Globalizáció és az egyház

Bevezetés

Az ország egyik legrégebbi temploma a Belvárosi Főplébánia Budapesten az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. Itt nyugszik a vértanú Gellért püspök, szobra a túlsó partról a templomra néz, amelynek főbejárata feletti barokk párkányzatán az Atya és a Fiú között egy glóbusz van, amelyen a Fiú keze nyugszik.

A globalitás és a globalizáció fogalma a latin globus/földgolyóból származik. A globalizáció az új évezred egyik leggyakrabban idézett kifejezése, egy tartalmilag bonyolult fogalom. Appadurai, Berlinben élő indiai etnológus véleménye szerint, aki 30 éve foglalkozik ezzel a témával, a globalizáció összességében igenis pozitív jelenség, egy mára már alternatíva nélküli meg- és elkerülhetetlen szükségszerűség. A globalizációnak több definíciója lehetséges. Az egyik szerint ez a fogalom a világ birtokba vételét, felosztását, összekapcsolását, homogenizálását jelenti a glóbuszt átfogó hálózatok, rendszerek megépülésével. Társadalmi mozgások, felhajtó erők, technikai és tudományos felfedezések működésének kifejeződése, amelyek következtében a glóbusz eggyé válik az emberiség számára. A globalizáció minden dimenzióban kibontakozó sokszereplős folyamata átírja az emberiség, népek, csoportok, egyének társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, biológiai és vallási létfeltételeit. Kikerülhetetlen fejlődés? Sorsszerű gondviselés ‒ vagy inkább sorsszerű csapás, netán becsapás? Ez utóbbi kérdéssel már a globalizáció ellenzőinek a véleményét idézem, mert az egész világon szenvedélyes viták kísérik a globalizáció folyamatát. A globalizált világban dogmává rögződött hitvallások állnak szemben egymással, az egyik napjainkban meghatározó felfogás szerint a globalizáció a haladás és ‒ szeretjük vagy sem ‒ az elkerülhetetlen jövő. Aki ellenzi, az haladásellenes. A másik felfogás szerint a nemzeti önfeladás, a gyarmatosítás és kizsákmányolás legújabb formája, és aki kiszolgálja, az hazája ellen cselekszik és idegen érdekeket szolgál.

[[paginate]]

A globalizációt kísérő jelenségek: a kommunikációs és információs, technológiai és digitális forradalom, az ipar 4.0, a populáris kultúra, a környezeti károsodás, az új népvándorlás, a nemzetállamok szuverenitásának gyengülése, és egy nagyon egyenlőtlen  vagyonmegosztású társadalom kialakulása. Alulról vagy felülről szervezett társadalmat szervez és preferál a globalizáció? Lényegét tekintve demokrácia vagy inkább totalitarizmus?

A globalizáció példanélküli új helyzet, amely jelenlegi intenzív formájában a berlini fal leomlásával vette kezdetét. A klasszikus kapitalizmus és a radikális szocializmus idejének vége van. Az új világrend létrejöttét erősödő neoliberalizmus, szenvedélyesség, ideológia, innováció és az új jogrend gyorsítja. A globalizáció nyomán a bevett hagyományok, tradíciók széthullanak, a fogalmak megváltoznak, a koherencia veszélybe kerül, a nemzetállamok és az egyházak jelentősen gyengülnek. Az államnak külföldi cégek, bankok és nemzetek feletti szervezetek diktálnak, ha a kormány ellenáll a diktátumnak, a megvásárolt médiával és civilszervezetekkel tömegeket visznek az utcára, hogy azok tüntessenek a kormány ellen, amely a tüntetők érdekeit képviseli a monopóliumok és megszigorító intézkedések ellen. A földkerekség felgyorsult egyesülésének ezen új fázisában óriási kivívások elé kerültek a döntéshozók, a politikusok, az értelmiség, az egyház, a keresztyénség, és a válaszokat ki-ki a saját helyén kell kimunkálja. E cikk célja, hogy impulzusokat adjon, párbeszédet indítson egyházunk tagjai körében a globalizáció életbevágó és nagyon is bibliai dimenziójú tematikájáról.

[[paginate]]

Globalizációról igényesebben

Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési, univerzálodási folyamatot és annak következményeit értjük az élet és a nagyvilág számos területén. A globalizáció kulcsa az integráció és a homogenizáció. Valós és virtuális hálózatok összekapcsolják a világ összes országának pénzrendszerét, gazdaságát, társadalmát, kulturáját és végső fokon a vallását is. A globalizáció újszerű és összetett folyamat és többféle definíciója van. Az egyik szerint a globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sokkal távolabb lejátszódó folyamatok befolyásolják és viszont. A globalizáció lehet  gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, ipari, kulturális, életmód, gasztronómiai, információs, nyelvi, államszerkezeti, jogi és vallási globalizáció. A globalizációs folyamatot nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. Egy másik nézőpont szerint a nem csupán forradalmi, technikai és technológiai változásokon alapuló globalizáció olyan hatalmi és gazdasági folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebb szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül az adott és általuk formált jogi keretek között saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, politikai és jogi szabályokat.

