Magyar levéltári anyag Hollandiában

A Holland Protestántizmus Történelmi Dokumentácós Központja (Historisch Documentatiecentrum voor het Nederlands Protestantisme – továbbiakban HDC) nemrégiben tett szert egy nagyjából 1300 másolatot tartalmazó (főleg holland nyelvű) levéltári anyagra, amely különféle magyar levéltárakból származik és amelyet a Ráday Levéltárban őriznek. Ebből bő 1100 irat a Sebestyén Jenő-féle iratanyaból való. A HDC anyagához csatolták az úgynevezett “Kuyper Katalin-féle levéltár” anyagát (C.M.E. Kuypeer), amely bő hatvan levélből áll, továbbá van közötte néhány irat a budapesti Julianna Iskola anyagból. Begyűjtötték a Csekey Sándor-féle levelezés holland nyelvű anyagát is. Ez a levéltári anyag a Hollandia és Magyarország közötti kapcsolatok élénk voltát tükrözi a két világháború közötti korszakban. Ezt az anyagot a 1121 szám alá helyezték letétbe.

Sebestyén Jenő[1] (1884-1950) a Budapesten befejezett teológiai tanulmányait követően jött Utrechtbe (1907-1910), hogy a Stipendium Bernardinum ösztöndíjával tanulhasson. Ezt az alapítványt kimondottan azért hozták létre, hogy annak segítségével Pfalzból és Magyarországról származó diákokat támogassanak.[2] Tanárai közül H. Visscher[3] (1864-1947) hatott reá különösen. Ő volt a vallástörténet, a vallásfilozófia és az etika tanára, aki a figyelmét Kuyper Ábrahámra (1837-1920) irányította.

Magyarhonba való visszatérése után Sebestyén Jenő rövid ideig vallástanár volt, de rövidesen az Alma Mater, a Budapesti Református Theologiai Akadémia magántanára lett. Ezen fokozat elnyerése érdekében egy dolgozatot írt, amelynek keretében kifejtette a bűn lényegét, továbbá vizsgaelőadást tartott a kálvinizmus és a darwinizmus lényegéről.[4] Kuyper azonban továbbra is érdekelte. Éspedig annyira, hogy néhány barátjának a segítségével magyarra fordította a Kuyper-féle Stone-Lectures anyagát.[5]

A könyv 1914 júniusában jelent meg. Ugyanazon év szeptemberében Sebestyén egy budapesti konferenciát szervezett a Kálvin Szövetség keretében, és a tervben H. Bavinck és Visscher előadása is szerepelt. Ennek az 1908-ban létrehozott szövetségnek, amely a kuyperianus meggyőződésű Sebestyén hatása alatt állott, az volt a célja, hogy ösztönözze Kálvin tanítását. Az I. világháború kitörése megakadályozta Visscher és Bavinck utazását.

[[paginate]]

A háborús évek idején meggyérültek a kapcsolatok Hollandiával. Sebestyén tábori lelkészként szolgált, Nietzsche pedig Kálvin tanairól írta a doktori dolgozatát.[6] A budapesti állami egyetemen szerzett filozófiai doktorátust 1916-ban, és 1918-tól ő lett a dogmatika professzora a Teológiai Akadémián. A háború után aztán visszatért eredeti törekvéseinek a megvalósításához. Az volt az ideálja, hogy gyümölcsözővé tegye Magyarországon a holland neokálvinista programot.[7] Az úgynevezett Stone-lectures lefordítása a programadást hordozta magában: a református alapelvek ne csak az egyházat szolgálják, hanem legyenek az egész társadalmat átható kovásszá. Ezért is indította útjára a Kálvinista Szemlét, ezt a neokálvinista folyóiratot, továbbá ezért szervezett konferenciákat, ezért keresett kapcsolatot a szigorú meggyőződésű (gereformeerde) holland teológusokkal (de a történelmi református egyház köréből /hervormd/ valókkal is kereste a kapcsolatot), és egy politikai pártot alapított.

