Ha valaki követi a híreket, emlékezhet rá, hogy 2023 októberét követően heteken keresztül tartotta lázban mind a nemzetközi, mind a magyar sajtót az izraeli tragédia. Kormány- és államfők, illetve külügyminiszterek nyilatkoztak, civil szervezetek tartottak tüntetéseket, rengeteg országban vonultak utcára az emberek. Az eseményekről dokumentumfilm is készült, ahhoz azonban, hogy jól tudjuk érteni a tartalmát, először a kontextussal kell foglalkoznunk.

A történésekben a furcsa ugyanis az volt, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb nyugati országban terrorista szervezetkén nyilvántartott Hamász 2023. október 7-én közel 1200 embert mészárolt le és további 250-et hurcolt fogságba, rengetegen mégis Izrael, illetve a támadásra adott zsidó válaszcsapások ellen emelték fel hangjukat. Félinformációk terjedtek tényekként (például, hogy Izrael lebombázott egy gázai gyermekkórházat), illetve általánosan is elmondható volt, hogy a hihetetlen összetett közel-keleti helyzet megismerése, illetve átgondolása helyett – melyet megértve a legtöbb logikus gondolkodó felismerhetné, hogy itt a kinek van igaza hozzáállásnál sokkal-sokkal bonyolultabb helyzet állt elő már évtizedekkel ezelőtt – a szlogenek kántálása került a tüntetések középpontjába. Többek között amerikai elit egyetemek diákjai vonultak az utcára a Hamászt éltető rigmusokkal, miközben izraeli nők és férfiak házastársukat, gyermekeiket, anyjukat, apjukat gyászolták.

[[paginate]]

Természetesen nem felejtkezhetünk el Izrael reakciójáról sem. Az Unicef honlapján 2024. augusztus 16-án elérhető (https://unicef.hu/veszhelyzet-gazaban) adatok alapján eddig több mint 39145 ember veszítette életét Gázában a Hamász akcióját követő válaszcsapások következtében, és legalább 90257-en megsérültek. Az áldozatok 70%-ban nők és gyermekek (a százalékos arányt az ENSZ 2024. május 8-án korábbi, hiányos információkra hivatkozva 52 százalékra csökkentette – a szerkesztő). Ezek a számok azonban csak a megerősített adatokat tükrözik, s a valóságban minden bizonnyal jóval magasabbak. Az ENSZ, valamint a helyi kórházi dolgozók 2024 áprilisi feljegyzései alapján már több mint 1000 gyermeknek amputálták egy vagy több végtagját, köztük vannak olyanok, akik a súlyos készlethiány miatt érzéstelenítés nélkül estek át a rendkívül fájdalmas beavatkozáson. Többezer gyermek maradandó sérüléseket szenvedett a támadások és az átélt trauma során. Emellett hivatalosan több mint 10000 embert tartanak nyilván eltűntként, akik a feltételezések szerint a lebombázott épületek romjai alatt fekszenek sérülten vagy holtan. 2023. október 7-e óta 492 alkalommal ért támadás egészségügyi intézményt vagy dolgozót. 278 segítő veszítette eddig életét, köztük 197 ENSZ alkalmazott. Egyetlen háború során sem halt még meg az ENSZ ennyi munkatársa a szervezet fennállása óta. A gázai iskolák 88%-át találták el rakéták. Ezeket az intézményeket menedékként használják a gyermekek és családok.

Ami nehézzé teszi a helyzet értelmezését és a megoldás megtalálását, hogy egyes hírek szerint a Hamász maga is robbantott fel kórházat a Gázai övezetben, majd a robbantást Izraelre kente. Emellett a NATO jelentése alapján a Hamász 2007 óta használja Izrael ellen a gázai civileket pajzsként, gyakran telepítenek civil épületekbe katonai támaszpontokat, lőnek ki kórházak, lakóépületek környékéről, tetejéről rakétákat, ami önmagában is háborús bűnnek számít. Ha pedig ez, valamint az előzőekben leírt összes tény valóban igaz – és eléggé úgy tűnik, hogy az – elmondható, hogy ebben a háborúban nincsenek szabályok, nincs kegyelem, senki és semmi sem szent. A cél a másik fél totális és teljes kipusztítása. Ebben a helyzetben a ki lőtt hamarabb, ki gyilkolt többet, ki a hibás és hasonló típusú gondolatok teljesen haszontalanok. Magyar keresztyénként az empatikus hozzáállás, a témáról való érzékeny, tényeken alapuló gondolkodás lehet a helyes hozzáállás.

[[paginate]]

Ebben segíthet az Abraham Global Peace Initiative – egy antiszemitizmus és diszkrimináció ellen küzdő nemzetközi szervezet, mely Izrael múltját és jövőjét védelmezi – által készített, The End of the Innocence című film. Az alkotás önmagában nem igazán különleges. Dokumentumfilmnek nem rossz, szakmailag rendben van, attól eltekintve, hogy némileg egyoldalú, hiszen egyetlen palesztin megszólalót sem látunk a filmben.  Ez persze a finanszírozó kilétét és céljait tekintve, illetve az október 7-i eseményeket tekintve érthető. Azért érdemes mégis megnézni (elérhető a https://jforce.org/the-end-of-innocence oldalon), mivel segít Izrael és Palesztina helyzetét, illetve a 2023 októberi eseményeket tényszerűen átgondolni. A tévhitek helyett a valóban megtörtént dolgokat mutatja meg, az eseményeket átélt, a támadás során a helyszínen tartózkodó túlélőket láthatunk és hallhatunk. Nemzetközi szakértők nyilatkozatait, híradók részleteit, telefonos felvételeket tekinthetünk át, a film valósághűen vezet végig bennünket az októberi és az azóta eltelt időszak eseményein. Ha ezt követően még meghallgatunk néhány, a témával foglalkozó podcastot (Derek Thompson Plain English című podcastja például egész sokat és nagyon összetetten foglalkozott a kérdéssel), eljuthatunk oda, hogy sárdobálás helyett érzékenyen és empatikusan viszonyuljunk egy több tízezer ember számára hihetetlenül fájdalmas kérdéshez. Ennél többet pedig már csak akkor tehetnénk, ha imádkoznánk a konfliktus megoldódásáért, illetve esetleg, ha humanitárius szervezeteket támogatnánk némi anyagi forrással, hogy ha már megállítani nem is tudják a háborút, legalább enyhítsék a humanitárius katasztrófát. Így a történetben valóban ártatlanok (nők, gyermekek, fiatalok), talán tényleg ártatlanok is maradhatnának.

Szücs Péter