A Ráday családdal kapcsolatban megjelent eddigi szakirodalmak főként a família – jogosan mondhatjuk – két legjelentősebb tagjával, Ráday I. Pállal, valamint fiával, I. Gedeonnal foglalkoztak. Ugyanakkor igen kevés szó – ha egyáltalán – esett a családi vagyont megalapozó birtokállomány kialakulásáról és annak irányításáról, a birtokok gazdasági lehetőségeiről. Arról, hogyan alakult ki a 16. század végétől kezdődően az a birtokállomány, mely a 18. század első felére elérte kiterjedésének tetőpontját, majd a század végére, de még inkább a 19. század elejére az örökösök kezén fokozatosan szétaprózódott? Milyen családi kapcsolatok révén gyarapították az ősi jószágokat? Hogyan fejlődött a Ráday-birtokokon a birtokigazgatási rendszer és annak milyen előzményei voltak? Milyen jellegű és minőségű területek állhattak a gazdálkodás rendelkezésére? Milyen jellemzői lehettek a birtokokon folytatott növénytermesztésnek és állattenyésztésnek? A majorsági vagy úrbéres birtokállomány és gazdálkodás volt-e a meghatározó? Milyen hatásai voltak az országos eseményeknek a családi birtokok alakulására és a gazdálkodás folytatására? A vizsgált korszak végén hatással voltak-e az „új mezőgazdaság”[1] vívmányai a család gazdálkodására? Jelen tanulmányomban ezen kérdések közül, ha a helyszűke miatt nem is mindre, de néhányra – elsősorban a család- és birtoklástörténetre vonatkozóan – igyekszem választ keresni és találni.

[[paginate]]

Előzmények – Ráday I. András, a családi vagyon megalapozója ^[2]

Ráday I. András (†1655) volt az, aki a 17. század első felében birtokszerzéseivel megteremtette a Ráday-vagyon alapját. A família korabeli társadalmi elismertségét jelzi az, hogy András többször viselt megyei – főként alispáni – tisztségeket. Már 1612-ben Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja,[3] 1617-ben Nógrád esküdt ülnöke, 1627/28-1634 között ismét Pest-Pilis-Solt alispánja, 1636-1638-ban Nógrád vármegye esküdt ülnöke majd 1641-1649 között alispánja; 1649-ben Pest-Pilis-Solt és Fejér vármegye, majd 1650-től haláláig (1655) ismételten Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja.[4] A család gazdasági létalapját biztosító birtokállomány elsősorban a nógrádi és Pest-Pilis-Solt vármegyei jószágokon alapult. Ezek közül a legtöbb generációkon át öröklődött, sok 17. században szerzett falut, még a 19. század első felében is bírtak.

1643-ban András feljegyzést készített birtokairól. A lajstrom 16 települést[5] jegyez, köztük elcserélt és zálogban lévő Ráday-javakat is. Az összeírás részletessége az egyes falvak esetében eltérő. Van, ahol András csak a saját házhelyeit jegyezte fel, máshol az adott község egyéb birtokrészeit is jelölte, és van, ahol csak általánosságban rögzítette a tényeket. Szintén feljegyzett zálog/csere jószágokat is. Egyértelműen az alábbi birtokokon mutathatók ki a Rádayak birtokhányadai ekkor:

A Heves vármegyei Apcon, Fogacs pusztán, Mérán és Nagyrédén Deseő Benedekné, Geresgáli Erzsébet „néném háza helyei”-t jegyezte András, míg Felsőnyéken tíz házhely a Csábrági uraknál volt zálogba.[7] Hét évvel később, 1650-ben egy újabb összeírást készített András. Ezen konskripciót ugyanakkor alaposabb vizsgálat alá kell vonnunk, hiszen a benne lévő, egyes birtokokról szóló feljegyzések eltérő időpontban keletkeztek. Egyrészt megtalálhatóak benne az eredeti, I. András által készített 17. század közepi állapotokat rögzítő birtokkimutatások, másrészt a 18. század első feléből I. Pál általi utólagos betoldások, melyek ugyanakkor lehetőséget adnak az egyes birtokok alakulásának vizsgálatára.[8] Összesen 100 település található az összeírásban, melyből 43 I. András, 57 I. Pál korabeli bejegyzés. A települések megyénkénti megoszlása a következő:

[[paginate]]

A táblázatból kitűnik, hogy míg I. András idején – 17. század közepén – a legjelentősebb birtokállomány Pest-Pilis-Solt vármegyében helyezkedett el (a jószágok közel 56%-a), addig a 18. század első felére már Nógrád vármegyébe tevődött át a hangsúly.

I. András az 1620-as évekig, az ekkor már a család tulajdonában lévő Alsóludány szomszédságában található Szécsényben[9] katonáskodott, 1648-ban már mint vice kapitány jelent meg.[10] A véghelyen saját háza volt, halála után örökösei – amint alább bővebben is részletezem – szintén itt ültek osztályt. Az ekkor kelt egyezségben tűnt fel I. András szécsényi majorja és veteményes kertje, melyet a négy örökös – a mostoha özvegy, Libercsey Erzsébet és I. András három gyermeke, II. András, II. Gáspár és Ilona (Darvas Jánosné) – egymás között osztott fel, az itt lévő házat az özvegy kapta meg.[11] Ráday I. András tehát a 17. század elejétől egészen haláláig nem valamelyik családi tulajdonban lévő birtokán élt, hanem a szécsényi vár biztonságából igyekezett irányítani és szervezni a família birtokában lévő falvak gazdasági termeléseit, ügyes bajos dolgait.

