Bevezető, avagy a forrás kérdése
Párját ritkító jegyzetet illeszt új énekeskönyvünk (RÉ21) a 222. dicséret végére.[1] Nem terjed ki mindenre, nem a legkorábbi adatot ismétli, nem mindenben állja meg a helyét. Hasonló jegyzet születhetett volna még jónéhány énekhez, de nem született.
A régi énekeskönyvek vízkereszti dicséretei között található éneket most eredeti, három verssel bővebb szövegével énekelhetjük. Ezek a versek (4–6) a mennyei Atyának Fia megkeresztelésekor elhangzott bizonyságtételét idézik fel a Mt 3,16–17 alapján. A tizenegy strófa az 1–6. és 7–11. versek szerint kétfelé bontható.
Töredelmes aprómunka az ára, ha kiegészíteni és helyesbíteni szeretnénk valamelyik ilyen énekeskönyvi jegyzetet. Mutatja az ilyesmivel nem ismerős olvasónak is, hogy ha nem csupán kijelentünk valamit, hanem utána járunk és megfontoljuk, amit ismerhetünk, akkor becsülhetünk valóban egy-egy régi éneket, akkor gazdagodhatunk általa.
Napjaink kutatói álláspontja sem egyértelmű énekünkről, szertartásba illeszkedéséről. Hová soroljuk? Főénekekhez sorolta új énekeskönyvünk ezt a dicséretet, nem a hivatkozott vízkereszti és az újesztendei csoportba (441–456). Találunk rá történeti okot. Időrendben a Detrekői énekeskönyv (1582)[2] az első forrás az újabb szakirodalomban. Ez a mű Huszár Gál Komjáti graduáljából (1574)[3] fejlődött, szerkezete egyedi. A 225v levélen nem nevezi vízkeresztinek ezt az éneket, főéneknek sem. Nem az első rész karácsony-ünnepköri énekei közé iktatja be, hanem a második részbe, a Rövid isteni dicséretek kezdő énekeként. Van felirata és ad notam jelzése. Hálaadás a Krisztus esmeretiről. Nótája: Mi kegyes etc. Avagy Felséges Isten, mennek etc. Avagy más. Kezdősora is más: Hálát mi adjunk az Atya Istennek. Az éneknek az 1948-ban megnevezett Debreceni énekeskönyvben (1590)[4] nincs felirata, csupán Alia megjelölése, ad notam jelzése is hiányzik.
[[paginate]]
A karácsonyi énekek sorában (De nativitate Christi) az utolsó előtti, a 142. levélen. Repertoriumunk szintén nem ismeri vízkereszti és főének besorolását. A Detrekőit idézi: Hálaadás Krisztus ismeretéről.[5] Későbbi tehát az egyházi évbe tagolás és a liturgikus minősítés, nem eredeti és nem legkorábbi. Még nem választotta el a karácsonyi ünnepkörtől a vízkeresztet a reformáció kora. Újévnek és vízkeresztnek új énekeskönyvünk külön cikkelyt szentel az egyházi évben, ez történeti változatokra nem terjed ki (916–917). Látjuk alább, az eredeti ének nem mindenben olyan, mint a későbbi és módosított változat. Vannak vízkereszti énekek az 1723–1817 között nyomtatott öreg debreceni énekeskönyvben (195–200), énekünk ott a 198. számú. 7. strófája hiányzik már akkor is. Átvette ezt 1948-as énekeskönyvünk, az eltérések innen valók, az 1590-es kiadásra hivatkozás ellenére.
Tapad a Detrekőihez olyan feltételezés, hogy átalakította (magyarán javította) a Debreceni énekeskönyv (1590). Ez kétséges, az eredeti terjedelem nem 11, hanem 12 strófa a Detrekői énekeskönyvben és a kéziratos forrásban. A kihagyás vétség, a Debreceni énekeskönyv sajtóhibája. Ma is hiányzik a 7. strófa, holott ez megverselt része a bibliai tartalomnak. Örökölt besorolásunk és szövegünk tehát hibás. Több kérdés társul az említettekhez.
[[paginate]]
Osváth (Oswald) János 1908-ban megjelent zenetörténete volna a forrás 1948-ban, onnan vette át énekünket a szerkesztő. Nem egészen így van, de nem is a Detrekői énekeskönyv a valódi forrás, csak látszólag az a Debreceni 1590-es énekeskönyv is.[6] Hivatkozott a Boroszlói kéziratra és Osváth könyvére Csomasz Tóth Kálmán 1950-ben.[7] Sem akkor, sem később nem fejtette ki, miért követett mást, pedig a dallamtárban[8] közreadta az ének kéziratos lejegyzését a Boroszlói kézirat[9] gregorián nótációjával, ezt majd alább látjuk. Eredetinek minősítve ugyancsak az 1948-as énekeskönyv szerinti közlés van 2021-es énekeskönyvünkben.