A világháborúban való részvétele miatt Magyarország magas árat fizetett.[8] Sokkal nagyobb árat, mint a többi vesztes ország, és ezt a magyarok, nem alaptalanul, maguk is így látták. Az ország 1918-ban az Antant politikai meseterkedéseinek, továbbá Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia területi követeléseinek esett áldozatul. Ezáltal Magyarország elveszítette lakosságának egyharmadát, területének kétharmadát, és ezáltal számos természeti kincsét. Százezerszámra tértek haza a katonák, közülük sokan sebesülten, és a megszállt területekről elindult menekültáradat számára valójában nem volt hely. A káosz azután csak tovább hatalmasodott 1919-ben, amikor az országot 133 napig egy kommunista rendszer valóságos terror alatt tartotta. Ennek a román megszállás vetett véget. Sajnos, ezt a hadjáratot is a fosztogatás meg az erőszakoskodás más formái jellemezték. Valójában csak 1919 novemberében tért vissza valamennyire a nyugalom, amikor a románok az Antant felszólítására visszahúzodtak, és Horthy Miklós tengernagy átvette a hatalmat. Tőle tulajdonképpen csak a kommunistáknak volt félnivalója. A vörös terrort a fehér váltotta. Az ország pedig csődben volt. Az éhség, szegénység, tél keserve: mind azt eredményezte, hogy sokan veszítették életüket, főleg a gyermekek. Ijesztő állapotok uralkodtak.

Amikor a budapesti holland konzul, J.P.Ph. Clinge Fledderus (1870-1946)[9] 1919-ben Hollandiában járt, azt állapította meg, hogy a németországi és ausztriai éhezés sokkal több figyelmet kapott, mint a budapesti drámai állapotok. Ezt ő nem tartotta helyénvalónak. Kapcsolatot keresett Johanna H. Kuyper (1872-1947) kisasszonnyal, akit ő még abból az időből ismert, amikor a kisasszony a holland hadikórházzal tartózkodott Budapesten (1916).[10]

Megfogalmazódott az a terv, hogy akárcsak az osztrák gyermekek esetében 1919-cel kezdődően[11] magyar kisgyermekeket utaztassanak Hollandiába, ahol egy ideig a táplálás révén felerősődjenek. Gyorsan egy Központi Bizottságot (Centraal Comité) alakítottak, és az akció igen sikeressé vált.[12] Tíz év leforgása alatt 28.000 gyermek került hosszabb-rövidebb időre a holland polgárok otthonaiba.

[[paginate]]

Jóllehet kezdetben ezt az akciót az átalános humanitárius segélynyújtás jellemezte, rövidesen mégis kiütközött, ezen a területen is, a hollandiai életszemléleti megosztottság. Miután 1920-ban megérkeztek az első “magyarkák”, a (protestáns színezetű) Centraal Comité mellett megalakították a katolikus bizottságot, amely 1920 májusában kezdte el a műkődését.[13]

Ez a gyermekvonat-kezdeményezés csak kezdete volt a számtalan következő akciónak. Élelmiszer szállítmányokat szerveztek Budapestre, ahol különösen a gyermekek számára létesített szegénykonyhákat, emellett árvaházakat nyitottak meg. A Holland Történelmi Református Egyház (Hervormde Kerk) országos perselyes gyűjtést tartott. Ezeknek a cselekményeknek a szigorú református egyházban is nagy visszhangja támadt. A hervormd és a gereformeerd egyházak, főleg az utóbbi, nemcsak anyagi segítséget akartak nyújtani, hanem a lelkiek területén is szerettek volna segíteni a magyar kálvinista egyház helyreállításában, mivel az egyesek szerint igen elesett állapotba került. Isteni elhívás kérdése jelentkezett: “Isten helyezte ezt az ügyet a lábaink elé” – mondta H. Bouwman kampeni professzor, aki így öntötte szavakba ennek a megérzését.[14]

Holland neokálvinista irodalmat fordítottak magyarra[15] és egy tanulmányi alapítványt létesítettek azért, hogy magyar diákoknak lehetővé tegyék a VU-n (Amsterdami Szabadegyetem) vagy a Kampeni Teológián[16] való tanulásukat. Lelkészek számára továbbképzéseket tartottak,[17] és a magyar ifjúsági munkát szakszerű anyaggal[18] támogatták.