A Ráday-család 17. század közepén birtokolt jószágait kettő csoportra oszthatjuk fel. Egyrészt voltak azok a birtokok melyeket a földesúr saját kezelésben tartott, ezeken majorsági gazdálkodást folytatott vagy/és kilencedet, tizedet esetleg taksát szedett a jobbágyoktól. Ezek a birtokok elsősorban Szécsény 30 km-es sugarú körzetéhez tartoztak.[12] Másrészt a távolabb fekvő bérbe, zálogba adott birtokok, melyeket rendszerint a szomszédos települések lakossága bérelt. Ezek közel 70%-a Pest-Pilis-Solt vármegyében volt található.

[[paginate]]

Ráday I. András valamikor 1655. július 12-e után[13] hunyt el. Örökösei – első feleségétől, Madách Zsófiától származó gyermekei, II. András, II. Gáspár, Ilona – Darvas Jánosné, valamint második neje, Libercsey Erzsébet – 1656. február 7-én ültek össze „az Szeczeny praesidiumban” az örökség elosztása ügyében. Az osztálylevél 35 birtok/birtokrész ügyében rendelkezett. I. András halála idején a családi birtokállomány nagyrészt a Pest-Pilis-Solt vármegyei pusztákon, valamint a Nógrád vármegyei településeken nyugodott, másrészt a jószágok nagy része (25 birtok – 69,4%) az örökösök között közre maradt. A maradék 10 községben összesen 69 ¼ telek mutatható ki, mely az alábbi módon oszlott meg az örökösök között: Ráday II. András és II. Gáspár 16,5-16,5 telek (23,8-23,8%), Ráday Ilona 11 telek (15,9%). Az özvegy Libercsey Erzsébet 18 ¼ (26,4%) házhelyet kapott, közte a család korabeli lakhelyét, a szécsényi házat. Ezen kívül közre maradt 7 telek (10,1%), köztük Alsóludányban az a harmadfél (2,5) nagyságú nemes kúria, ahol a család kőháza állt.[14] Kitűnik az is, hogy a felosztás elsősorban azokat a birtokokat érintette[15] amelyeken I. András idejében majorsági gazdálkodás folyt. Ekkor a Ráday-birtokállomány észak-déli kiterjedést mutat az ország közepén, elsősorban az Északi-Középhegységben (Nógrád, Heves vármegyék – az Ipoly és a Zagyva folyók mentén) valamint a Duna-Tisza közén (Pest-Pilis-Solt) terültek el a család jószágai. Ez a fajta birtokstruktúra a következő majd 300 évre meghatározta a családi birtokállomány Magyar Királyságon belüli elhelyezkedését.

[[paginate]]

Birtokállomány a 18. század első felében

A családi birtokállomány 18. század eleji tárgyalásakor szükséges különválasztani az atyai (ősi örökös jószág) és az anyai (Kajali-Fáy) örökséget. Utóbbi révén a 18. század első felére közel 40%-kal nőtt meg a Ráday-család birtokainak száma. Ekkor került a famíliához számos nógrádi, honti és pesti birtok, köztük Pécel helység is, ami a 18. század második felére a család központja lett. A 18. század elejére fiágon kihalt Kajali-család mellett további birtokokat szereztek a szintén ekkor kihalt Libercsey-családtól is.[16] Ennek következtében a század közepére a Ráday-birtokállomány elérte a maximumot, innentől kezdve pedig a későbbi évtizedekben (főként a 19. század első felében) a leányági öröklés révén már csak csökkenés figyelhető meg a Ráday-jószágok számában.

A Rádayak 18. század eleji birtokállományát tárják fel egyrészt a fegyverváltság összeírások II. Gáspár idejéből, másrészt az 1715-ben keletkezett birtokosztály Ráday I. Pál és Ilona (Tussay Györgyné) között, mely egyezségre szüleik – II. Gáspár (†1711) és Libercsey Rozina (†1703)[17]– halála után lépett a két testvér. Az osztálylevél értelmében összesen 39 birtokon osztozott meg Pál és Ilona, mely birtokállománynak közel 60%-a Nógrád, negyede Pest vármegyében volt található (3. táblázat). A 17. század közepi állapotokhoz képest nagyarányú eltolódás figyelhető a nógrádi birtokok irányába, míg a pesti részek aránya erre az időszakra jelentősebb mértékben csökkent.

A Libercsey-családtól főként Nógrád vármegyei birtokok kerültek a Rádayakhoz. Az 1707. évi Libercsey osztálylevél értelmében, Ráday II. Gáspár Ludány faluban egy házhelyből álló porciót vett kézhez 400 forint, Halásziban „bizonyos házhelyet” 80 forint értékben.[20] Ezek mellett az osztálylevelében említett kislibercsei negyedrész, az ott való malombeli hányaddal, és a parócai, hartyáni részbirtokok is a Libercseyektől kerültek át a Rádayakhoz.

[[paginate]]

Szintén jól elkülöníthetőek a nagyanyai Madách-családtól – Ráday I. András első felesége, II. Gáspár édesanyja, Madách Zsófia – örökölt részjavak is. Az anyai örökségek nagyrészt Ráday Ilona kezébe mentek át, kisebb részt zálogosak lévén, szabadon kiválthatóak lettek.

Ez jelzi azt, hogy birtokaik magja az ősi birtokállomány és az anyagi ágon családhoz került javak voltak, amennyiben pedig szerzett birtokról volt szó, az is ennek a magnak a vonzáskörzetéhez idomult.