Fontos felismerni, hogy a globalizációs folyamat mindig a gazdasági-kereskedelmi-monetáris globalizációval kezdődik. Ez teremti meg a feltételeit annak, hogy a legkülönfélébb értékek, gondolatok, eszmék, dogmák, szemlélet- és életmódok, jogrendszerek, populáris kultúrák bekerüljenek a világ vérkeringésébe, hassanak egymásra és nemzetek fölöttivé váljanak. A globalizációs folyamat megteremtette a hírek és az információ szabad áramlását, a sajtószabadságot, a szabad választást, a nemek egyenlőségét, a szabad kereskedelmet, a szabad munkavállalást az EU-ban, a közös pénzt és sok minden mást. A pozitív vélemények között első helyen szokott szerepelni, hogy a globalizáció hatalmas lehetőségeket ad a világméretű szegénység leküzdéséhez. A legszegényebb országok az általuk megvásárolható modern technika vívmányainak segítségével - számítógép, internet, mobil telefon, GPS, ipari technológiák, gyakran teljes eladósodással egybekötve - könnyebben bekapcsolódhatnak a globális térré vált világ gazdasági vérkeringésébe, és a gazdasági fejlődéssel leküzdhetik nehézségeiket. Mindezeket a globalizáció pozitív eredményeinek tekintjük, előnyeit élvezzük, miközben a globalizációs folyamatot számos kritika és bírálat éri. A negatív kritikák között előkelő helyet foglalnak el azok, amelyek szerint a kisebb-nagyobb közösségeket tönkreteszi egy globalizációs kultúra, ami leginkább amerikanizálódást jelent. A globalizáció lehetőséget nyújt arra is, hogy a szegényebb országok munkaerejét a gazdagabbak kizsákmányolják. A globalizáció elősegíti a tehetséges és szükséges munkaerő elszívását a fejlettebb országokba. A tőkeáramlás előtti korlátok lebontása döntő módon a multi- és transznacionalista világcégek érdekeit szolgálja, és tevékenységük hatással van a demokrácia intézményeire, sőt az egyes állampolgárokra is. A negatív hatások közé sorolhatjuk még az illegális pénzmozgásokat, a fegyver- és kábítószer-kereskedelem világméretűvé válását, a betegségek gyors terjedését, a környezetkárosodás globálissá válását, a terrorizmust, a bevándorlási inváziót és az iszlám térhódítását. Az egyik oldalon érzékeljük a globalizáció dinamikáját, hatalmas sikertörténeteit, a másik oldalon hirtelen széteső, leromlott, fragmentálódott politikai, szociális és társadalmi valósággal találjuk magunkat szembe, amelynek fő témája a közvetlen túlélés. Olvasmányosan mindez elméletin hangzik, többet tudnak minderről a rendszeres mozilátogatók, mert az elmúlt évtized értékesebb hollywoodi filmjei erről szóltak. Ami elmarad a szószékről, elhangzik a moziban.

[[paginate]]

Globalizáció és egyház

A bajor református egyház zsinatának 2018. szeptemberében központi témája lesz Az Egyház a digitalizáció korában. Ez a téma is inspirált, hogy az egyház és a globalozáció viszonyával foglalkozzam. De már évekkel ezelőtt is kerestük a feleletet. 2013-ban a Nyugat-Európai Református Lelkigondozó Szolgálat Csákváron tartotta rendes évi tanácskozását és 75. éves jubileumi közgyűlését Globális feladataink ‒ Hosszú távú felmérés a Magyar Szellemi Hazában címmel, ahol megpróbált választ találni korunk néhány kérdésére. A jelenlegi akut politikai események és történések szükségszerűvé teszik, hogy megértsük, mi a globalizáció lényege és üzenete, és mit adott és ad a globalizáció Magyarországnak, Európának és ugyanakkor milyen kihívást is jelent számukra és egyházainknak! Nemcsak az egyház, a világ is keresi a megújulást, és a globalizáció ennek egy potenciális lehetősége. Mi is tulajdonképpen a globalizáció? A nagy megnyugvás, egy boldog végállapot, a Kánaán elérése? Egy dolog nyilvánvaló, és már az elején leszögezhetjük, hogy a globalizáció történelmet formáló hatása megkérdőjelezhetetlen és az élet és a világ minden területén tetten érthető! Schütz Antal, a két világháború közötti időszak neves történésze munkáiban kísérletet tett arra, hogy megmutassa Istent a történelemben. Izgalmas kérdés lehet a mi számunkra is: vajon megtaláljuk-e Istent a globalizációban? Képesek-e egyháztagjaink meglátni és megérteni Isten átható jelenlétét a világban, azok a férfiak és nők, idősek és fiatalok, akik hallják az Ő hangját és tanítását, akik életük konkrét valóságában megtapasztalják Őt? Vajon a világban végbemenő folyamatok irányított, szervezett módszerein átlátnak? Mindannyiunk lehetősége, hogy a globalizációt megvizsgáljuk és megértsük. Így mindjárt elején a kérdés: Szükség van-e a globalizációra? Jó vagy káros ez a folyamat? A válasz lakonikus: a globalizáció meg- és elkerülhetetlen!

Érdekes ellentétes folyamatoknak vagyunk ma tanúi: A zsidóság a globalitásból egyre inkább nemzetében, Izraelben él, tér oda vissza ‒ de hova alijázzon az univerzális egyház, amelynek egyre inkább azzal a valósággal kell élnie, hogy területéből és létezéséből folyamatosan veszít. Világunk globális player-ei, a globalizáció főszereplői új, dinamikus entitások, az egyház pedig szemmel láthatóan egyre kevésbé az. Mégis, mi lehet az igazi problémája az egyháznak a mai globalizált világgal? Hiszen mindkettőjük természetes létezési formája a globális lét, éppenséggel megférhetnének egymással. Szükségszerűen, elkerülhetetlenül konkurálnak, rivalizálnak egymással? Ezzel kapcsolatban viszonylag keveset olvashatunk. Világcégek és bankok, multi- és transznacionális vállalatok már évszázadok óta léteznek, de most elérkezett az idő, amikor ezek tucatjainak nagyobb hatalmuk és befolyásuk van, mint egyes országok kormányainak és egyházainak. Ilyenek a Nemzetközi Fizetések Bankja Bázelben, a Federal Reserve Bank of New York, a Világbank, az Európai Központi Bank, egyéb óriásbankok és tőzsdék, mint a Wall Street Stock Exchange, City of London, a befektetési alapítványok, az ún. hedge fonds, továbbá a rating ügynökségek: Standard and Poor, Moody, Fitch, ilyen az internet, a Microsoft, az Apple, a Google, a Twitter, az Amazon, és a Facebook több mint 2 milliárd résztvevővel, a WTO, ami a Szabadkereskedelmi Világszervezet, az ENSZ, a nemzetközi bíróságok Strasburgban, Hágában, és más nemzetek feletti intézmények, mint például a Víz Világtanácsa, a Klíma Világtanácsa, az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért, végül a globális vállalatok, világcégek hosszú sora. A globalitás végkifejődése előtt állunk? Ami a globális békét hozza, és amit majd Krisztus királysága követ?