Zenei lexikonunkban az első közreadó Osváthról nem közölt cikket Csomasz Tóth Kálmán. Osváth (Oswald) János állami iskolában Temesvárott volt előbb zenetanár, majd 1908-1919 között Pesten, a Zeneakadémián tanított zongorát és elméletet. 1893 és 1900 között Wrocław (Breslau, Boroszló, Vratislavia) városi könyvtárában tanulmányozta és lemásolta az 1569-es debreceni énekeskönyvhöz[10] kötött kéziratot, folio méretű német levelet is írt a könyvtár tájékoztatására 1900-ban, Temesváron. Levelét a könyvtár az énekeskönyv elejére ragasztotta. Hallgatott a kolligált kéziratról 1893-ban az 1569-es énekeskönyv unikum példányának felfedezője és közreadója. Hallgatott a hazai tudomány, így aztán az összes szakirodalom ennyi: Boroszlói kézirat, 16. század vége. Ismételten így jelent meg Ferenczi Ilonának a kéziratos graduálok kiadásához közölt irodalomjegyzékében. Napjainkban változás történt, megnyílt a lehetőség a szakirodalom pótlására.
[[paginate]]
Keletkezés avagy keltezés
Megjelent 1566-ban a Váradi énekeskönyvben[11] öt gyülekezeti ének, azonos a Boroszlói kéziratban találhatóval, ugyanolyan jellemzően erdélyi szóalakokat tartalmaz.[12] Magukban az énekekben, elvétve, de ugyanilyen szóalakok tűnnek fel a Váradi énekeskönyv mutatójában, mi helyett mü, is helyett es, és hasonlók. Nem tudott magyarul a nyomdász, rászorult magyar korrektor, vagy erdélyi segéd munkálkodására. Számos más nyelvjárási egyezés miatt a Boroszlói kéziratot nem a 16. század végére, hanem a Váradi énekeskönyvnél korábbiként, Huszár Gál idejére keltezhetjük. Ha csak a fordítottját nem erőltetjük, hogy a Boroszlói kéziratba másoltak a Váradi énekeskönyvből. Teljes és végleges bizonyság helyett próbálunk tanulságokat megállapítani. Ismert volt a kézirat tartalma keletkezése környékén, ez Erdély, a Partium és a Tiszántúl, ezért jelenhetett meg öt ének a Váradi énekeskönyvben, vagyis folyhatott kéziratos terjedése 1566 előtt. Az ország nyugati vidékére nehezebben juthatott el, ott más volt a helyi hagyomány és a társadalmi környezet, Huszár Gál ott gyűjtögette énekeskönyvei tartalmát. Továbbá megvan a kéziratban Szegedi Kis István éneke: Jövel Szent Lélek Isten, tarts meg minket igédben (1561).[13] Mire véljük, hogy ez az ének feltűnt Huszár Gál énekeskönyvében 1560-ban? Jelentsük ki, hogy közkézen forgott Váradon megjelenése után néhány évvel Huszár Gál Debrecenben befejezett énekeskönyve, és kimásolták belőle? Gondoljunk inkább arra, hogy 1582-ben a Detrekői énekeskönyv elég sok keretverses énekeket, históriát tartalmaz az 1560 előtti évekből.[14] Liturgikus tételek keltezése képtelenség, nem volt 1570-es Kyrie, vagy 1600-as Sanctus. Érthető, ha rövid, néhány strófás énekekhez sem írtak keltezett keretverset, vagy parafrazeált zsoltárokhoz, ellenben gyakori a keletkezés éve a bibliai históriák végén. Szinte minden éneknek lehetett kéziratos előzménye Gálszécsi István énekeskönyve (1536 és 1538)[15] valamint Huszár Gál énekeskönyve (1560/1561)[16] között, tehát nem a nyomtatásban megjelent a legkorábbi keletkezési alak vagy idő. Jobb híján emlegetjük a nyomtatásban megjelenés évét, mert nem ismerünk ennél korábbi adatot. Ezek fényében nem túlzás, ha kéziratos graduáljaink egyik legkorábbi előzménye, a Boroszlói kézirat keltének elfogadjuk az 1560-as évek első felét.
[[paginate]]
Dallam és lejegyzése
Kéziratos forrásunk végig csak gregorián hangjegyírást, nótációt használt, ezzel közölte énekünket, ez a példa megjelent dallamtárunk első kiadásában,[17] nem a ma szokásos öt vonalas hangjegyírást, hanem még négyvonalas szisztémát használt, sőt, egy tételben csak háromvonalasat. Jelölte a c és f kulcsot, a kulcsváltásokat is, nem mindig helyesen. Csak egy tételben hiányzik a kulcs. Lehet ugyan gyanakodni esetleges ritmizálásra, a kézirat néhány dupla értékűnek is vélhető hullámvonalas jelölése miatt. Énekünk ritmizálása Osváth közléséből való, de nem 2/4-es ütemekbe foglalva, ahogyan ő közölte. Több diákkéz munkája lehet a Boroszlói kézirat, a gondosság, pontosság vegyes. Nincs dallam Detrekő, Várad és Debrecen énekeskönyvében, a nyomdának nem voltak hangjegyei, a nyomdász sem értett a dallamszedéshez. Az RMDT revideált és bővített kiadása részben az 1958-as megoldást követi,[18] de az irodalomjegyzékben ma már megvan Osváth munkája. Volt is, van is az OSzK birtokában fotója a Boroszlói kéziratnak, mégsem ennek hasonmását, hanem Isoz Kálmán 1905-ös másolatának megoldását választja dallamtárunk, ez Osváth öt évvel korábbi másolatáról készült; elfogadja így revideált dallamtárunk a 20. századi értelmezést. Ez nem ellentmondás, az énekvers lejtése megengedi, és jobb, mint Osváth 2/4-es ütemekbe erőltetése.