Ráday I. Pál felesége, Kajali Klára révén jelentős mennyiségű birtokállomány került a Rádayak kezébe a 18. század első felében. A Kajaliak Pozsony vármegyéből származtak Hont vármegyébe, ahol a 17. század első felében jelentek meg. Az itt jószágot szerző Kajali Balás Lukács fia, András Nógrádban és Pest vármegyében is birtokos volt. Andrásnak, Gerhard Judittól három gyermeke, Pál, Ferenc és Zsuzsanna származott.[21]

Az 1680-as években kezdődött el az 1662-ben született Kajali Pál hivatali pályája. Tizennyolc éves lehetett, amikor Bezzegh István nógrádi alispán mellett patvaristáskodott. 1681-ben Forgách Ádám országbíró, majd annak halála után idősebb fia – szintén Ádám – nógrádi főispán szolgálatába állt. 1684-ben már a grófi család gácsi udvarának főprovizora és várkapitánya volt, amely szolgálatban 5 évet töltött el. 1684. április 10-én választották meg Nógrád vármegye jegyzőjévé, majd 1685-től Hont vármegyében is ő töltötte be ezt a tisztséget. Nógrádban 1699-ig, Hontban 1703 őszéig – Rákóczihoz való csatlakozásáig – viselte a nótáriusságot.[22] 1689-ben vette feleségül a Borsod és Gömör vármegyékben birtokos id. Fáy István leányát, Borbálát, akitől 1690-ben Klára lánya, 1696-ban András fia született.[23]

1703 októberében Ráday Pállal együtt csatlakozott a Rákóczi szabadságharchoz. Rákóczi 1703 novemberében fejedelmi biztosnak nevezte ki Máramaros vármegyébe, majd 1704 elejétől Gács főkapitánya lett (1708-ig). 1704 és 1707 között Hont vármegye alispánja, 1705 nyarán Borsod, Gömör, Heves, Csongrád és Pest vármegyékben volt kerületi biztos. 1705. szeptember 30-án tagja lett a szécsényi országgyűlésen felállított 27 tagú Szenátusnak. 1707. augusztus 21-től országos főhadbíró, ezen tisztségben 1708-1709-ben működött.[24] 1710. április 28-án Murány várában hunyt el.[25]

Fáy Borbálától született leánya, Klára mindössze 15 éves volt, mikor 1705-ben feleségül ment Ráday I. Pálhoz. Fiatal kora ellenére igen hamar megtapasztalta az élet nehézségeit is. Talán ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy később – férje távollétében – maga is képes legyen jól és hatékonyan irányítani a családi gazdaságot.[26]

[[paginate]]

A Kajaliaktól – valamint Kajali Pál felesége, Fáy Borbála révén a Fáyaktól – a későbbiekben a család életében fontos szerepet betöltő birtokok kerültek át anyai juss révén a Rádayakhoz. Az 1702. év Karácsonyán elhunyt Kajali András,[27] 1697 végén készítette el végrendeletét, mely szerint a következő birtokokban bírt – atyai jussal, vagy zálogjogon – részeket: Hont vármegyében: Gyürkiben, Sirakon, Felsőpribelyen, Felsőcsehin, Ipolykeszin; felesége, Gerhard Judit révén Felsőrakonczán, Paláston, Födémesen, Lukanényében, Felsőpalojtán és Alsórakonczán, Közép- és Kistúron valamint Prikleken. Zólyom vármegyében Korponán, Solt vármegyében Dabon, Apostagon, Pest vármegyében Gyömrőn (a pesti és solti részek a Fáy famíliától voltak zálogban).[28] Egy Kajali András birtokaira vonatkozó 1702. december 9-i jus armorum összeírásban a következő birtokokra fizetett a családfő fegyverváltságot: Pécel, Maglód, Gyömrő, Gomba, Dab, Apostag birtokok (possessiok) és Locsod valamint Túzberek puszták (praediumok), melyekből a család Pécelt, Maglódot, Dabot és a két pusztát egészen, Gyömrőt és Gombát félig, míg Apostagot negyedrészt bírta.[29] Kajali Pál 1703-ban szintén fegyverváltság címen fizetett pénzt nógrádi birtokaiért, melyek a következők voltak: Somosújfalu és Somoskő, Lucin puszta negyed része, terbelédi egy sessio, Vendégi puszta egészen, Hidegkút három része, Óbást nyolcad része, Cered „negyed részre osztott három” része, Tótújfalu puszta fele, Ragyolc 3 ½ házhelye, Pusztaragyolc negyed része, Monossza puszta nyolcad része, Szentfalva pusztában való rész porció és Lupocs fele.[30]

Kajali András halála után két fia, Pál és Ferenc 1703. március 23-án léptek Nagycsalomján birtokosztályra. Lánytestvérük, Zsuzsanna – miután készpénzzel kifizették –, nem részesült a jószágokból.[31] Ennek értelmében Pál Nógrád vármegyében Lupocs falujában, Hont vármegyében Felsőpribelyen, Felsőcsehin, Nagycsalomján, Ipolykeszin, Nyéken, Kiscsalomján, Lukanényén, Prikleken, Sirakon, Gyürkiben és Kapaszi pusztán szerzett porciókat valamint szőlőket.[32]

Kajali Pál 1710. évi halálával a család férfiága is sírba szállt. Öccsét, Kajali Ferencet a Rákóczi-szabadságharc alatt 1708 végén, 1709 elején gyilkolták meg, örököst nem hagyott maga után.[33]

Kajali Pál és Ferenc halála után, 1712-ben ült össze a még életben lévő egyetlen testvérük, Kajali Zsuzsanna – ekkor Meskó Jánosné – valamint Pál leánya, Klára és Ráday Pál, a Ferenc után maradt javak elosztása ügyében. Az osztály értelmében Klárához kerültek a Hont vármegyei nagycsalomjai, gyürki, födémesi, felsőrakoncai, ipolyvecei és siraki porciók, ezen kívül a rakoncai és siraki hegyen lévő szőlők, ezekkel is növelve a Rádayak birtokállományát.

