A 80 éves Berkesi Sándor köszöntése

 

A református zenekultúra elkötelezettje

 

 

 

 

 

A debreceni Kollégiumi Kántus legújabbkori fénykora az 1967/68-as tanévtől kezdődött, amikor Berkesi Sándor lett a gimnázium új énektanára és a Kántus karnagya. Berkesi Sándor zeneakadémiai tanulmányainak ideje egybeesett Kodály Zoltán életének utolsó öt esztendejével, amelyek alatt a személyes hatások, találkozások elkötelezetté tették őt a magyar zene ügye mellett. Az idősebb Kodály-tanítványok keze alatt még mélyebbre ereszkedtek az ügyszeretet gyökerei. A fiatal karnagy életre szólóan elraktározta magában a pedagógus, karmester, „néptanító” Ádám Jenő, a zeneszerző és zenetudós Bárdos Lajos és a hitvalló református zenei szaktekintély Gárdonyi Zoltán alakját. A tőlük tanult szakmai-lelki hozzáállással rövid idő alatt látványos eredményeket ért el Debrecenbe kerülése után. Händel János passiójának magyarországi bemutatója, a Kóruspódium és az Éneklő Ifjúság rendezvényein való folyamatos jelenlét, újabb és újabb a Kántusnak írt és ajánlott, ősbemutatókon elhangzott művek sora, az 1975-től kezdődő külföldi hangversenykörutak, a megjelent három hanglemez, a több CD-lemez, a külföldi műsoros kazetták, rádió- és TV-felvételek, nemzetközi kórusversenyek kiemelkedő helyezései bizonyítják, hogy a Kántus-alapító Maróthi György professzor magvetése nem volt hiábavaló.

Berkesi Sándor a Kollégium és a Kántus hagyományainak tudatos vállalásával formálta ki azt a karakterisztikus arcélt adó repertoárt, amelyben megférnek egymás mellett a bibliai szövegekre készült művek, a klasszikus magyar költők versmegzenésítései (ahogyan Kodály nevezte, a „megkésett melódiák”) és a magyar folklór gyöngyszemei. Ezek a markáns vonások eredményezik a prófétikus üzenet zengő megszólaltatását, amely összecseng azzal a programmal, hogy „a szegények iskolájának” nevezett Kollégium tehetséggondozó és nevelő munkájának minden időben szerves alkotóeleme volt az európai értékek és a magyarság népi kultúrájának őrzése, az irodalompártolás és a hitvallásos öntudat képviselete.

[[paginate]]

A Kántus közösségformáló ereje Berkesi Sándor tanár-karnagyi munkája nyomán a magyar zenei köznevelés egyik különlegessége lett. A Kollégium diáknemzedékei hálával emlékeznek vissza azokra az évekre, amelyeket Kántus-tagként tölthettek el. Kitörölhetetlen élményeket és mérhetetlen lelki-szellemi meggazdagodást jelentett tagjává válni ennek a közösségnek, s ez az apáról fiúra szálló élménysor táplálja ma is a kórus életének kontinuitását. Ennek a zenei köznevelésnek köszönheti a Kollégium, hogy diákjai előkelő helyezéseket értek el a Bartók, Kodály, Liszt és Erkel műveltségi versenyeken, hogy megilleti a Kántust a Gárdonyi Zoltán-kézirattár és hagyaték őrzésének joga, valamint a Kántus teremtette zenei színvonal miatt válhatott évtizedekre otthonává a magyar református kántorképzés ügyének a Kollégium ősi épülete, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma karvezetős diplomásainak gyakorló terévé lettek a Kántus próbái és előadásai.

A Kántus célkitűzései között központi jelentőségű lett az elmúlt időszakban a Kárpát-medence magyarságának zenei lelkigondozása. A zenei anyanyelvűség hangzóvá tételét a falusi gyülekezetek templomaitól a koncertpódiumokig egyformán magas művészi töltéssel képviseli a Kollégiumi Kántus. A református gyülekezetekhez fűződő szoros kapcsolatok ápolása következtében a Kántus méltán vált fogalommá a hazai reformátusság és a határokon túli magyarság szemében. Az énekkar a magyar protestáns egyházzene „nagyköveteként” fontos missziót vállal fel, bárhol is jár a világon, Erdélytől Amerikán át Japánig, Finnországtól Dél-Koreáig. Mindez elválaszthatatlan Berkesi Sándor személyiségétől, aki önmagát sem kímélve állt élére a fenti törekvéseknek. Több nemzetközi és hazai kórusversenyen vezette győzelemre a Kántust.