A kérdés másik adaléka is a feledés homályába merült. Raffay Sándor (1866–1947) evangélikus püspöknek az Osváth másolatáról 1933-ban készült gépirata elárulja, hogy ő az 1751-es énekeskönyvben, vagy a Cantus catholici,[19] a Turóci cantionale,[20] és a Náray-féle Lyra coelestis[21] melyik lapján találta meg a Boroszlói kézirat egyes gyülekezeti énekeinek dallamát. Sem a Boroszlói kézirat, sem a Debreceni énekeskönyv nem utal a Detrekőiben megnevezett három dallamra. Megjelent 1933-ban, Raffay Ágendája után egy évvel, egy liturgikus füzet is, ebben a Boroszlói kéziratból kiválasztott tételeket közölt, saját kézírásával, violinkulcsban Raffay. Többek között a recitált szereztetési igéket, [25] Discubuit Jesus, pedig ezt a lutheri liturgiában nem recitálják, hanem olvassák. A következő [26] Nagy hálát adjunk dallamát (csupán a kezdőstrófát közölte) nem ritmizálta, pedig egyes liturgikus tételeknél megtette ezt, nyolcad- és negyedhangok mellett félhangokat és triolákat is írt.[22] Okkal kérdezhetjük, miként feledkezett meg erről teljesen a szaktudomány. Szakirodalom hiányában mindezekről nem tudhattak eddig azok, akik az éneket ismerték, használták, vagy valamiként feldolgozták.
[[paginate]]
Forrás és tartalom
Ismeretlensége miatt kérdezzük meg, hogy mit tartalmaz a Boroszlói kézirat. 42 tételt, ennek kisebbik fele rímes-strófikus ének, 19 összesen.[23] Sehol, Osváth közlésében sincs meg a tételek felsorolása, a létező fotómásolatok ellenére ezt eddig hazai szakirodalmunkban senki nem közölte. A lemásolt Benedicamus, Versiculus, Litania, stb. tételeket nem a gyülekezet énekelte. Még kevésbé a Kyrie, Gloria, Sanctus, Litania és Te Deum tételeket. Strófikus énekeink repertoriuma számon tart minden gyülekezeti éneket, mutatják a RPHA számok, felsorolja az 1700 előtti összes megjelenést. Kéziratos graduáljaink szakirodalmából mégis hiányzik a Boroszlói kéziratban meglévő zsolozsma és misetételeknek legalább az említése. Nem szükséges minden részlettel foglalkoznunk; csak példaként említsük meg, hogy a tartalom közlésén túl is van több tennivalónk, ezek kutatóra várnak. A Boroszlói kézirat egyik himnusza nyomtatott énekeskönyvben soha nem jelent meg.[24] Ez is meggondolkodtató olyan véleménnyel szemben, hogy a század végéről való a kézirat, esetleg már megjelent énekeskönyvekből másolt tételeket is találunk benne, azaz olyanokat, amelyek a Detrekői vagy a Váradi énekeskönyv révén már ismeretesek voltak. Van benne olyan strófikus gyülekezeti ének is, amely csak unitárius énekeskönyvekben látott napvilágot.[25] Helyesbítésre érett repertoriumunkban a kézirat minősítése: lutheránus. Osváth egyértelműen helvét hitvallásúként értékelte. Ez helyes. Nincs benne semmi, ami ennek ellene mondana. A [26]. számú gyülekezeti énekünk az 50 leveles töredék 25v levelén található.
[[paginate]]
Közreadásunk módja
Célunk nem betű szerinti kiadás, azonkívül a 16. század gyakorlata messze jár az egységes helyesírástól. Követheti egymást boldogság és bódogság; mennynek és mennek; oltalmazó és ótalmazó; ismer és esmér, akár egyazon sorban. Gyakori az ige és igekötő külön írása, Megmaradhat, nem zavarja a megértést teremtő és törömtő, idvesség és üdvösség, lelked és lölköd, stb. szóalak, a mai olvasó hadd lássa legalább részben a nyelvjárási és helyesírási eltéréseket, vagy éppen egyezéseket. Mai helyesírásunk kizárólagos használata nem szükséges. Az egykori kiejtéstől elszakadás kényszerűség, Jézsus Kristus ejtés helyett egységesen Jézus Krisztus. Vagy az adgy helyett adj.