Kuyper leányai mellett a kampeni Bouwman és T. Hoekstra professzoroknak volt nagy szerepe, akárcsak a VU-n tanító amsterdami F.W. Grosheide professzornak (1881-1972). Az első két tanárhoz kapcsolódó levéltári anyag ismeretlen, Grosheide személyéhez viszont nagyszerű kiegészítő anyagra leltünk a magyar levéltárakban.

A szigorú református egyházakkal (Gereformeerde Kerken) fennálló intenzív kapcsolattartásról tanúskodik a Sebestyén-levéltár is, amely szorosan kapcsolódik az eddigiekhez: több mint nyolcvan holland személlyel tartott fenn kapcsolatot. Levéltári anyagát Bálint E. nevű úrhölgy, Sebestyén munkatársa adta át a budapesti Ráday Levéltárnak. Ez az egyházi archívum szoros kapcsolatban áll a Károli Gáspár Református Egyetemmel. Az egyetemet az Egyház zsinata hozta létre a Teológiai Akadémia fundamentumán, amely azóta ennek az egyetemnek a hittudományi fakultásaként műkődik.

A Sebestyén archívum 39 dobozból áll, együtt úgy öt méternyi anyagot tartalmaz. Ezekből hét doboz Sebestyénhez intézett leveleket tartalmaz (néha újságkivágásokat), a többi doboz feljegyzéseket, egyetemi jegyzeteket, újságokat és egyéb iratokat. Amikor néhány évvel ezelőtt dr. Postma Ferenc professzor észrevette, hogy a Sebestyén archívum többek között százszámra tartalmazza a Kuyper leányok leveleit, akkor ő ezt jelezte dr. George Harinck professzornak, aki az Amszterdami Vrije Universiteit keretében a neokálvinizmus oktatója, és az ugyanazon egyetemen található HDC (Historisch Documentatiecentrum voor het Nederlands Protestantisme) igazgatója. Budapesti megbeszélést és 2015 őszén való megegyezést követően illetékesek elhatározták, hogy a Sebestyén archívum holland nyelvű leveleit szkennelik és hozzáadják a Dokumentációs Központ gyűjteményéhez. Ezt követően ennek az ismertetőnek az írója 2016-ban több feladatot is elvégzett a Kuyper Ábrahám Alapítvány támogatásával.

Sebestyén nemcsak Kuyperrel és a lányaival levelezett, hanem többek között az utrechti H. Visscher és J. Severijn teológusokkal, akik a történelmi református egyház (Hervormde Kerk) professzorai voltak. Amint már említettük, Sebestyén több mint nyolcvan közismert vagy ismeretlen holland személlyel levelezett. Ebben az archívumban egy másik érdekesség J.H. Kok levelezése, aki a Hongaarsche Heraut (1922-1927) kiadója volt. (Teljes megnevezése és fordítása: Hongaarsche Heraut. Maandblad van de Gereformeerde Kerken in Hongarije bestemd voor Nederland. – Magyar Hírnők. A Magyarországi Református Egyházak Hollandiának szánt havi lapja.) Sebestyén olyan levelezéséről is szkenneltek példányokat, amelyeket nemzetközi személyekkel és intézményekkel folytatott, úgymint a Presbyterian Alliance és az Inter Varsity Fellowship. Időközben ezt a gyűjteményt is átadták a HDC-nek, az anyag leltárát pedig meg lehet tekinteni a HDC világhálós oldalán.[19]

[[paginate]]