Édesanyjáról, Fáy Borbálától háramlottak Klárára Gömör vármegyei részek Giczén, Nasztrajban és Mikolcsányban, az abaúji Gibárton és a békési Bánréve pusztán.[34] A Fáyak révén került a Kajaliakhoz Pest vármegyében Pécel negyede[35] az itt található szőlőkkel együtt, Maglód fele, Apostag negyede, Gomba fele, Gyömrő negyed és Dab harmad része.[36] Vétel útján kerültek a Fáyaktól a Kajaliakhoz a hegyaljai tarcali és tállyai határban lévő szőlők, melyeket 1694-ben adott el Kajali Pálnak és Fáy Borbálának Fáy György és András.[37] Kajali Pál halála után mindezen birtokok a Ráday-család jószágállományát növelték.

[[paginate]]

Az alábbi térképen külön jelöltem az 1715-ben Ráday Pál és Ilona osztálya során Pál kezébe került jószágokat, valamint a Kajali-Fáy örökség révén megszerzett birtokokat.

Szembetűnő, hogy az anyai örökség révén elsősorban a Rádayak nógrádi, honti valamint Pest-Pilis-Solt vármegyei pozíciói erősödtek, ugyanakkor részeket szereztek olyan megyékben is (Abaúj, Békés, Gömör, Zemplén), amelyekben korábban nem voltak jelen, és amelyek távolabb helyezkedtek el az addigi két nagyobb (pest-pilis-solti és nógrádi) birtoktömbtől.

[[paginate]]

Osztozkodás a 18. század közepén

Ráday I. Pál az 1720-as évek legelején visszavonult a közélettől. 1723-ban még ott van az országgyűlésen, mint a Pragmatica Sanctiót pártoló követ, ezek után azonban már főleg a családi tűzhely mellett találni őt, nem szívesen hagyta el az otthonát. Amennyiben bele is folyt a közügyekbe, csak annyira tette, amennyire hazulról elért a keze. Visszavonulásának egyik oka volt hosszú betegeskedése. Közel 18 évig gyötörte őt a köszvény, mely betegség haláláig elkísérte.[38] Pál a péceli lakóházban hunyt el 1733. május 20-án a hajnali órákban. Holttestét Losoncra szállították, ahol szeptember 20-án, az ekkorra elkészült családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.[39] Felesége, Kajali Klára 8 évvel élte túl férjét, 1741. január 18-án hajtotta fejét örök álomra ludányi otthonában.[40]

Klára halála után gyermekei, Ráday I. Gedeon (1713-1792), II. Pál (1720-1746) és Ráday Eszter (1716-1764) – gróf Teleki László neje[41] – 1742. január 9-én az alsóludányi kastélyban léptek egymással birtokosztályra a rájuk háramló javak elosztása ügyében. A 18. század közepére a Ráday-vagyon elérte a tetőpontját. Ráday I. Pál és Kajali Klára örökségeként összességében 75 birtok/birtokrész (örökös, vásárolt és zálogos egyaránt) állt 9 megyében a család rendelkezésére. A század elejéhez képest a Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokok aránya jelentősen megnövekedett, míg a nógrádi javak száma alig változott. Ez jelzi, hogy a birtokállomány struktúrája fél évszázad alatt a 17. század közepi állapotokhoz kezdett visszatérni, amennyiben a Pest-Nógrád vármegyei birtokok egymáshoz való arányát vesszük szemügyre. Egyben sokkal szórtabb is lett a jószágállomány. A korábbi négy megye helyett, ekkor már 9 megyében volt található Ráday-birtok.

[[paginate]]

Az 1742-ben kelt divízió következtében a vagyon harmada – a Hont vármegyei és a solti részek nagy része, valamint nógrádi birtokok – került a Teleki-család kezébe Eszter révén.[42] A honti birtokok – egy kivételével – mind a Kajali-Fáy örökségből származtak, de nógrádi és pesti részek is kerültek ki ebből a hagyatékból. Gedeon – mint elsőszülött fiú – kezén főként a nógrádi jószágok maradtak az alsóludányi kastéllyal egyetemben, valamint néhány pesti rész, míg II. Pálnak jutott ekkor a család másik jeles birtoka, Pécel. Itt szükséges megjegyezni azt a tényt, hogy a későbbiekben is Alsóludányt – mint ősi örökös jószágot – mindig az elsőszülött fiú örökölte, míg Pécelt – mint anyai jusst – a másodszülött fiú kapta.

A birtoktömb főként észak-nyugati és dél-nyugati része került ki a leányág révén a Ráday-férfiág kezeléséből, míg az I. Gedeon és II. Pál között elosztott jószágok nem különültek el egymástól markánsan, kivéve a két birtokközpont – Alsóludány és Pécel – körüli néhány 10 kilométeres sugarat, egyebekben vegyesen megtalálhatóak egymás mellett a Gedeonnak és a Pálnak jutott birtokok. Mindez arra utal, hogy az osztály ellenére is igyekeztek nem teljesen szétválasztani a családi birtokállományt, hanem a továbbiakban is mintegy szervesen egymáshoz kapcsolódó birtoktömböt szándékoztak az osztály alkalmával létrehozni. Ez a fajta birtokkialakítás és elosztás azonban mindössze néhány évet élhetett meg. 1746-ban Ráday II. Pál mag nélküli halálával új – és mondhatjuk, meghatározó – helyzet állt elő a Ráday-birtokok sorsában. Meghatározó, hiszen az addig a másodszülöttnek jutott péceli kúria Gedeon kezébe került át, miután Eszter lemondott róla, más javakkal elégítve ki örökösödési igényét. Ráday Gedeon kezébe kerülésével megindulhatott Pécel fejlesztése, és kulturális központtá való szervezése. Mindezek mellett a családi érdekeltség súlypontja is végérvényesen az ország közepére helyeződött át, a nógrádi javak jelentősége pedig fokozatosan csökkent a 18. század második felétől.