[[paginate]]

Az ember mindig igyekezett megvalósítani Isten tervét, de még sohasem olyan sikerrel, mint ma a globalitás nyílt világában ‒ a saját erejéből. Állíthatjuk jó szívvel, hogy ez a mai radikális humanizmus és globalizáció ellenkirályságú? Ef 1,10 szól az idők teljességéről, amikor maga Krisztus foglal egybe mindeneket, azt, ami a mennyben van, azt is, ami a földön van. Úgy tűnik, hogy jelenünkben a globalizáció ki- és beteljesedése foglalja egybe mindazt, ami a földön van ‒ de a menny és Krisztus kizárásával. Visszaáll hamarosan az a bábeli rend, amit Isten már nem összezavarással, hanem az összeomlással hitelesít? Amiképpen Trianon sem lehet minden nemzetfájdalomnak az oka, akkor sem, ha a nemzet még mindig traumatizáltan hordozza ezt a terhet, úgy a globalizációt sem tehetjük mindenért felelőssé. A globalizáció, mint Trianon is, hibáinkra és bűneinkre utal, azok következménye, gyümölcse, beteljesedése, amelyeket számba kell vennünk és ezekből tanulnunk. Azért következett be, mert az őrállók aludtak? Aligha. Ez az ember útja, amely a Bibliában már az emberiség kezdetekor megfogalmazódott, így a globalizáció nem egy váratlan meglepetés. A globalizációban valósul meg minden, ami az olyan emberiségtől van, amely nincs szövetségben az Istennel.

A globalizáció, úgy tűnik, egyfajta nagy alija a Messiás királysága felé, a Jeruzsálembe felvezető lépcsők utolsó szakaszán. Egy fontos lépcsőfok az idő lépcsőin, az elrendelés útján. Létre kell jönnie, meg kell valósulnia. Létrejött, mert ez az út. Ennek a fejlődés égisze alatt sok tényezője van. A feszültséget ezzel kapcsolatban Isten népének az okozza, hogy a globalizációnak egyre kevesebb köze van Istenhez, és a végén teljesen lerázza magáról zsidók és keresztyének igéjének jármát; kényszerpályán mozog a tekintetben, hogy mindennek rendelt ideje van. A globalizáció sajátossága, hogy a rendelt időt (Préd 3) figyelmen kívül hagyja és a rendelt idő előtt jelenik, nem a rendelt időmátrixban. Ez megjelenésének egyfajta erőszakosságot kölcsönöz, főleg, mert egyedül akar uralkodni. Ezzel magában hordozza sebezhetőségét, törékenységét, mert ami nem a rendelt időben születik, az lehet ugyan domináns és uralkodó, de nem marad stabil. A Szentírás szerint előfutára Krisztus királyságának és kiteljesedése után közvetlenül Krisztus királysága jön el.

A globalizáció feltehetőleg az az újkori bábeli torony, amely érinti és sérti az eget és annak azonnali reakcióját váltja ki. Mihelyt megvalósul, globálisan és totálisan, már szét is omlik, összedől. Mivel idő előtt akar meg jelenni, van értelme az ellenállásnak, fel lehet tartóztatni, lehet késleltetni, lassítani, amíg tényleges ideje el nem jön, de megállítani nem lehet. Igaz, életet nyer, aki időt nyer. De mire fordítható, mire kellene fordítani a nyert időt? Itt van elrejtve a kormányzat és az egyházvezetés nagy felelőssége, feladata és lehetősége!

[[paginate]]

A globalizáció és a globális világ által megteremtett új világrend szemünk előtt valósul meg, új világetikával, az új globális világ elitjének a vezetése alatt. Van-e a globalizációnak, a társadalmi-gazdasági-pénzügyi-technológiai-genetikai-ideológiai-vallási folyamatok világméretű összefonódásának alternatívája? Erre az egyházaknak és vezetőiknek sürgősen meg kell találni a választ, még akkor is, ha ez konfrontációhoz vezet a neoliberális irányzatok vezetőivel. Az egyháznak történetének talán a legnagyobb háborúját kell most megvívnia. Ellenállásra van szükség, hogy a keresztyénség civilizációs értékei megmaradjanak. Az egyháznak vissza kell találnia a prófétai igéhez, mint hű és bölcs sáfár, aki pontos időben adja ki híveinek a megfelelő eledelt. „Az Úrra vártak és erejük megújult” (Ézs 40). Várjuk-e az Urat most? Lesz-e a lámpásokban olaj a nagy alvás idején, amikor a visszaszámlálás már elkezdődött? 500 évvel ezelőtt az emberek szemében apokaliptikus tűz égett, a pokoltól, a haláltól, a kárhozattól való félelem tüze, és történt a nagy becsapás, pénzért vigasztaltak, pénzért árulta az üdvösség részvényeit, mint global player, az egyház, amely monopóliumot szerzett a megváltás terén. A reneszánsz idején a pénzhatalom betört a keresztyén szellemi világba. Ez a stratégia működik ma is, a globális pénzhatalom betört mindenhova. Az egyház Nyugaton még nagyobb válságban van, a pénzhatalom az isteni rendet az emberi jogok rendszerére váltja át. Az apostoli időkben és a reformáció korában az egyház ezt egyen- és ellensúlyozta, a reformáció felismeréseivel Európát tisztította. Ma ez a kifejezhetetlenül nagy pénz- és vagyonkoncentráció Nyugaton összefonódott az államrendszerekkel, és a politikailag korrekt nyílt társadalmat építi. Jog és igazság, mint soha azelőtt, csorbát szenvednek. Ezt már csak a Messiás jövetele tudja ellensúlyozni. Az Úr jön, hogy felállítsa birodalmát és trónját a földön, amelynek alapja igazság és jogosság (Zsolt 89,15); a papok és szentek királyságát (2Móz 19,6). Eljövetele mondhatni időszerű, szükségszerű (Zsolt 102,14). Észre kell venni, hogy a globalizáció totálisan totalitárus folyamata már az örök szövetség időszakában játszódik, ez pedig a Nagy Advent időszaka, amelyben a Messiás királysága megvalósul. Az egyháztörténet legnagyobb korszakváltásának, a legnagyobb társadalmi és történelmi átalakulás idejében élünk, amely a megígért legnagyobb ébredés ideje is. Az egyház fontossága a 21. században olyan, mint még soha, minden látszólagos gyengesége és marginalitása ellenére. Ha ebből még keveset látunk, az a zúgó szél természetéből fakad, amely sokáig észrevétlen, de aztán hirtelen jön, mint a számum, bóra és sirokkó együtt, lecsap és felforgat.