Budapesti tartózkodásunk idején Nagy Edit levéltárigazgató más archívumokra is ráirányította a figyelmünket, olyanokra, amelyek holland kapcsolatokat tartalmaznak. Ezek közül a legfontosabbakat a HDC keretében már tanulmányozni lehet. Ebbe a kategóriába tartozik a ‘Kuyper Katalin’-féle archívum, amelyet a jelenlegi levéltáros előde, Ladányi Sándor, a későbbi professzor állított össze. Arról az anyagról van szó, amely Kuyper Ábrahám legfiatalabb leányától (C.M.E. Kuyper) származik, akit Magyarországon egyszerűen Katalinnak hívtak, különösen a gyermekek számára szervezett szükségkonyhák miatt.[20]

Az 1920-1923 közötti évek téli időszakában gyermekek ezreit látták el naponta egy tál meleg étellel. A nevét viselő archívum  Kuyper Katalinnak a Gerő-Chrenko Erzsébethez írott leveleit is tartalmazza, továbbá a mellszobrára vonatkozó iratokat és egy, az emlékét megörökítendő festményt.[21]

A Julianna iskola archívumából is bekerült egy pár fényképezett anyag. Ezt az iskolát C.M.E. Kuyper kezdeményezésére, holland pénzen, 1926-ban alapították Budapesten. Ezen anyagok egyike a látogatási napló, amelybe 1926. szeptember 13-án jegyezte be a nevét az első látógató, és amelyet a Hardenbergből származó N.B. Knoppers lelkész írt alá utolsóként 1948. augusztus 24-én. Mivel nagy volt a holland részvétel ennek az iskolának az építésében és az 1936-os renoválásában, ezért a Budapesten járó hollandok érdemesnek tartották az iskola meglátogatását. Julianna királynő trónra lépésének alkalmával 1948. szeptember 6-án a budapesti, az úgynevezett Wilma királynő úton lévő templomban egy holland nyelvű reggeli istentiszteletet tartottak.[22] Néhány nappal később F.W. Grosheide professzor tiltakozó levelet írt annak hallattán, hogy az iskolát ki akarják sajátítani: ’erschreckende Nachrichten von der Handlungsweise ihrer Regierung mit der Juliannaschule’. De az iskola mégis állami tulajdonná vált.

Végül ide kerültek a Csekey Sándor (1896-1956) archívumból származó szkennelt iratok is. Ő volt az első magyar diák, aki 1921-ben a hollandiai Szigorú Református Egyházak (Gereformeerde Kerken) jóvoltából ösztöndíjat kaphatott Hollandiában, későbben pedig professzor lett Budapesten.[23] Holland anyaga főleg a H. A. Munnik lelkésszel és családjával folytatott levelezésből áll. Munnik lelkész Zwolléban szolgált, és évtizedeken keresztül tagja volt annak a küldöttekből álló bizottságnak, amely a magyarok számára létrehozott ösztöndíjalapot kezelte. Nagyjából negyven diák élvezte meghatározott ideig Kampenben vagy a Vrije Universiteit kebelében ezt a támogatást. Levelezésüknek egy bizonyos része így ehhez az ösztöndíjalaphoz kapcsolódik.

Ezek az utóbb említett archívumok a F.W. Grosheide archívummal és más egyházi levéltári anyaggal valóságos aranybányához hasonlíthatók, főleg azok számára, akiket a két világháború közötti holland-magyar kapcsolatok érdekelnek. A George Harinck által létesített kapcsolatok máris élénkítő hatással szolgáltak a kutatás szempontjából, úgy a magyar, mint holland részen.

A budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen néhány holland szakos hallgatója és oktatója máris munkához látott. Ennek az írásnak a megjelenésekor máris elkészültek az első dolgozatok. Megemlítjük a Kováts Zoltánról írott tanulmányt. Kováts 1920-ban kétszer is járt Hollandiában, erről 1958-ban jegyezte fel az emlékeit. A.E. Hoekstra úrhölgy munkásságáról is megjelent egy dolgozat, ő volt Hollandia első magyar nyelvű magántanára, dr. Julia Alberts foglalkozik az életművével. Jelenleg a budapesti Julianna iskola története került figyelme középpontjába.

