos bírálatát”. Íme, a bírálat szövege: „Fölöttébb sajnálatos, hogy az emigránsok szégyenletes kórusának a hangja hallható bizonyos magyarországi megnyilatkozásokban is, amilyen pl. az Illyés Gyula íróé, aki odáig ment állításaiban, hogy a népirtás veszélyét hangoztatta a magyar nemzetiség összefüggésében” (Református Szemle 78/3).

[[paginate]]

Tőkés László 1977-1984 között dési lelkipásztor. Bíráló beadványai miatt ’84 májusában felfüggesztik állásából. Két évig munkanélküli. D. Nagy Gyula püspök több mint egy évig nem volt hajlandó foglalkozni az ügyével. Ezért 1985-ben Bukarestben A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsához, majd – felülvizsgálat végett – a Zsinathoz , legvégül Genfbe, a Református Világszövetséghez fordult.

1986 januárjában D. Papp László püspök úr váratlanul kapcsolatba lépett Tőkés Lászlóval, és felajánlotta neki, hogy Temesváron segédlelkészi állásba helyezi. A súlyos anyagi és más természetű gondokkal küszködő lelkipásztor a „mostoha körülmények és az egyházi kényszer hatására” elfogadta Temesvárt, ahol az igazságért és a magyarság jogaiért töretlenül tovább folytatta küzdelmeit, miközben egyre közeledett 1989. december 15-e.

Summázat: Bárhogy tagadja és/vagy minimalizálja is a román politikai hatalom, az igazság sziklaszilárdan áll: 1989. december 15.-én Temesváron a református parókia elől indult el a kommunista rezsimet romba döntő felkelés, romániai forradalom. A Ceaușescu diktatúrát nyíltan bíráló temesvári lelkész megkongatta a vészharangot: nagy a baj! A református hívek, helyi magyarok, a velük szolidaritást vállaló más vallásúak és nemzetiségűek pedig, érezve az abszurd rendszer elviselhetetlen jogsértéseit és borzalmait – szabadságuk, netán életük veszélyeztetésével – Tőkés László tiszteletes mellé álltak. A Ceaușescu-rendszer és a hírhedt kommunista politikai rendőrség megosztó politikájával szembefordulva, románok és magyarok egymásra találtak, megteremtve ez által a román–magyar nemzeti megbékélés régóta érlelődő lehetőségét. A „megértés és a békességkeresés ezen emelkedett állapotát” azonban három hónappal később derékba törte a marosvásárhelyi „Fekete március”, a Securitate forgatókönyve alapján megrendezett pogromkísérlet...

Tőkés László fogadalmat tett: mindaddig küzd, amíg Erdély nem lesz autonóm! Az emberibb világért folytatott küzdelem tovább tart - ad infinitum.

Aniszi Kálmán