Következzék párhuzamosan az itt tárgyalt két forrás, a kéziratos és a nyomtatott. Dallam csak a kéziratban található. A két változat között alig van eltérés. 1948-as énekeskönyvünk több eltérésére, azaz a későbbi változatra, lábjegyzetek utalnak, illetve három strófa mutatja egészében, hogy a mai napig szokásos közlés miként különbözik a megnevezett, de mégsem követett forrástól.
[[paginate]]
Napjainkban
Három strófa mutatja, hogyan tér el az ének egyik első megjelenése és a 17-18. századi, máig helyesnek és hűnek tekintett közreadás. 1948-ban nem az akkor már negyven éves Osváth-féle kiadásban ismert változat jelent meg. Nem árulja el a hivatkozás, hogy az átvétel későbbi énekeskönyvből való. A Detrekői énekeskönyv és a Boroszlói kézirat egy strófával teljesebb szövegéről nem tud. Új énekeskönyvünk sem. A hasonlítás mutatja, hogy az eltérés nem javít azzal, hogy a már a 16. század végén kifeledett strófával együtt még három strófát törölt az 1948-as kiadás. Örökölte ezt az 1996-os énekeskönyv. Új énekeskönyvünkben a kihagyott strófák visszapótlása elismerésre méltó. A hetedik strófa elhagyása nem. A föntebb idézett helyett lássuk az eredetinek mondott, valójában későbbi változat szemelvényeként három strófát.
[4] Megemlékeztél szent ígéretedről,
És a mihozzánk való kegyelmedről,
Így szóltál mennyből küldött szent Fiadról,
Jézus Krisztusról.
[5] Ő a Megváltó, akit megígértem,
Róla, mit szóltam, íme, betöltöttem,
Áldozatával megengeszteltettem,
És megbékéltem.
[6] Emberek, népek, csak Őt hallgassátok,
Amit parancsol, azt megfogadjátok,
Kik nem halljátok, mind eltévelyedtek,
És mind elvesztek.
[[paginate]]
Tudományos számontartás és kiadástörténet
Tekintsük át immár a Detrekői énekeskönyv változatát. Nyoma van a dallamtárban annak, hogy mérlegelés történt, de az 1948-as énekeskönyv döntéseiben mégsem mindenütt ez érvényesült. Vajon akkor mellőznünk kell az eredeti változatot 2021 után is és a RÉ21 véglegesítésekor?
Tartalmilag nem független a Detrekői énekeskönyv a föntebb közölt két, csaknem teljesen egyező változattól, emellett tartalmaz több döccenő sort, szóismétléses rímet, verselési megoldatlanságot. Jellemző például helyesírására a –ba, –be és –ban, –ben keverése, tehát rímpár lehet idvözítőnkbe || Lelkedben, vagy előnkben || esméretedbe. Jól ismert dolog, hogy a liturgia egymás mellett élő változatokban is megőrzött tételeket és strófikus énekeket.[35] Egymástól függetlenül keletkező és terjedő zsoltár-, dicséret- és himnuszváltozatok később is, mai napig fölbukkannak különféle énekeskönyvekben. Szerkesztési tanulság az egyetemesnek kikiáltott 1996-os református énekeskönyv.[36] Egymás mellett tartalmazza némelyik ének két, sőt néhol három változatát. Ezek ritkán tudatos átdolgozás eredményei, egymástól függetlenül keletkeztek, egymás mellett éltek korai időktől. Különbözött az egyes énekeskönyvek szempontrendszere, ha szabad így mondanunk, szerkesztési gyakorlata. Általános jelenség, hogy nem tüntettek el sem könnyen orvosolható verselési hibákat, sem nyelvi, nyelvtani, már régen nem szokásos, vagy következetlen megoldásokat. Másrészt sok reform járt együtt régen megszokott, patinás és rangos énekek átírásával, megrövidítésével vagy toldalékolásával. Következik immár a Detrekői énekeskönyv (1582) változata.
[[paginate]]
[1] Hálát mi adjunk az Atya Istennek, [7] Csak ő esmértet bizonnyal éngemet,
és bölcsességnek nemes mesterének, és ő általa láthattok éngemet,
mennynek és földnek bölcs teremtőjének, világosságra csak ő hoz titeket,
gondviselőnknek. minden híveket.
[2] Hála tenéked mennybéli nagy Isten, [8] Felséges Isten, néked mi könyörgünk,
hogy szent igédet adtad mi előnkben, hogy megmutassad szent Fiadat nékönk,
ez eszköz által te esméretedbe, és őtet látván, ő benne bízhassunk,
tiszteletedbe. idvözülhessünk.
[3] Az romlás után nem hagyál bűnünkbe, [9] Adjad, hogy lássuk ő világosságát,
te szent Fiadat ígéréd igédbe, te szent igédnek ő egy igazságát,
hogy elbocsátanád őtet mi éltünkre, minden bűnünknek jó megtisztulását,
idvösségünkre. és megváltságát.