[[paginate]]

Családi birtokok a 18. század végén

Ráday I. Gedeon 1792. augusztus 6-i halála után a teljes családi vagyont – egyetlen gyermekként – Ráday II. Gedeon örökölte. II. Gedeon volt az, aki II. József türelmi rendelete után 1782-ben előbb bárói,[43] majd 1790-ben grófi címet szerzett családjának, amivel a főnemesség soraiba emelte a Ráday-famíliát. Mivel II. Gedeon egyedüliként örökölte a teljes jószágot, így osztályra nem került sor, a vagyon nem aprózódott.

A Ráday-birtokállomány 1790-es évekbeli állapotáról 1796-ból értesülünk. Ekkor a család számos jószága árendába, vagy zálogba volt adva, amelynek bevételeit regisztrálta II. Gedeon. Saját kezelésében Pest vármegyében mindössze Pécel közel harmad részét bírta, ezen kívül Leb pusztán gazdálkodott. Maglód, Iklad, Harta, ezeken kívül Baracs, Cebe, Csév, Locsod, Túzberek, Ráda, Vány és Vasad pusztabeli birtokrészei mind haszonbérbe voltak, hasonlóképpen a Békés vármegyei Bánréve puszta is. A rangemelés után szereztek ingatlant[44] Pesten[45] valamint Budán az alsóvár alatt,[46] utóbbi értékét halála előtt egy évvel, 1800-ban 22.000 forintra becsülte. A pesti és budai ingatlan megléte, valamint a tartós ott tartózkodás fontos volt a kormányzati hivatalviseléséhez, amely II. Gedeontól kezdve nagy szerepet játszott a család életében. Az alsóludányi, kisgergei, herencsényi porciókat, valamint a tarcali szentkereszti szőlőt, elsőszülött fiának, [III.] Pálnak adta.[47]

Ha a birtokok megyebeli megoszlását vizsgáljuk látható (5. táblázat), hogy az utolsó – 1742. évi – birtokosztozkodás óta Ráday I. és II. Gedeon elsősorban a Pest-Pilis-Solt vármegyei részeket erősítette, míg a nógrádi birtokok aránya tovább csökkent, egyben a nógrádi jószágok számaránya a második helyre szorult. Igaz ez úgy is, ha hozzászámítjuk a III. Pálnak átadott, főként nógrádi birtokokat. 1742 óta – nagyrészt a feleségek hozománya révén – a család Gömör vármegyei pozíciója erősödött, míg a honti javak száma – a nőági öröklés révén – lecsökkent az évszázad végére.[48]

A Ráday-birtokok a 19. század első harmadában

Ráday II. Gedeon 1801. július 10-i halálával új fejezet nyílt a család életében, melynek eredménye lett a 19. század ’30-as éveire a birtokállomány szétaprózódása. Közel 60 év után került sor ismételten a família történetében birtokosztályra, miután II. Gedeon két fiúgyermeket hagyott maga után, III. Pált (1768-1827), valamint III. Gedeont (1772-1812). A fivérek az édesapjuk halálát követő évben két egyezséget is kötöttek. Először 1802. május 22-én Pozsonyban egy előzetes megállapodást, amikor is a családi adósságok fizetéséről, valamint az özvegyi jussról egyeztek meg. Másodszor egy ideiglenes birtokosztályt 1802. július 1-én az alsóludányi birtokközpontjukban. Amint fentebb már jeleztem, az elsőszülött III. Pál már az 1790-es években megkapta az alsóludányi, kisgergei, herencsényi porciókat, valamint a tarcali Szentkereszt szőlőt, így nem véletlen, hogy éppen itt, és nem Pécelen ültek össze.[49]

1808-ban III. Pál és III. Gedeon újabb, immáron végleges birtokosztályra lépett, két „nyílra” (melyek az uradalmak területét fedte le) osztva fel a családi birtokállományt. A két „caput bonorum”,[50] a család két jeles kastélyos birtoka, Alsóludány és Pécel lett. Az egyezség értelmében, a III. Gedeon tulajdonába került ludányi nyílhoz elsősorban az északi (nógrádi, gömöri, nagyhoti) birtokállomány tartozott. Ezeken kívül Pest vármegyében Iklad és a pesti major jutott még Gedeonnak. Ezután került sor III. Pál lakhelyváltására, 15 év után Pécelre tette át székhelyét, Alsóludányban rendezett gazdaságot hagyva maga után.[51] Ugyanakkor ez a fajta birtoklási rendszer – hasonlóképpen, mint a 18. század közepén – alig pár évet élt meg. 1812. június 8-án mindössze 39 évesen, utód nélkül hunyt el III. Gedeon.[52] Ezután az egész Ráday-jószág ismételten egy kézben összpontosult, egészen III. Pál haláláig.