George Harinck vezetésével készült el egy alapvizsga dolgozat Bouwman és Hoekstra 1924-es magyarországi látogatásáról.[24] Megemlítjük, hogy Jacqueline Bel, a Vrije Universiteit oktatója Henriëtte Kuyper munkásságát tárja fel, mi magunk pedig könyvet szeretnénk írni a két világháború közötti hollandiai református segélyezés történetéről. Ezen törekvésünknek az első termései már mutatkoznak is, mint például egy cikk, amely a Historisch Tijdschrift GKN-ben jelent meg, és amelynek a címe: H.S.S. Kuyper és a holland mentő szolgálat. A DNK ugyanezen számában, ahol ez az ismertetés lát most napvilágot eredeti, azaz holland nyelven, itt hozzák “A magyar tiszteletadás C.M.E. Kuyper emlékének” című, szintén holland nyelvű írásunkat. Végül megemlítjük, hogy 2018 szeptemberében Budapesten megrendezésre kerül az a kongresszus, amely erről az archívumról szól.

Összegzésképpen úgy látjuk, hogy ezek a HDC állagához hozzácsatolt archívumok − a HDC korábbi anyagával és más levéltárak anyagával együtt – a tudományos kutatást ösztönzik és szívesen látott kiegészítői a két világháború közötti képnek. Ezáltal a hollandiai szigorú református egyházak világa is másféle megvilágításba kerül.

Maarten J. Aalders

(Fordította Hermán M. János)

 

[1] Sebestyénről lásd M. J. Aalders, ‘Jenő Sebestyén’, www.geheugenvandevu.nl.

[2] Erre nézve lásd W.M. Schinkelshoek, Het Stipendium Bernardinum in alle toonaarden bezongen (Budapest, 2012). (Csakis a világhálón érhető el, 4 oktober 2017).

[3] Ld. B.J. Wiegeraad, Hugo Visscher (1864-1947). ‘Een calvinist op eigen houtje’ (Leiden, 1991).

[4] A szaktanulmány címe: A Bűn lényege. Dogmatikai Tanulmány (Sopron 1910).

[5] Abraham Kuyper, A kálvinizmus lényege (Nagybánya, 1914). Sebestyén volt ennek a munkatervnek a kigondolója és vezetője, a fordításhoz előszót írt. A fordítást Csűrös József, Czeglédi Sándor és Sebestyén Jenő végezte. A második kiadás 1922-ben jelent meg.

[6] Sebestyén Jenő, Nietzsche és Kálvin: ethikai tanulmány (Budapest 1917).

[7] Ezzel azt akarom mondani, hogy Kuyper és követői az egyházat, az államot és a társadalmat a református alapelvek mentén kívánták felépíteni.

[8] Ld. Robert Gerwarth, De verslagenen. Waarom de Eerste Wereldoorlog nooit is opgehouden 1917-1923 (Amsterdam, 2016) en Bryan Cartlegde, Mihály Károlyi & István Bethlen (London, 2009).

[9] Keveset tudunk róla. M.A. den Besten a fia, J. Clinge Fledderus segítségével  egy emlékkönyvecskét állított össze a budapesti új holland nagykövetség épületének a megnyítása alkalmával, 1996. szeptember 11-én. A mű a kereskedelemben nem kapható.

[10] Ő volt a beteggondozók főnöke, testvére, Henriëtte állott a háztartás élén. Henriëtte erről az időszakról egy könyvet is írt. Lásd H.S.S. Kuyper, Hongarije in oorlogstijd. In en om de Nederlandsche Ambulance te Boedapest (benevens een uitstapje naar Weenen) (Baarn, 1918). Esztendő mulva jelent meg a mű második kiadása egy másik címmel, de a tartalma ugyanaz, mint az első kiadásnak: Hongarije. Herinneringen van een Hollandsche vrouw (Baarn 1919). Erről a könyvről és a hátteréről lásd M.J. Aalders, ‘Henriëtte Kuyper en de Nederlandsche Ambulance naar Boedapest’, Historisch Tijdschrift GKN,  2017 decemberi szám.