[4] Megemlékezék, Isten, beszédéről, [10] És ne esmérjünk többet az Krisztusnál,
és mi nékünk szánt kegyelmességéről, ne szerethessünk többet az Jézusnál,
bizonyságot tőn mennyből szent Fiáról, megmaradhassunk az te szent Fiaddal,
Krisztus urunkról. Krisztus urunkkal.
[5] Ez az Messiás, kit én megígértem, [11] Az igaz hitért, az te szent Fiadba,
ím, beszédemet mostan bétöltöttem, adj jó életet minden dolgainkba,
és csak általa megengeszteltettem, és bé vigy minket te szent országodba,
és megbékéltem. az bódogságban.
[6] Minden nemzetek, őtet hallgassátok, [12] Dicsérhessünk mennyben is, Úr Isten,
és mit parancsol, azt ne múlassátok, ki dicsértettél mi tűlünk életünkbe,
ha nem halljátok, tévelygésbe juttok, Krisztus Jézusba, mi idvözítőnkbe,
és elkárhoztok. és szent Lelkedben.
[[paginate]]
Közreadás és hűség
Irányítsuk ezután figyelmünket a föntebb látott három forrás eltéréseire. Jobb a debreceni szövegváltozat a detrekőinél, általában, és a kézirattal csaknem mindenütt megegyezik. Ne tekintsük végleges kutatási eredménynek azt, ami mostanáig általános megítélés, hogy javítás a későbbi nyomtatott változat. Eltérő hagyományból, esetleg szerkesztésből éppen úgy keletkezhetett az időrendben korábbi változat romlott, nem pedig javított alakja. Egymás mellett élhetett két változat. Négy-öt strófa tartalmaz több-kevesebb problémát jelentő szót, sort vagy szórendet. Ezek helyett, ha már amúgy sem az ének eredeti alakját használtuk eddig, hanem későbbi változatát, 1948 óta ezt is csak rövidítve, a közeljövőben nem ártana némi változtatás. Megoldása nem könnyű.
[1] Teljesen azonos a Boroszlói és a Debreceni szerint. A 4. sor a Detrekői szerint is ugyanaz, de az 1–3. sor egészen más. Ekkora eltérés csupán itt van, a többi 11 strófában jóval kisebb a különbség. Nagy hálát adjonk az Atya Istennek, mennek és főldnek szent törömtőjének, oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek (Boroszlói és Debreceni), Hálát mi adjunk az Atya Istennek, és bölcsességnek nemes mesterének, mennynek és földnek bölcs teremtőjének (Detrekő). Az incipit kényes. Eszerint regisztrál mutató, emlékezet és az éneklési gyakorlat. Gyakori, hogy csak az első strófát éneklik és szinte soha a többit. Másrészt régebben a revideálók is törekedtek az átírt énekek kezdősorának megőrzésére.
[2] Az igédet adtad előnkben (Detrekő) fordulat helyett (ez lehet olvasati vagy másolási hiba) igédet adtad elménkben (Debrecen), igédet adtad éltőnkben (Boroszló) közül az utolsó van összhangban a záróstrófával. Ott az van, hogy ki dicsértetel az te szent Igédben (Boroszló és Debrecen), ellenben ki dicsértettél mi tűlünk éltünkben (Detrekő). Fogós kérdés: ez eszköz által te esméretedbe (Detrekő), hiányzik az állítmány, az előző sorban lévő adtad nem oldja meg a következő két sort. Jobb a másik változat: ezáltal vissz esméretedben (Boroszló és Debrecen). It a ’beviszel, beveszel’ jelentés az elavult szóalak miatt talányos. Nem arról van szó, hogy Isten megismer bennünket, mert bevisz vagy bevesz ismeretébe, hanem arról, hogy a nekünk adatott ige által eljutunk Isten ismeretére. E sort módosítani kellene.
[6] Mindhárom változat elfogadható, a Boroszlói erőteljesebb, hogy Krisztus helyett mást fogad el a tévelygő ember. A másik kettő szinte azonos: ha nem halljátok, mind eltévölyödtök (Debreceni), ha nem halljátok, tévelygésbe juttok (Detrekői), ha mást hallgattok, mind eltévelyedtek (Boroszlói).
[10] Eltér a szórend, azaz: megmaradhassunk (Boroszlói és Detrekői), maradhassunk meg (Debreceni). Eltér a kezdőstrófában is a szórend.
[11] Jobb a nyomtatványban: vigy bé minket az te szent igédbe (Boroszlói), vigy bé minket az te Szent Lölköddel (Debreceni), bé vigy minket te szent országodba (Detrekői).
[12] Azonos a Boroszlói és a Debreceni. Eltér a Detrekői. A kezdősor szótagszám-hibáját könnyen javíthatjuk a kifelejtett névelő pótlásával: Dicsérhessünk [a] mennyben is, Úr Isten. Értelmezési kérdés a második sor: ki dicsértettél mi tűlünk életünkbe. Ez jobb, korábban is van utalás eddigi és mostani életünkre, a múltidejű igealak kifejezi, hogy nem hiányzott belőle Isten dicsérete. A Boroszlói és Debreceni viszont azt mondja, hogy a jelenben és az igében történik Isten dicsérete: ki dicsértetel az te szent Igédben.