Gróf Ráday III. Pál 1827. január 23-án[53] hagyta el az árnyékvilágot Pesten. A 1820-as évek végére kialakult Ráday-vagyont négy gyermeke, I. László (1804-1868), IV. Gedeon (1806-1873), Anna (1794-1841) – gróf Nádasdy László özvegye – és Erzsébet (1802-1830) – báró Prónay Albert felesége – örökölte. Ezzel menthetetlenül megindult a családi vagyon szétaprózódása, valamint a birtokok – a leányágak révén – fiági öröklésből való kikerülése.

[[paginate]]

Pál, halála előtt 1-2 évvel[54] készített egy kimutatást szerzeményeiről, melyben akkurátusan lejegyezte az atyjától rá háramlott ősi birtokokat, valamint mindazokat a szerzeményeket, befektetéseket, melyek már az ő idejében történtek. Eszerint 1801-ben 6 megyében összesen 42 birtokot/birtokrészt örököltek testvérével, III. Gedeonnal atyjuk, II. Gedeon 1801. július 10-i halála után. Ő maga zálogba vételekkel további birtokokat szerzett Felsőludányban, Halásziban, valamint Nemespalojta és Bánréve pusztákban (32 évre) valamint Apáti pusztában (24 évre). Örökvallással szerzett Herencsényben és Becskén 2-2 úrbéres házhelyet, valamint megvásárolta Pesten a „Fortuna Czim alatt esmeretes házat” melyet később eladott, ennek árát az ősi adósságokra fordítva. További részek szerzésével erősítette birtokállományát Kishartán, Felsőlöb pusztán, Ikladon, birtokrészt szerzett Márkházán. Vagyis elsősorban a pesti és nógrádi birtokait erősítette meg. Nemcsak birtokrészek szerzésével, de épületek felhúzásával is növelte ingatlanainak értékét. Főként gazdasági épületeket építtetett (istállókat, juhaklokat, Pöstényben és Halásziban malmot), de a 19. század elején épült Ikladon egy „Condescensióra való alkalmatos ház pincével egészen égetett téglából zsindel fedél alatt” mely épület a 19. század második, 20. század első felében a család lakhelyéül szolgált. Ezen kívül Lucinban és Sőregen tisztek lakására szolgáló épületeket húzatott fel. Épületekre mindösszesen 20.300 forintot költött III. Pál.[55]

Fentebb felsorolt négy gyermeke 1829. április 18-án Pécelen gyűlt össze az örökség elosztása ügyében. A teljes Ráday-jószágot négy nyílra osztották fel, amely felosztással a gömöri birtokállomány egésze, a pesti és nógrádi birtokok harmada került a leányági örökösökhöz. Az első két nyíl főként a két központ, Pécel és Ludány köré összpontosult, ugyanakkor a második nyílhoz Pest, Békés és Hont vármegyei birtokokat is csatoltak. A második és harmadik nyíl tartozékai 4, illetve 5 megyében voltak megtalálhatóak.

Az első nyilat, és ezzel az anyai örökségként a családra szállt Pécelt a másodszülött fiú, IV. Gedeon örökölte, míg a második nyilat – benne Ludánnyal –, az idősebb fiú, László kapta. Ráday Erzsébet – báró Prónay Albert felesége – a harmadik, míg Anna – gróf Nádasdy László özvegye – a negyedik nyilat húzta, ezáltal a fiági birtokállomány közel felére apadt, és nagyrészt a két birtokközpont köré szorult. Mindez az alábbi térképen jól szembetűnő, ahogy az is, hogy a Rádayak észak-keleti birtokállománya teljesen kikerült a fiági öröklésből.

[[paginate]]

A családi vagyon romlásának betetőzése volt a família két központjának elvesztése. Az 1830-as évek legvégén[56] a ludányi uradalmat az anyai ágon rokon[57] losonci Gyürky Pál – krassói főispán – vásárolta meg Ráday I. Lászlótól (1804-1868). Ráday IV. Gedeon 1861-ben a Dunamelléki Református Egyházkerületnek adta el az árajánlatok töredékéért I. Pál és I. Gedeon – század eleje óta árult – híres könyvtárat. Végül pedig 1872. december 30-án a gróf Ráday II. László elleni csődtömegi árverésen, Kelecsényi Rafael szerezte meg a péceli kastélyt.[58] A család 19. századi végi képviselői már az általuk a 18. század közepén betelepített Ikladot mondhatták otthonuknak egészen 1937-ig, amikor is Ráday VII. Gedeon (1872-1937) halálával a család évszázados neve is sírba szállt.[59]

Összességében elmondható, hogy a Ráday-család felemelkedésének kulcsa a jó házasodási stratégia volt. A 18. század végétől, 19. század elejétől megfigyelhető folyamatos hanyatlása pedig a birtokok nagy részének nem saját kezelésben tartására, ezáltal a gazdaság fejlesztésének és a modernizációnak az elmaradására, a rangemelésre, az eladósodásra és az örökösök bővülésével együtt járó telekaprózódásra vezethető vissza.