A nyugati világ fő szellemi áramlatai

Nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy a nyugati világ fő szellemi áramlatai nemcsak megkérdőjelezik a keresztyén tanítás alapvető állításait, de egyenesen támadják. Talán túl erős a fogalmazás, ha feltételezzük, hogy irányított folyamattal állunk szemben. Ide tartoznak olyan témák, mint az iszlám, a népvándorlásszerű bevándorlás, a genderelmélet, a szexuális forradalom, a pornó videók és az erőszakkal telített komputeres játékok. Melyek ezeknek a globális törekvéseknek a célja, e folyamatoknak szellemi háttere és gyökere? Herbert Marcuse a 20. században a társadalom mindenfajta kötöttség alól való felszabadulását hirdette. Ezzel rímel az open society, az open university, az open marriage, a nyílt határok, és sok minden más. A teljes nyitottság szellemi áramlata támadja a keresztyén-zsidó antropológiát. Nem téved, aki ezekben neomarxista vonást vél felfedezni, vagy akár a felvilágosodás megizmosodott változatát. A túlvilág helyett ‒ jövő. A modernitás a jövő igézetében él évszázadok óta. A történelmet és a tradíciót tökéletlen, emberhez méltatlan állapotnak tartja, a haladást a tőlük való megszabadulásban látja. Számára a fejlődés a múlt meghaladása, a tradíció, a hagyomány eltüntetése, a helyükbe lépő új diadala a múlton. Azon munkálkodik, hogyan, miként lehetne legalapvetőbb rendszereinket, fundamentumainkat újjászervezni, átformálni. Ebbe az állam, az egyház és az ifjúság is beletartoznak. Egy amerikai fiatal huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt, de marihuanát szívhat. Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról. Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárnak kevesebb joga van, mint diákjainak. Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk, milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook. A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi médiát semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és fertő sugárzásában. Elszakadtunk a természettől, elvesztettük természetességünket. Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem Istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való siker. A mobiltelefonok kezdenek okosabbak lenni mint felhasználóik. Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja, szidhatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával vagy egy újsággal ugyanezt!

[[paginate]]

Globalizáció és ifjúság

Mi az ifjúság szerepe és jövője a globális nyílt világban? Haldokló nemzet lesz-e a magyar mint némely nyugati? Vajon befejezte történelmi hivatását? ‒ ez volt a gyakori kérdés a Trianont követő időszakban. Hol van a Római Birodalom? Hol az Oszmán? Hol vannak a görögök, föníciaiak, asszírok, médek, perzsák és más birodalmak? Hogyan hal meg egy nemzet? ‒ kérdezi Ravasz László egyik írásában. Az ifjúságon át ‒ írja. Ha az ifjúságnak elhal a teste, megfagy a lelke. Ha egy nemzet az ifjúságán keresztül hal meg, akkor azon keresztül él is. Egy nemzetben annyi idealizmus van, amennyit az ifjúságán keresztül szív be. Egy nemzetben annyi önbizalom, remény és hit van, amennyit ifjúságában vesz fel, amennyit ifjúsága megálmodott és felvállal. Látunk-e magunk előtt egy megújult lelkű Magyarországot? Látjuk-e az új ifjúságot? Meghal a nemzet, ha ifjúságát rabul ejti az új eszméknek, a digitális világnak, a készpénznélküli pénznek, az új okos technológiáknak, a nyílt társadalom szabadságának kísértése, a globalizált nyílt világ sikere és bűvölete. Nemzeti ügy, fő harcterület: az ifjúság. Egy nemzet elkérheti Istenétől az ifjúságát (Ézs 54,13), ha minden telhetőt meg is tesz érte, és maga is keresi a megigazulást.

Migráció mint sorskérdés

A menekültügy több mint menekültügy, ez világméretű világnézeti küzdelem. Az EU és az ENSZ menekültügyi politikája kísértetiesen egybecseng a ma neoliberalizmusnak nevezett értékvilággal, amely értékvilág szembe megy, sőt kifejezetten tagadja azokat az eszmei alapokat, amelyeken a hagyományos Európa nyugodott, és már egyértelműen a Soros-terv mentén halad. Kis országunk két pártjának választási jelmondata, a Stop Soros, Stop ENSZ azért tud világméretű hullámokat verni, mert ellen áll egy globális hegemóniára törekvő világnézeti diktátumnak. A bevándorlás témája ma a legégetőbb közéleti kérdés Európában és Magyarországon. A migrációs válság, a bevándorlási hullám a legnagyobb kihívás, amellyel Európa az utóbbi időszakban szembesült, és ez összefüggésben van a globalizációval. Befolyásos nyugati körökben tartja magát a vélemény, hogy a migrációt nem lehetséges és nem is kívánatos megállítani. A globalizációról is ugyanez a vélemény: összességében igenis pozitív, és mára már megkerülhetetlenné vált. Lehetséges-e a migráció megállítása a mai Európában? A diktum: nem lehetséges és nem is kívánatos. Ezzel összefüggésben megkérdőjelezik a határok létjogosultságát és a bevándorlás ellenőrzését és korlátozását. Ma a kerítés és határ szavak bizonyos európai körökben egyszerűen kimondhatatlanok, rohamszerű felháborodást keltenek, noha ezek mindig is léteztek, az élet számos területén pedig természetesnek vesszük őket, örülünk nekik, hasznosak. A határok mindig az emberi történelem, társadalmak életének részei voltak. Kerítések nélkül nem képzelhető el földi élet és földi társadalom. Sokaknak úgy tűnik, hogy a magyar kormány túldimenzionálja a migránskérdést és azt akarja elhitetni, mintha a napjainkban kibontakozó népvándorlásra adott válaszon múlna Európa és a magyarság jövője. Azt hiszem, nincs itt semmi túlhangsúlyozva. Itt valóban sorskérdésről van szó, szinte fizikailag érzékeljük a mai Európát feszítő világnézeti képletek küzdelmét, amely a migránsválság kapcsán újult erőre kapott. A magyar kormány jelenleg szabad préda a nyugati sajtó és közmédia számára. Egy orwelli idézet magyarázza ezt a szinte példátlan gyűlölködést. Egy társadalom, ha minél inkább távolodik az igazságtól, annál jobban utálja azokat, akik azt kimondják. A Bibliában ez a próféták sorsára volt jellemző. Az Európában uralkodó neoliberális ideológia talán szándékosan nem érzékeli a migrációban rejlő nemzeti létet, identitást és kultúrát fenyegető veszélyt és tagadja, hogy ez sorskérdés. A társadalom átnevelésében, annak ideológiai felkészítésében és a határok megnyitásában, a külső határok leépítésében látja a megoldást és ezt szuggerálja és kényszeríti ránk. Ez az újkori népvándorlás nagy erővel hozza felszínre a már korábban létező, ám a szőnyeg alá söpört európai identitásproblémákat. Az a látszólag kulturális, valójában szellemi küzdelem, ami ma a migráció kapcsán kibontakozik, nem más, mint egy le nem zárt vitának az újraéledése. A vita valójában Európa szellemi alapjairól szól. Ez a tét, fogalmazta meg nemrég Köntös László.