[[paginate]]
És ezután?
Láthatja az olvasó, mennyi fogós kérdés sűrűsödik a későbbi időből átvett és a legkorábbi változat boncolásából. Következzék végül a jelzett javaslat, az ének bizonyos sorainak módosítása. Nem lehet célunk tiltakozás minden változtatás ellen, de az sem, hogyha eltérő változat létrejött valamikor, akkor ehhez ragaszkodjunk, jobban, mint az eredetihez. Az örökölt változat nem problémamentes.
[7] Első tennivalónk az 1590 óta hiányzó strófa pótlása. Az 1–3 és 8–12. strófa jelent meg 1948-ban, átszámozva. Azonos szóra végződik az első sorpár az eddig hiányzó strófában, az engemet || engemet szóismétléses rím énekelve nem feltűnő, elviselhetjük az ének egészében. Krisztus egyedüli közbenjáró tisztsége hangsúlyos. Nem magunktól jutunk el, nem saját tetszésünk és teljesítményünk juttat el Isten ismeretére. Jézus figyelmeztet: senki nem mehet az Atyához, csakis én általam (Jn 14,6). A megmerítésről szólva a református tanításban jelen van éppen úgy a szeretett Fiú (Mk 1,11), a Lélekkel keresztelés (Lk 3,16), és hogy Krisztus más, mint előfutára, vagy bármelyik próféta (Jn 1,25). A Jordánba bemerítkezés mind a négy evangéliumra támaszkodik. További bibliai helyeket is említhetnénk, amelyek ott vannak az ének egészének hátterében, ha nem is törekedett megverselésükre az ismeretlen énekköltő.
[1] Felszólít hálaadásra a kezdés. Maradjon. Támogatja, hogy Detrekő változata nem jelent meg többé. Jelen volt Debrecen, illetve Boroszló változata. Megkísérthet, hogy a teremtő mestermunkájában csodált bölcsesség átvételére szavazzunk, és módosítsuk a kezdő strófa sorait. Például így: Mennynek és földnek bölcs teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes mesterünknek.
[2] Akár vissz, akár véssz a döntésünk, kérdéses. Az előbbi jobban illik az összefüggésbe. De mire gondol a mai éneklő? Lehetséges a beviszel vagy beveszel értelmezés, de a régies alak alig érthető. Van áthidalás. Ezáltal juttatsz el ismeretedre. Vagy: Így befogadtál te ismeretedbe.
[3] Két elavult múltidejű igealak (hagyál, ígéréd) helyett aggályok nélkül választhatjuk, hogy hagytál, ígérted. Az RÉ21 sokszor megtartott, máshol változtatott archaizmusokat.
[4] Nem megemlékezél vagy megemlékezék van a kezdősorban, hanem megemlékeztél. Így jó: Megemlékeztél, Isten, beszédedről. Nem maradt régiesség. Elbeszél ez a strófa is, mint az eddigiek. Eltér Detrekő szerint, az egybehangzó másik két forrás Isten megszólítása.
[[paginate]]
[5] Az Atya szól. Az 5–7. strófában elhangzik az Atya nyilatkozata a Jordánban keresztelkedő Jézusról. Ezért kár, hogy a hiányzó hetedik strófa miatt csonka a Fiú mellett tanúskodás. Ne tartsuk meg a mindhárom változat szerinti kezdést: Ez a Messiás, bár értelme az, hogy ez az; mert kísért napjaink divatja, mikor bármilyen élettelen tárgyra úgy kérdeznek vagy utalnak, hogy ő az! és ő az? Személyre ez vonatkozik. Nincs kényszerítő bibliai ok, hogy elvessük a Messiás méltóságjelzőt. Itt ismét Isten szól: Ő a Messiás, akit megígértem. A két következő strófában még nagyobb hangsúlyt kap az Ő.
[6] Az Atya szól. Maradhat az eredeti őtet, az előző strófát folytatva. Láttuk föntebb kiemelve az eddig elhagyott 7. strófát.
[8] A hívek szólnak, innentől végig.
[9] Hangsúlyos-e, kinek a világosságáról van szó? A Messiáséról, a Detrekői szerint: Adjad, hogy lássuk ő világosságát, te szent igédnek ő egy igazságát. A 2. sorban nem germánizmus, az egyetlenegy igazság van jelen. Megoldható, némi veszteséggel: Adjad, hogy lássuk a világosságát, Te szent igédnek az ő igazságát, a Krisztus Jézus örök vígasságát, és boldogságát. Jobban kapcsolódik a korábbi strófákhoz. Többször gond a rímelés.
[10] Két sorban ismétlődik: többet. Eltüntessük? A kézirat megoldja, hogy nem párosrím a jó megoldás, átvehetjük: Megmaradhassunk a te szent Fiadnál, Krisztus Jézusnál.