[[paginate]]

A tanulmányban megjelenő falvak mai elnevezése:

1. Ajnácskő: Gömör vármegye, ma: Hajnáčka (Szlovákia); 2. Alsó-, Felsőludány: Nógrád vármegye, ma: Ludányhalászi község, Nógrád vármegye; 3. Alsó-, Felsőnyék: Hont vármegye, ma: Vinica (Szlovákia); 4. Alsósztregova: Nógrád vármegye, ma: Dolná Strehová (Szlovákia); 5. Alsó-, Felsőtabajd: Fejér vármegye, ma: Tabajd község, Fejér vármegyében; 6. Alsó-, Felsőrakonca: Hont vármegye, ma: Rykynčice (Szlovákia); 7. Apáti puszta: Nógrád vármegye, ma: puszta, Ludányhalászi része, Nógrád vármegye; 8. Apc: Heves vármegye, ma: község Heves vármegyében; 9. Apostag: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: község Bács-Kiskun vármegyében; 10. Baglyasalja: Nógrád vármegye, ma: Salgótarján része, Nógrád vármegye; 11. Baj puszta: Nógrád vármegye, ma: Hatvan része Heves vármegye; 12. Bánréve puszta: Békés vármegye, ma: Pusztabánréve, Mezőtúr településrésze, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye; 13. Baracs: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Kunbaracs község, Bács-Kiskun vármegye; 14. Baratony: Nógrád vármegye, ma: Ceredhez tartozó puszta, Nógrád vármegye; 15. Budalehota: Nógrád vármegye, ma: Budiná (Szlovákia); 16. Cebe puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Kiskőröshöz tartozó puszta; 17. Cered: Nógrád vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 18. Cibakháza: Külső-Szolnok vármegye, ma: nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében; 19. Csécse: Nógrád vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 20. Csév puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Vasad és Felső-Nyáregyháza között fekvő község, 1951-től Csévharaszt néven; 21. Csoma: Gömör vármegye, ma: Čamovce (Szlovákia); 22. Dab: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Dömsöd része, Pest vármegye; 23. Devecser/Demecser puszta: Nógrád vármegye, ma: Rapp (Rapovce, Szlovákia) mellett található puszta; 24. Dobrocs: Nógrád vármegye, ma: Dobroč (Szlovákia); 25. Dunavecse: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: város Bács-Kiskun vármegyében; 26. Ecséd: Heves vármegye, ma: község Heves vármegyében; 27. Fábiánfalva puszta: Nógrád vármegye, ma: Losonc (Lučenec, Szlovákia) része; 28. Farkasd puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Gomba községhez tartozó puszta Pest vármegyében; 29. Fejéregyháza puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Dunavecsétől délre található puszta, Bács-Kiskun vármegye; 30. Félegyháza puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Tápiószele déli határában található puszta, Pest vármegye; 31. Felsőcsehi: Hont vármegye, ma: Pribely (Príbelce) része (Szlovákia); 32. Felsőpalojta: Hont vármegye, ma: Horné Plachtince (Szlovákia); 33. Fogacs puszta (Pusztafogacs): Heves vármegye, ma: Tarnaméra külterületéhez tartozó tanyavilág Heves vármegyében; 34. Födémes: Hont vármegye, ma: Ipeľské Úľany (Szlovákia); 35. Galábocs: Nógrád vármegye, ma: Glabušovce (Szlovákia); 36. Gibárt: Abaúj vármegye, ma: község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében; 37. Gicze: Gömör vármegye, ma: Hucín (Szlovákia); 38. Gomba: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: község Pest vármegyében; 39. Gortva: Gömör vármegye, ma: Ajnácskőtől (Hajnáčka) északra található puszta (Szlovákia); 40. Gömörpanyit: Gömör vármegye, ma: Gemerská Panica (Szlovákia); 41. Gyömrő: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: város Pest vármegyében; 42. Györgye: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Tápiógyörgye község, Pest vármegye; 43. Gyügér: Heves vármegye, ma: Kunszentmárton része, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye; 44. Gyürki: Hont vármegye, ma: Ďurkovce (Szlovákia); 45. Halászi: Nógrád vármegye, ma: Ludányhalászi község, Nógrád vármegye; 46. Haraszti: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Dunaharaszti város, Pest vármegye; 47. Harka puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Harkakötöny község, Bács-Kiskun vármegye; 48. Hartyán: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Újhartyán város, Pest vármegye; 49. Herencsény: Nógrád vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 50. Hidegkút: Nógrád vármegye, ma: Studená (Szlovákia); 51. Igar: Heves vármegye, ma: Tiszaigar község, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye; 52. Iklad: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: község Pest vármegyében; 53. Ipolykeszi: Hont vármegye, ma: Kosihy nad Ipľom (Szlovákia); 54. Kapaszi puszta: Hont vármegye, ma: Ipolykeszi mellett található puszta (Szlovákia); 55. Kápolnásragyolc: Nógrád vármegye, ma: Ragyolc (Radzovce) része (Szlovákia); 56. Kisbéna: Gömör vármegye, ma: Béna (Belina) községhez tartozó puszta (Szlovákia); 57. Kiscsalomja: Hont vármegye, ma: Malá Čalomija (Szlovákia); 58. Kisfalu: Nógrád vármegye, ma: Malá Vieska (Szlovákia); 59. Kisgerge: Nógrád vármegye, ma: Egyházasgerge község, Nógrád vármegye;

[[paginate]]