[11] Ld. Sebestyén Jenő, ‘De “Moeder” van de Hongaarsche Kinderactie’, De Standaard, 7 mei 1927. Átvette a De Hongaarsche Heraut, 1927 májusi szám, amelyre reagált J.H. Kuyper a De Standaard, 1927. május 10. számában.

[12] Hollandiában erről keveset írtak. W.C.A. baron van Vredenburch, Een en ander over de Hongaarsche kinderactie in Nederland (’s-Gravenhage z.j. = 1927). Feleségével együtt nagy szerepet töltöttek be a gyermekmentő akcióban.

[13] Gergely Ferenc tollából származó adatok, ‘Száz vonat aranyvetélőként jár Európa átokverte földjén. Részlet a holland–magyar gyermekmentő akció történetéből, 1919–1928’, Confessio (1987/4), 12–22, ugyanott 21. old.

[14] Lásd C.C. Prinsen (red.), De liefdadigheid der katholieken van Nederland. Volledig overzicht der hulpacties van het Nederlandsch R.K. huisvestings-comité te ’s Hertogenbosch, ten bate van noodlijdenden in België, Duitschland, Oostenrijk, Hongarije en Nederland gedurende de jaren 1914-1924 (z.p. z.j.). A Centraal Comité tagjai közül elsősorban a következőket említjük meg: dr. F. van Gheel Gildemeester, református lelkész (hervormd),’s-Gravenhage, W.C.A. baron van Vredenburch és felesége, Th. van Schelven-Balogh úr és úrhölgy, dr. J.A. Cramer (református lelkész (hervormd) és neje, s-Gravenhage, J.H. Kuyper úrhölgy, ds. J. van der Linden református lelkész (gereformeerd), ’s-Gravenhage), és H. Pelény úrhölgy. Eredetileg J. Clinge-Fledderus-Kossuth úr és úrhölgy is részese volt a  Centraal Comité tagságának. Lásd Provinciale Geldersche en Nijmeegsche courant, 18-11-1919.

[15] H. Bouwman, ‘Hongarije’, De Heraut, 23 oktober 1921. Ez volt T. Hoekstra nevű kollégájának is a véleménye: ‘Ez itt az Isten újja!’, Lásd ‘De helpende hand’, De Hongaarsche Heraut, 1924, októberi szám.

[16] De serie heet A Holland-Magyar Könyvtár kiadványai, de Nederlands-Hongaarse bibliotheek. Deze bevat onder meer B. Wielenga over stadsevangelisatie, H. Bouwman over de kerkelijke tucht en H. Bavinck over de hedendaagse moraal.

[17] Kezdetben és eredetileg ez egy magánkezdeményetés volt, éspedig az utrechti zsinat (1923)  határozata nyomán, amikor ez a bizottság egy egyházi megbízottakból álló küldöttséggé alakult át. Az volt a neve, hogy: “ Deputaatschap voor de steunverlening aan Hongaarse studenten.”  Elnöke volt F.W. Grosheide, titkára  H.A. Munnik lelkész, Zwolle.

[18] Az 1927-1933 közötti időszakban holland részről az amsterdami dr. B.A. Knoppers  játszott nagy szerepet, Magyarországról pedig Dobos Károly lelkész.

[19] Címe: Hongaarse archivalia, nummer 1121. A levéltári leltári anyagot lásd a HDC honlapján: www.hdc.vu.nl.

[20] Mindezekre nézve lásd a ‘Hongaars eerbetoon’ (Magyar tisztelgés) című tanulmányt.

[21] Ld. a ‘Hongaars eerbetoon’ című tanulmányunkat.

[22] Ld. a ‘Hongaars eerbetoon’ című tanulmányunkat.

[23] Erről az állagról most készülünk ismertetőt írni.

[24] Maarten Hofland és  Ben Kok, Prof. T. Hoekstra en zijn reis naar Hongarije (scriptie voorjaar 2016).

Hasonló anyagaink

#Ámósz

Bibliamagyarázat kiskamaszoknak hashtag-ek (#) és szelfik segítségével.