[11] Többlet, hogy Debrecen szerint Szentlélekkel vitetünk be a boldogságba. Visszatér a kettővel előbbi strófa zárása. Ára a Lélekről lemondás, a 3. sor rímeléséről. Maradjon inkább: te szent országodban, A boldogságban. Nem vétek –ba helyett –ban rag. A lezárás ezt is helyrebillenti, ott megjelenik az elmaradt Lélek.
[12] Marad feloldásra váró fogalmazás a zárásban. Mi a valakiben, valamiben dicsértetés? Az, hogy annak mondunk dicsőséget, aki dicsértetik. Ilyeneken szoktak fennakadni, akik új éneket tanulnak, vagy eddig nem voltak templomosak. Módosítva: Dicsérhessünk a mennyben is, Úr Isten, Akit dicsértünk teljes életünkben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben, És Szentlelkedben.
[[paginate]]
Ajánlás, énekeskönyvünk javított kiadásába
Az 1996-os (nyolc-versszakos) és a 2021-es (tizenegy-versszakos) kiadása helyett az ének helyesbített és teljes (tizenkét-versszakos) alakjával fejezzük be vizsgálódásunkat. Simább a 18. századból, és ennek nyomán 1948-ból örökölt későbbi változat Detrekő és Debrecen eredetijénél, kiküszöböl verselési hiányosságokat, nem hűtlen az eredetihez. Néhány avultság, következetlenség elhárítására törekszenek a megpendített módosítások.
Ez a javított szövegváltozat megfontolja a Boroszlói sugallta sorokat, amelyekre eddig csupán általánosságban utaltak korábban. Aközben a legkorábbi változat teljesen ismeretlen volt mostanáig. Éppen ezért javasolhatjuk az alábbi változatot az eredetinek mondott változat helyett.
[1] RÉ21; Református énekeskönyv, Kiad. a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2021.
[2] Bornemisza Péter, Énekek három rendbe: Külömb-külömb félék […], Detrekő, 1582 RMNy 513. — Hasonmás kiadása Budapest, 1964 Kovács Sándor Iván tanulmányával (Bibliotheca Hungarica Antiqua VI.)
[3] Huszár Gál, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok, Komjáti 1574. —Hasonmás kiadása Hubert Gabriella tanulmányával. Budapest 1986. (Bibliotheca Hungarica Antiqua 13.)
[4] Csonka unikum példány, Kolozsvár [Énekeskönyv…] Debrecen 1590, Csáktornyai ny. RMNy 640
[5] Rpha 487. Répertoire de la poésie hongroise ancienne, direction Iván Horváth, asisté par Gabriella H. Hubert, Paris, 1992, (Ad Corpus Poeticarum).
[6] Nemzeti zeneművészet, Történetkritikai tanulmány. I. rész. Fritz Ármin ny., Budapest, 1908, 36–38.
[7] A református gyülekezeti éneklés, Budapest, 1950 (Református Egyházi Könyvtár XXV), 357, 411.
[8] RMDT I. 213. Csomasz Tóth Kálmán, A 16. század magyar dallamai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958 (Régi Magyar Dallamok Tára).
[9] Nyomtatványhoz kötött, eddig kiadatlan és leíratlan, 50 leveles kézirat. Tartalmi feltárását lásd Fekete Csaba, Szertartási emlék a reformáció korából: a Boroszlói kézirat. Mediarium XVII (2023/1, 5–33.
[10] Enekes könyv melyböl szoktanak az Úrnak dicseretet mondani […] öregbittetött Sz Gergel altala […] Debreczembe An. M.D.LX.IX. Álhasonmás kiadás Szilády Áron kísérő tanulmányával, Budapest, 1893. RMNy 264.
[11] A keresztyeni gyülekezetben valo valo isteni diczeretek […] oregbitetek , es emendaltattatak L. F. altal […] Varadon, Anno D. M.D.LX.VI. Hasonmás kiadás Schulek Tibor kísérő tanulmányával, Budapest, 1900, Bibliotheca Hungarica Antiqua IX). RMNy 222.
[12] [12] Istenünkhöz fohászkodván (RPHA 618),
[13] Atya Úr Isten, mennybéli teremtőnk (RPHA 110),
[14] Hajtsd meg, Úr Isten, kegyes füleidet (RPHA 475),
[16] Hallgasd meg, Úr Isten, mi könyörgésünket RPHA (RPHA 499),
[21] Tudjuk, Uram Isten, hogy mind meg kell halnunk (RPHA 1389).
[13] RPHA 697.
[14] Például Dézsi András éneke (1549): Históriát, hallom, igen mondattok (RPHA 539), aztán Istennek Szent Lelke illette szívemet (RPHA 612), azaz Paniti János házassági éneke (1554), vagy Az én beszédemet ti meghallgassátok (RPHA 124), Szkhárosi Horváth András éneke (1541): Röttenetes ez világnak mostan minden dolga (RPHA 1204), Nosza, keresztyénség, hallgass nagy dolgokra (RPHA 1091), Régi nagy időben az vízözön után (RPHA 1192), stb.
[15] RMNy 24
[16] RMNy 160
[17] RMDT I. 213.