60. Kisharta: Pest- Kisgerge:Pilis-Solt vármegye, ma: Harta nagyközség, Bács-Kiskun vármegye; 61. Kiskeresztúr: Nógrád vármegye, ma: Nagykeresztúr településrésze, Nógrád vármegye; 62. Kislibercse Nógrád vármegye, ma: Ľuboriečka (Szlovákia); 63. Kistugár: Nógrád vármegye, ma: Tuhár (Szlovákia); 64. Kis-Közép-, Nagytúr: Hont vármegye, ma: Veľké Turovce (Szlovákia); 65. Korpona: Zólyom vármegye, ma: Krupina (Szlovákia); 66. Kürt puszta: Nógrád vármegye, ma: Kírť (Szlovákia); 67. Löb: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Üllőhöz tartozó puszta, Pest vármegye; 68. Locsod: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Pécelhez tartozó puszta, Pest vármegye; 69. Losonc: Nógrád vármegye, ma: Lučenec (Szlovákia); 70. Lucin: Nógrád vármegye, ma: Lucfalva község, Nógrád vármegye; 71. Lukanénye: Hont vármegye, ma: Nenince (Szlovákia); 72. Lupocs: Nógrád vármegye, ma: Lupoč (Szlovákia); 73. Maglód: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: város Pest vármegyében; 74. Márkháza: Nógrád vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 75. Méhi: Gömör vármegye, ma: Včelince (Szlovákia); 76. Méra: Heves vármegye, ma: Tarnaméra község, Heves vármegye; 77. Mikolcsány: Gömör-Kishont vármegye, ma: Mikolčany (Szlovákia); 78. Monossza puszta: Nógrád vármegye, ma: Ragyolctól (Radzovce ) délre található (Szlovákia); 79. Nagycsalomja: Hont vármegye, ma: Veľká Čalomija (Szlovákia); 80. Nagykeresztúr: Nógrád vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 81. Nagyréde: Heves vármegye, ma: nagyközség Heves vármegyében; 82. Nasztraj: Gömör-Kishont vármegye, ma: Novácany (Szlovákia); 83. Novák: Nógrád vármegye, ma: Mátranovák község, Nógrád vármegye; 84. Nyáregyháza puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: község Pest vármegyében; 85. Óbást: Nógrád vármegye, ma: Stará Bašta (Szlovákia); 86. Oroszi: Heves vármegye, ma: Gyöngyösoroszi község, Heves vármegye; 87. Ölle puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Szüleölle puszta Hartától északra, Bács-Kiskun vármegye; 88. Palást: Hont vármegye, ma: Plášťovce (Szlovákia); 89. Panyidaróc: Nógrád vármegye, ma: Panické Dravce (Szlovákia); 90. Paróca: Nógrád vármegye, ma: Parivca (Szlovákia); 91. Pécel: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: város Pest vármegyében; 92. Priklek: Hont vármegye, ma: Škriavnik (Szlovákia), Príbelce településrésze; 93. Pribely (Alsó-, Felső-): Hont vármegye, ma: Príbelce (Szlovákia); 94. Pusztamályi – Malipart: Nógrád vármegye, ma: Szécsénykovácsitól (Kováčovce) ÉNY-ra található puszta (Szlovákia); 95. Pusztaragyolc puszta: Nógrád vármegye, ma: Ragyolctól (Radzovce) délre található (Szlovákia); 96. Ráda puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Bugyi nagyközséghez tartozó puszta, Pest vármegye; 97. Ragyolc: Nógrád vármegye, ma: Radzovce (Szlovákia); 98. Sárszeg: Heves vármegye, egykori település a Tisza jobb partján, Cibakházával átellenbe; 99. Sirak: Hont vármegye, ma: Širákov (Szlovákia); 100. Somoskő: Nógrád vármegye, ma: Salgótarján város része, Nógrád vármegye; 101. Somosújfalu: Nógrád vármegye, ma: Somokőújfalu község, Nógrád vármegye; 102. Sőreg: Gömör vármegye, ma: Šurice (Szlovákia); 103. Szécsény: Nógrád vármegye, ma: város Nógrád vármegyében; 104. Szécsénykovácsi: Nógrád vármegye, ma: Kováčovce (Szlovákia); 105. Szentlászló puszta: Fejér vármegye, ma: Bicske külterülete, Fejér vármegye; 106. Szent Péter telke: Szabolcs vármegye, ma: Ibrány községhez tartozik, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye; 107. Szentfalva puszta: Nógrád vármegye, ma: Ragyolctól (Radzovce) északra található (Szlovákia); 108. Szentimre puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Soltszentimre község, Bács-Kiskun vármegye; 109. Szentpéter: Borsod vármegye, ma: Sajószentpéter város, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében; 110. Szinóbánya: Nógrád vármegye, ma: Cinobaňa (Szlovákia); 111. Szurdokpüspöki: Heves vármegye, ma: község Nógrád vármegyében; 112. Szűcsi: Heves vármegye, ma: község Heves vármegyében; 113. Szülle puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Szüleölle puszta Hartától északra; 114. Tállya: Zemplén vármegye, ma: község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében; 115. Tarcal: Zemplén vármegye: ma: község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében; 116. Terbeléd: Nógrád vármegye, ma: Trebeľovce (Szlovákia); 117. Tete puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Gomba községhez tartozó puszta, Pest vármegye; 118. Tetétlen puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Dunatetétlen község, Bács-Kiskun vármegye; 119. Tóthartyán: Nógrád vármegye, ma: Chrťany (Szlovákia); 120. Tótújfalu: Nógrád vármegye, ma: Ceredhez tartozó puszta, Nógrád vármegye; 121. Túzberek: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Maglód erdőterülete, Pest vármegye; 122. Vány puszta: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: Bugyi nagyközség része, Pest vármegye; 123. Vasad: Pest-Pilis-Solt vármegye, ma: község Pest vármegyében; 124. Vasztil: Esztergom vármegye, ma: Csabdi község településrésze, Fejér vármegye; 125. Vece: Hont vármegye, ma: Ipolyvece község, Nógrád vármegye; 126. Vendégi puszta: Nógrád vármegye, ma: Vendégi dűlő – Vendégi rétek Somoskőújfalu déli határában található dűlő, Nógrád vármegye; 127. Zobor: Nógrád vármegye, ma: Zombor (Szlovákia); 128. Zólyom: Zólyom vármegye, ma: Zvolen (Szlovákia)

Kovács Krisztián