Berkesi Sándor vérbeli pedagógus. Ezért is került nála jó kezekbe az Országos Nyári Kántorképző Tanfolyamok, majd az egyházkerületi kántorképzés ügye és a Tiszántúli Református Egyházkerület zeneigazgatói tiszte. A rendszerváltás után alig nyílt olyan jelentős oktatási intézménye a Református Egyháznak, hogy ott a zenei arculat megformálásában ne vett volna részt. Missziónak tekintette, hogy Sárospatakon, Nagykőrösön, a Kölcsey Ref. Tanítóképző kántor-szakán, a Debreceni Konzervatórium egyházzenei szakán, a nagyváradi Partiumi Egyetemen ott legyen. Tantervet formált, kórusokat alapított, impulzusokat adott és körbe vezényelte a Kárpát-medence ifjúsági kórusait. Ez is szerves része lett életének és így bontakozott ki a Kántussal együtt végzett zenei lelkigondozás a Kárpát-medence magyarságának körében. Emlékezetesek a Magyar Rádióban elhangzott, énekkincsünket bemutató, ismeretterjesztő sorozatai. Ezeknek a darabjaiból született meg 1993-ban a „Tenéked zengek éneket” című gyülekezeti énekiskola, és válogatott írásaiból, a vele készült interjúkból állt össze „A Zengő Ige szolgálatában” (2007) című könyv.

[[paginate]]

Berkesi Sándor karnagy a magyar református kóruskultúra egyik legjelentősebb formálójaként egész pályája során mint zeneszerző is támogatta a gyülekezeti kórusok „derékhadát”. Ismerve a gyülekezeti valóságot, állítja róluk, hogy „a gyülekezeti énekkar közösség a közösségben. Csodálatosan gazdagító, el nem évülő értékeket hordozó, felemelő társaság.” De realitásérzékével nevelni is akarta őket, hogy növelje érzéküket a hagyomány és a református spiritualitás terén. Berkesi Sándor egyszemélyes egyházzenei intézménnyé vált. Ebben az összetett feladatban zeneszerzői tehetségét is zenepedagógiai munkásságának szolgálatába állította. Bármi került a kottapapírra, Kodály mondását folyamatosan szem előtt tartotta: „A modernség minden eddigi, plusz még valami.” Ez a plusz még valami a berkesis hangzás titka, ami képes lelki energiákat mozgósítani úgy, hogy közben tovább fejleszti a református zenei anyanyelvet. Feldolgozásait és saját dallamait arra szánta, hogy Krisztus beszéde lakjon előadóiban és hallgatóiban gazdagon.

Mindezek ott vannak abban, hogy Berkesi Sándor birtokosa a Csokonai-díjnak (1994) a Liszt-díjnak (1999), a Károli Gáspár-díjnak (2013) és a Kántussal együtt a „Magyar Örökség”-díjnak (1997) és Debrecen város díszpolgára (2007), a Debreceni Református Kollégium Szenci Molnár Albert-díjának (2002) és legnagyobb elismerésként a Kossuth-díjnak (2018). 

A Magyar Református Egyház közössége nevében nagyrabecsüléssel köszöntjük nyolcvanadik születésnapján Berkesi Sándor karnagyot, akinek több tanulmánya is megjelent a Confessio hasábjain.

Kísérje Isten gazdag áldása Berkesi Sándor karnagy úr életét, hogy a zengő Ige megszólaltatásához adjon még számára számos esztendőt, örömteli muzsikálást és belső békességet! Újítsa meg rajta napról-napra az 57. Zsoltár óhajtását: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Ébredj, lelkem, ébredj lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!” (Zsolt 57,8-9)

Fekete Károly

Hasonló anyagaink

Jörg Jeremias (1939–2024)

Tisztelte apját és anyját, így hosszú ideig élt a földön. Az utalás a Tízparancsolatra (ami eredeti értelmében természetesen egy népnek, nem pedig egy személynek szólt) azért fontos Jörg Jeremias esetében, mert az egyik legpatinásabb protestáns le...

Megemlékezés Hamvas Béláról

Az Eperjesen született (1897. március 23.) Hamvas Béla magyar írót, tradicionalista gondolkodó, esztéta és könyvtárost Szentendrén temették el. 1968 novemberében, Szentendre városa évtizedek óta minden évben - Emléknap keretében - megemlékezik az ...