[[paginate]]

A tavalyi ENSZ közgyűlésen elfogadott New Yorki Nyilatkozat a Menekültekért és a Migránsokért diktátumszerűen, soha nem igazolt dogmákra építve fogalmazta meg, hogy a nemzeteknek miként kell szembenéznie a migráció meg nem szűnő kihívásával. Megalkotói a migrációt adottságként kezelik, a befogadó célországok kötelességévé teszik, hogy megteremtsék a folyamat legális kereteit és infrastruktúráját. Abból az elvont neoliberális értékrendből indulnak ki, hogy minden ember egyenlőnek született, és mindenkit megillet a szabadsághoz és az emberi méltósághoz való jog, ami önmagában igaz, de amikor kizárólag csak a migránsokat megillető jogokkal foglalkoznak, s alig helyeznek hangsúlyt a célországok jogaira, akkor ez az egész érvelés hamissá, elfogadhatatlanná válik. Az emberi jogok ilyen értelmezése kizárólag a migrációs népvándorlás morális és jogi megalapozására szolgál. A befogadást úgy értelmezik, mint egyetemes morális parancsot, amely az emberi jogokból következik, ugyanakkor az emberi jogok liberális világába nem férnek bele olyan jogok, mint a közösségi kulturális önvédelem és az identitáshagyományok megőrzésének a joga. Az emberi jogok neoliberális értelmezésének középpontjában az egyén áll, nem a közösség. Aki pedig nem ismeri el az emberi jogoknak ezt az egyoldalú értelmezését, hanem a nemzeti, közösségi-kulturális alapú jogokra teszi a hangsúlyt, az szükségképpen idegengyűlölő, rasszista és kirekesztő. A Nyilatkozat nem fukarkodik ezekkel a jelzőkkel, s úgy állítja be a határtalan népvándorlás elfogadásának morális alátámasztását, mint küzdelmet a gyűlölet ellen. Így jön létre a gyűlölködők csoportja, amelyet azok kreálnak, akik úgymond küzdenek a gyűlölet, a rasszizmus ellen. Látszatra ez a dokumentum nagyon humánus és nagyon erkölcsös, de kizárólag a migránsokról és menekültekről beszél, és egy szót sem ejt a migrációt kiváltó tágabb geopolitikai összefüggésekről. Mert akkor beszélni kellene nagyhatalmi képletekről, világgazdasági-uralmi viszonyokról, vagyis egy olyan igazságtalan világról, amely valóságosan előidézte a migrációt. Eddig a hazugság volt itt az igazság, de már a hazugság sem igaz, így írt erről Kertész Imre. Paul Valéry francia költő már a 20. század húszas éveiben felismerte: az a baj a mi korunkkal, hogy a jövőnk sem a régi. A tudás és technikai haladás diadalába vetett hit a 20. század végére súlyos kétségeknek adta át a helyet. Többé nem a fejlődés áldásaiba vetett bizalom igazolja tetteinket, hanem a beletörődés a dolgok menetének kikerülhetetlenségébe és megváltozhatatlanságába. Az állandó migrációra való felkészítés annak a beismerése, hogy nem fognak megszűnni a népvándorlást előidéző valódi okok, ez a status quo marad. Nem cél a migráció valóságos okainak a felszámolása, mert addig, amíg egy térség társadalmi csoportjainak közös és egységes a hagyománya, a térség meghatározó ereje megmarad. Ebben csak az eltérő hagyományú és kultúrájú társadalmi csoportok keveredésével állhat be változás. A hagyományok megmaradnak, csak a térség csoportjainak az egységes fellépése szűnik meg, amivel a térség számottevően meggyengül. A Nyilatkozatban hangoztatott ama tételnek, miszerint a sokszínűség gazdagítja a társadalmakat és erősíti a szociális kohéziót, az az egyik célja, hogy lebontsa a zsidó-keresztyén alapú európai civilizációt, és a hagyományos közösségi identitások helyett olyan nemzetek fölötti társadalmat hozzon létre, amely nem több egymástól izolált, független egyének számtani összességénél. Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényében, főleg annak A nagy inkvizítor legendája fejezetében megdöbbentően éles elemzést ad korának világáról, amelyben már akkor, a 19. század második felében működő új világrend kísérletét fedezi fel, és ezt a világrendet veti vizsgálat alá. A morális álruha mögött könyörtelen program és hatalmi igény húzódik meg, a hagyományos európai identitásformák teljes felszámolása. Mindezt emberi jogi alapon, és egyre egyértelműbb egyházi segítséggel, a nyugat- európai egyházak és vezetőik teljes elkötelezettségével, hathatós közreműködésével, aktív támogatásával, pénzzel és palásttal, Bibliával a kezükben, a szószékről és a médián keresztül.