[18] RMDT II. 218. Csomasz Tóth Kálmán, A 16. század magyar dallamai, Szerk. és s. a. r. Ferenczi Ilona, II. kötet, MTA, Budapest, 2017 (Régi Magyar Dallamok Tára).
[19] Szöllősi Benedek, Cantus catholici, régi és uj deák és magyar ájitatos egyhazi enekek es litaniák… [Lőcse] 1651. RMK I. 856.
[20] Cantionale et passionale hungaricum Societatis Jesu, residentia Turocensis. [1700 körül]. Lelőhelye: Budapest, Egyetemi Könyvtár, A. 113.
[21] Náray György, Lyra coelestis svavi concordia, Divinas laudes personas… Typ. Acad, Tyrnaviae, 1675. RMK II.1808.
[22] Raffay Sándor, Ágenda, a az evangélikus lelkészi teendők vezérkönyve, Budapest, Scholz, 1932. Raffay Sándor, A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez, Budapest, 1933. Melléklet a Protestáns Szemle 1933. augusztus-szeptemberi számához.
[23] A Boroszlói kézirat rímes-strófikus gyülekezeti énekeinek számozott jegyzéke:
Boroszlói kézirat RPHA
[7] Mennyben vagyon Jézus Krisztus 886
[10] Jövel Szent Lélek Isten, Tarts meg minket igédben 697
[11] Csak tehozzád, szent Atyánk, mi kiáltunk 224
[12] Istenünkhöz fohászkodván 618
[13] Atya Úr Isten, mennybéli teremtőnk 110
[14] Hajtsd meg, Úr Isten, kegyes füleidet 475
[15] Hagyjátok el hív körösztyének 473
[16] Hallgasd meg, Úr Isten, mi beszédünket 499
[17] Tudni hagyta nyilván, szent Pál, írásában 1390
[18] Dicséretet mondjunk Úr Istennek 263
[20] Krisztus feltámada, Mi bűnünket elmosá 790
[21] Tudjuk, Úr Isten, hogy mind meg kell halnunk 1389
[22] Dies est laetitiae -
[23] Tekints reánk, Úr Isten, ne hagyj minket elvesznünk 1370
[26] Nagy hálát adjonk az Atya Istennek 487
[27] Megbántunk, Úr Isten, szüntelen tégedet 859
[28] Ne hagyj elesnem, felséges Isten 1052
[29] Panaszolkodunk mi országunknak ily nagy 1171
[30] Mikoron Dávid nagy búsultában 944
[31] Hallgass meg minket Úr Isten 505
[24] [7] Mennyben vagyon Jézus Krisztus, felirata: Hymnus ad primam. RPHA 886.
[25] [23] Tekints reánk, Úr Isten, ne hagyj minket elvesznünk, Felirata: A jó tanítókért való ájtatosság. RPHA 1370.
[26] A viß értelme: ’beviszel, vagy beveszel, eljuttatsz’.
[27] RÉ21 Sőt
[28] RÉ21 emberi testben
[29] RÉ21 mutassad meg
[30] RÉ21 benne remélhessünk
[31] RÉ21 egyebet Jézusnál
[32] RÉ21 Maradhassunk meg
[33] RÉ21 És Szentlelkeddel vígy be hajlékodba,
[34] RÉ21 Idvözítőnkben
[35] Ferenczi Ilona utal a himnuszok fordításának egymás mellett élő vegyes változataira a Ráday graduálhoz írt tanulmányában. Graduale Ráday saeculi XVII, ed. Ilona Ferenczi, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1997, (Musicalia Danubiane 16.) 21–22. Hasonló jelenség példáiból lássunk néhányat. Huszár Gál a 4. zsoltár két prózafordítását közli a Komjáti graduálban: Én igazságomnak Istene (Komjáti graduál, 1574, RMNy 353, 229v), és Mikoron kiáltok, hallgass meg Úr Isten (ugyanott, 24a). A verses zsoltárfordítások közt a Váradi énekeskönyv a 42. zsoltárt két változatban közölte: Mint kívánkozik a szarvas (RPHA 996), és Fohászkodom hozzád, Uram Istenem (RPHA 421). Más tárgyalást kíván, de szintén ennek a zsoltárnak a parafrázisa Balassa éneke: Mint a szomjú szarvas… (RPHA 992). Szintén két változata van a Váradi énekeskönyvben az 51. zsoltárnak: Háborúsága Dávid királynak (RPHA 470), és Légy irgalmas, Úr Isten, minékünk (RPHA 834). Ugyanennek a zsoltárnak további két változata jelent meg nyomtatásban: Mindenható Úr Isten, szívünk retteg szüntelen (Debrecen, 1569) (RPHA 979), és Úr Isten, irgalmazz nékem (Debrecen, 1579) (RPHA 1436).
[36] Magyar református énekeskönyv, Kiad. a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest, 1996. — A Nagy hálát adjunk a 414. Nyolc versszakkal, átvéve az 1948-as kiadásból, forrásjelöléssel együtt: Boroszlói kézirat, 16. század; Debrecen, 1590.