[[paginate]]

Emberi jogok és alternatíva

A nemzetközi közösség, a nemzetek feletti szervezetek és a bőven pénzelt civilszervezetek stratégiája a globalizációs folyamatokkal egyidejűleg az emberi jogok globális és totális érvényesítése. Az emberi jogok rendszere definíciószerűen a nemzeti alkotmányjog szuverenitásának korlátozására épül. Az emberi jogok globális elvei jelentősen befolyásolják a még mindig szuverénnek tűnő állami cselekvést és egyre erőteljesebben az egyházak működését is. A globalizálódott világ egyik első jogi jellemzője a kereskedelmi világjogrend. A nemzetek jogrendszereit és jogkultúráját agresszívan felváltja az Emberi Jogok Nyilatkozatának meghatározó szerepe, amely a Globalizáció Tízparancsolata. E köré egy hatalmas új jogrend épült és folyamatosan tovább kiépül, amely minden más jogrendet felülír, a bibliait is. A nemzetközi jogalkotó intézmények száma jelentősen megnőtt, ebből álljon itt néhány: Az EU Bíróság Luxemburgban, a Strasbourgi Európai Bíróság, ugyancsak Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága, Hágában a Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Törvényszék, amely utóbbi megszűnt, de ítéletei érvényesek maradnak, valamint az Európai Unió Bizottságának és Parlamentjének döntései, az ENSZ, a WTO határozatai, ezek együtt több százezer oldalra tehetők, amelyek nemzetek felettien érvényesek. Egyedül az EU ún. aquis communautaire, a közösségi jog, a közösségi vívmányok gyűjteménye legalább százezer oldalra tehető. A másik oldalon ott áll a két kőtábla, Jézus hegyi beszéde, a tanítványok levelei, zsidók és keresztyének törvénykönyvei, más vallások jogrendszerei és szent iratai.

A világtársadalom globális fenyegetettségének előjele lehet a civilizációk, különböző vallási kultúrák összeütközése. Ezek mögött minden esetben ott találjuk az ellentétes anyagi és gazdasági érdeket. A globalizációs folyamatok felgyorsulása nagyobb felületet és intenzitást ad a különböző kultúrák, vallások, civilizációk érintkezésének és keveredésének. A globalizálódás egy olyan világfolyam, amely megállíthatatlanul halad előre és mindent homogenizál, ahogy arra Madách az Ember Tragédiájában oly pontosan ráérzett. Ebben meghatározó szerepe van a technológiai és genetikai forradalomnak, a tőke, a szabad munkaerő és a migránsok nemzetközi áramlásának, a világcégek transznacionalizálódásának, a határok nyitottságának és az óhatatlanul fellépő konfliktusoknak, káosznak, de legfőképpen a fokozatosan életbelépő, most nemzetközi, későbbi stádiumában világjogrendnek. A nagy kérdés, hogy melyik jogrend érvényesül hosszú távon. Mindig a hatalmasabb, az erősebb jogrendje tarthat erre igényt, mert csak hatalommal lehet a jogrendet érvényesíteni. Hogyan éli túl ezt a versenyhelyzetet az egyház, a keresztyénség, amelynek tanítója, Pál apostol mondja, hogy a versenyfutásnak csak egy győztese lehet? Vagy lemond erről az igényéről az egyház és beáll a sorba, beépül az emberi jogok rendszerébe, elismeri annak primátusát; vagy nem enged a 21-ből, ahogy mondani szokták, és kiáll saját kánonja mellett, felvállalja a konfliktust, amelyben egyelőre esélytelennek látszik ugyan, de rábízza magát Urára, aki egyben az egész Földnek is Ura, csak most még látszólag távol van. Ha így dönt, váratlan szövetségest talál az Úri Imádságban is, a Mi Atyánkban, mert felismeri annak meglepő aktuálisát, programtartalmát, hatalmát, a mi időnkben beteljesedő abszolút érvényességét és autoritását, és amely leveti a megszokás rárakódott szürke palástját és himnuszszerűen felragyog, felzúg és segítségünkre jön.

[[paginate]]

Új világetika

Közvetlenül a berlini fal leomlása után az egész földön kulturális forradalomra került sor. Megformálódott egy új értékrend. Az új etikához kapcsolódóan új szavak, fogalmak, paradigmák, normák, értékek, életformák, oktatási módszerek és kormányzati eljárások terjedtek el világszerte, napjainkra pedig már győzelmet arattak. Mit gondoljunk a nemzetállamok jövőjéről a megváltozott világban, miután több nemzetközi hírű tudós és gondolkodó is megírta, hogy közel vagyunk a nemzetállamok megszűnéséhez? Kimondták, hogy a nemzetállamoknak a globalizációs jelenségek közepette újra kell gondolniuk struktúráikat. A kapitalizmus, a kommunizmus, a világcégek is alkalmazkodtak az új körülményekhez, az új valósághoz, a nemzetállamoknak is ezt kell tenni. Ez az elvárás az egyházra is vonatkozik. Erre a kihívásra sürgősen választ kell adni, lehet, hogy hamleti kategóriái lesznek: lenni vagy nem lenni, vagy hogyan lenni? A nemzeti szuverenitás jövőjének kérdése az egyházakat elsődlegesen érinti. Nekik is meg kell találniuk a választ az új világrend kihívásaira. Mennyi globalizációt bír el az ember, a család, a társadalom, a nemzet, az egyház? Egy újfajta társadalmi skizofrénia kialakulását észlelhetjük. A globális tudás és a globális rendszerek ereje nő, az egyén cselekvésének hatósugara minden látszat és média megjelenítés ellenére csökken. Bármivé lehet, bárki lehet, és mégsem. A német romantikában általános volt a felfogás, hogy az egyén csak azáltal és akkor válhat meghatározottá, ha korlátozza magát. Pessoa portugál költő ezt úgy fogalmazta meg, hogy aki mindenkivel táncol, az senkivel nem táncol, és aki senkivel nem táncol, az a mindenséggel táncol. Az individuum számára látszólag nemcsak az egész világ, de az univerzum is kinyílt. Mi lesz a globalizációnak a határokon átívelő horizontok lenyűgöző erejű távlatába helyezett egyéneivel? Mi lesz a társadalommal, az egyházzal, a nemzettel? A 21. század, így mondják a politológusok, az új felvilágosodás százada lesz.

Lételbizakodottság jellemzi, hisz a lét feletti észben, létalapjául az emberi jogokat választotta, hisz az nemzeti szuverenitás feltörésének jogosságában, az egyén és a társadalom átalakíthatóságában, a dekonstrukcióban szervezi a fiskális világállamot, a globális gazdasági és kereskedelmi bíróságot, és önmeghatározó. A globalizációs világtársadalmat nem a világ társadalmaiból akarja felépíteni, megvalósulásához szükségesnek tartja a globális emberi jogok érvényesítését. Faust lehetne a globalizáció új embertípusa. Válságnak látszik az álság, krízis és káosz az újszülött bábája. Egy új világrend kialakulásának tanúi és résztvevői vagyunk. Újnak nevezhetjük ezt a világetikai rendszert, mert radikalizmusából eredően a zsidó-keresztyén értékekkel szakít. Ebből a globális etikából a Biblia Istene ki van zárva. E világetika már jelentősen meghatározza a világ kultúráit. A körültekintő elemzés elmaradt, a legtöbb értelmiségi, döntéshozó, de egyházi vezető is anélkül tette magáévá az új normákat, hogy gondosan elemezte volna az eredetüket és a következményeiket. Ellenállással egyre kevésbé találkozni. Hogy mit is jelent az új kultúra, az egyáltalán nem magától értetődő. A puha konszenzus leple alatt a globális etika olyan keresztényellenes programját találjuk, amely a Nyugat hitehagyásában gyökerezik, és azok a befolyásos kisebbségek irányítják, akik 1989 óta a globális kormányzás rúdjánál állnak. Sok keresztyén már most összekeveri az új kultúra paradigmáit az egyház társadalmi tanításával. Az új etika mögé a keresztyének is felsorakoznak, főleg a fejlődő országokban, mert ők megkésve szembesülnek a globalizáció mindent ígérő programjával és hatásaival. Az új rendben a keresztyéneknek biztosnak kell abban lenni, hogy Isten gondviselése a világ eseményeinek irányítására ma is kiterjed. Meg kell tanulnunk, miként ismerhetjük fel a Szentlélek működésének jeleit az új kultúrában, fel kell ismernünk a posztmodern dekonstrukció megjelenését és felmutatni annak hitünkből és vallásunkból való alternatíváját. Hogy valójában mi forog itt kockán akár társadalmi, politikai, kulturális vagy teológiai téren, azt hatalmas tudatlanság övezi, ami rossz tanácsadó. Ha keresztyénként be akarjuk tölteni feladatunkat, komolyan meg kell vizsgálnunk, miben áll és miként működik a globális forradalom, amely nemcsak technológiai és társadalmi, nemek közti, hanem etikai és kulturális is. Az egyház így jobban tudna eleget tennie evangelizációs küldetésének, hívei vezetésének, megőrzésének, pásztorolásának.

[[paginate]]

Krisztussal a globalizációban

A Mk 4,35-41 Kálvin szerint Jézus csodatételeinek koronája. Hatalmának kijelentése itt globális, az ég és a föld erőit fékezi meg. E történet erős bátorítást adhat nekünk a globalizációnak ezekben a fenomenális éveiben és eseményeiben, amelyben felszabadulnak az elmúlt századok, sőt a világtörténelem erői ‒ van már tapasztalunk belőle ‒, és ekkor minden élet, társadalom és nemzet fenyegetettsége megnő. Kiszámíthatatlan, de ha ki is számítható, akkor is szinte kivédhetetlen események törnek be életünkbe, térségünkbe. Az Ige tanítása az, hogy mindezek Isten rendeléséből jönnek, Ő a szerző oka ezeknek. Mindez az Ő terve, az Ő nevelő eszköze lenne? Isten át akar vinni bennünket, nemzetünket a túlsó partra, az örökkévaló megmaradásba. Közbül van a próbatételek és veszedelmek hullámverése, pénzügyi összeomlás, a bevándorlási hullám fenyegetései és a félhold inváziója. Túléljük? Minden nemzet túl fogja élni? Nekünk jogunk van túlélni, mert rendeltetésünk ez. Ő rendelte, Ő jár velünk. Mit akarhat Isten a globalizációval? E világfolyamatban kiderül gyengeségünk, tehetetlenségünk, esélytelenségünk, úgy is mint nemzeté ‒ a magát Istenné tevő planetáris erővel szemben. A mostani veszélyhelyzet esélye, áldása, lehetősége az önismeretben, az alázatosságban és a bűnbánatban rejlik, mert az élet és a történelem nagy veszedelmeit leginkább emberi szíveink bűnei okozzák. Ami most van és ami még várható, az megpróbálja hitünket. A súlyos támadásoknak kitett és jószerivel magára maradt nemzetnek az el nem felejtett Isten a segítsége. A Názáreti Jézus nem alszik, nem szunnyad Izrael őrizője (Zsolt 121,4; Ézs 27,5). Mégis, időnként látszólag, mintha aludna. Ha rájövünk, hogy nemzetünknek Krisztusa van, ha egyházaink, híveink ráébresztik nemzetünket, hogy élő Krisztusa van, akkor az a nagy ébredés ideje lesz! Erre kell felébredni és ébreszteni, a történelemben mindig velünk utazó Krisztusra ráébredni, prédikálta Ravasz László 1956. november 11-én a Kálvin téren. Amikor a nagy ébredés megtörténik, akkor jön a nagy dorgálás, az Úr megdorgálja a bennünket elsöpreni akaró erőket, a világmindenség és a világtörténelem globális erőit. Az Örökkévalót a leghatalmasabbnak itt a földön a viharban látjuk, amikor kicsiny és a nyugati világ felől egyre kevesebb gátlással gyalázott országunk mellett kiáll. Mi pedig belefogódzunk, és jöhet bármilyen vihar, hajónk előre és nem zátonyra fut. Vele menni a globalizációban annyit jelent, mint megérkezni, célunkat, a túlsó partot elérni. Ez nem először volt nemzetünk stratégiája a történelemben és legyen most is, az új globális erőtérben, az egyedülálló 21. században. Illúzió lenne azt hinni, hogy Magyarország jövője kizárólag vagy elsősorban Magyarországon dől el. A globalizáció felmérhetetlen erőrendszereiben nagyhatalmak sem állnak meg önállóságukban, erre konkrét példákat látunk. Erős történelmi hagyományunk, drága örökségünk, amelynek a gyökere a Bibliában van, és a súlyos helyzet megkönnyíti nekünk, hogy ne magunkban és jelenlegi sikereinkben bízzunk, hanem nemzeti stratégiánk egyik alapja maradjon a 90. Zsoltár és Ének: Te benned bíztunk eleitől fogva, jogosan, mert valóság (Zsolt 97,1; 99,1) Az Úr uralkodik, örüljön és reszkessen a föld. A nagy konstantini paradigmaváltás a 4. században pozitív történés volt, az egyház fellélegezhetett, de nem tett jót a keresztyénségnek. A mai globalizációs folyamat negatív előjelű, nem jó az egyháznak ‒ de jó a keresztyénségnek. Ez lehet a globalizáció paradoxona (Róma 8,28). Vihar kellett, hogy megmutatkozzon a Názáreti Jézus globális ereje, globalizáció kell, hogy megmutassa Krisztus nagyságát a Dán 7,7-ben leírt rettenetes, iszonyatos és rendkívüli negyedikkel szemben, amelynek vasfogai mindent faltak és zúztak, és lábai mindent tapostak. Érdekes egyezés, hogy Ábrahám mély és rémüléses álmában (1Móz 15,12-16), az Úr egy negyedik nemzedékről beszél neki, amelyik majd visszatér az Ígéret földjére, mert az emoreusok gonoszsága akkor telik be. Izrael 70 évvel ezelőtt a beteljesedett időben kapta vissza földjét, és úgy tűnik, hogy a globalizáció ebben a mai megszabott időben nyitogatja szárnyait és jut rendkívüli sebességgel a teljességre. A Krisztusban való megtérés határozza meg az egyház tagjainak életét és küldetését, a dicsőség trónján ülő Krisztushoz az egyház fennmaradását (ApCsel 5,51; Zsolt 102,14.17), akinek minden ellensége lábai alá vettetett, akiről Kálvin János egyik magyarázatában azt írja, hogy az Úr a Sionon lakik (Joel 3,16-17; Ézs 2,2-3).

[[paginate]]

Zárszó

Hazánk is egyre erőteljesebben válik a globalizáló rendszerek kiszolgáltatottjává. Van kiút a globalizációs zsákutcából, a globalizáció okozta elkerülhetetlen deformációkból? Sikerül megállítanunk a globalizációs úthengert? A 21. század első negyedében a glóbusz egésze egy soha nem látott konkurenciaharc színtere. A globalizáció történelmi folyamata megállíthatatlanul halad előre. E folyamat mélyreható változásokkal jár együtt környezetünkben, társadalmunkban, fogalmainkban az emberek viselkedésében, kapcsolataiban, családi életében, kommunikációjában, szabadságában, életlehetőségeiben. Már léteznek készpénzfizetés nélküli városok, rövidesen készpénzfizetés nélküli országok is várhatók. A globalizáció befolyásolja cselekvőképességét, tudáshoz, tanuláshoz, munkához való viszonyát, és valószínűsíthető, hogy kényszerpályára állítja az emberek életét. Közös a jövőnk? Hogyan élem meg Istent eme nagy globalizációs oratóriumban? Mi a Te akarod ebben a záró akkordban? Azért jössz, hogy megint tüzet hozzál a világba?

A globalizáció a militáns humanizmus terméke. Kereskedelmi, gazdasági, technológia, társadalmi szükségszerűségnek tűntetik fel. A globalizáció az utóbbi évezred legjelentősebb generátora. A világcégek, kereskedőházak és óriásbankok létrejöttében mindig voltak birodalmi szempontok és egyéb támogató tényezők, azok nem igazán voltak egy nyílt gazdasági verseny szülöttei. Kezdetben innováció, aztán sok birodalmi akarat hozta őket létre. Először gazdasági terjeszkedés, területfoglalás, majd politikai hatalomszerzés. Mindenek végén pedig a jogrend és ezzel minden hatalmi intézmény és szereplő megfelelő szabályozása, alakítása, kicserélése. Ez Európában és a világban folyamatban van, ha ez lezárul, beköszönt egy teljesen új világrend, amelyben a mostani egyházaknak és Istennek alig lesz helye.

Ezzel szemben a keresztyén globalizáció alapja, ha a torzulásokkal is, mindig a Biblia volt. Az új korszak, az új világrend etikája ezzel a régebbi jogrenddel és annak szerzőjével konfrontálódik. Identitásom attól függ majd, hogy melyik oldalra állok. A globalizációs végjátékban személyes döntésem határozza meg az identitásomat. Kétséges, hogy a globalizációs úthengernek ellent tudunk-e majd állni. De ha felismertem, ha megismertem, akkor már van esélyem.

A globalizáció nemcsak a felvilágosodás óta tart, nemcsak a neoliberalizmus szülötte, és semmiképpen sem csak Soros György az atyja. A teremtéskor az ember kapta ezt a nagy feladatot (1Móz 1,26.28), igaz, nem kisajátítani, hanem művelni és gazdálkodni. A Föld az emberiség nagy talentuma, talán a legnagyobb talentuma, az Istennel való szövetség fontos jele, jegye, az Élet, az Írás, az Evangélium, a Vőlegény mellett. A Biblia szól a figyelmeztetők, a vigyázók sorsáról, ami emberileg nem kívánatos.

Nem huhogni akartam, hanem impulzusokat adni, mint presbiter, mint érintett, hogy együtt gondolkozzunk és majdan célba jussunk. Lássuk világosan, az Úré a Föld és annak teljessége! És mégis (Zsolt 115,16; 8, 4-6), mindannyian együtt vagyunk felelősek.

Ravasz Ákos

 

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta” (Zsolt 115,16).

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsolt 8,4.6).

(A Szerző hosszabb tanulmányának szerkesztett változata, a terjedelem miatt a jegyzetek elhagyásával.)

Hasonló anyagaink

Reformáció, kultúra, identitás

Köntös László ünnepi beszéde, amely elhangzott a reformáció 500. évfordulóján tartott közös evangélikus-református zsinati ülésen.