Miben kell ma megújulnia keresztyénségünknek és egyházunknak? Mit kell tennem ennek érdekében? – Az itt közreadott pár mondat a reformáció 500. és egyházunk 450. évfordulójának ünnepi alkalma előtt való őszinte leborulásomat jelenti. Hálát adok a Szentháromság Istennek a földi életben előttünk járt generációk küzdelmes életéért és alázatos szolgálatáért.

Ahhoz, hogy egy mondatot is leírjak keresztyénségünk és egyházunk megújulásának kérdésében, odaszánt életű Krisztus követőként ismernem és szolgálnom kell az Anyaszentegyházat. A szeretet parancsa szerint kell élnem, törekednem kell az igaz és valós emberi kapcsolatok kialakítására. Cselekvő segítségem nyilvánvaló kell, hogy legyen gyülekezetem és az emberek előtt. Ha nem ilyen belső és külső parancsolatok szerint élek, nem szólhatok, nem minősíthetek még akkor sem, ha mások által visszaigazoltan is, néha lehetnek jószándékú, Testvéreket inspiráló javaslataim. Így, az alábbiakban felsorolt gondolatok napi imatémáim közreadását jelentik; amikért könyörgők, amiknek valóságát remélem és várom.

Hívő keresztyénként látom és érzékelem a világ gyorsan romló állapotát, amely a mammon imádatából ered, amely megrontja az emberek kapcsolatát Istennel, amely nem ismeri az emberi méltóságot és felborítja a Tízparancsolatra épülő erkölcsi rendet. A keresztyén ember látja csak igazán ezen folyamatok igazi veszélyeit, mert tudja Teremtője akaratát, mert naponta látja a világot uraló gonosz fékevesztett tombolását. Mégis erőtlen a hangunk, gyenge a hathatos fellépésünk a világ kormányaival szemben. Sürgősen, kitartóan és következetesen kell fellépnünk ahhoz, hogy Isten kijelentett akaratának megfelelhessünk, hogy őrizzük, óvjuk és gondozzuk a földet, jelenlegi otthonunkat. Teljes szívemből kívánom, hogy korunk keresztyén embere – egységben a világ összes Krisztust követő tanítványával – bűnbánó szívvel és lélekkel boruljon le a kegyelem Istene elé, hálát rebegve törékeny földi életünkért és „mennyei polgárjogunk” reménylett valóságáért. Nekünk, akiket a világosság gyermekeiként hívott el Istenünk, buzgó imádkozással kell elkérnünk és megértenünk elrendelt feladatainkat, hogy a teremtett világ javára élhessünk és cselekedhessünk.

Magyar Református Egyházunk Kárpát-medencei egysége egyre áldottabb szolgálattal mutatja az utat a világban szétszórt magyaroknak. Nem csak fél évezreddel ezelőtt, ma is hitünk és nemzetünk megmaradása a tét.

Gyülekezeteink, mint egy-egy fénylő csillag a sötét égbolton, éltető reménységei, sziklaszilárd várai egyházunknak. Minden gondolatunk és valóságos cselekedetünk csak ezen őrtornyok épülését, gyarapodását szolgálhatja. Lelkipásztor testvéreink az ember földi életének legszebb hívatását kapták Istentől. Kiválasztottságuk és alázattal teljes, példás életvitelük a Kijelentés hiteles tolmácsolásával válhat csak nyilvánvalóvá; munkájuk a hívők mindenek feletti szeretet-ölelésében válhat teljessé, küzdelmeik és szenvedéseik így oldódhatnak fel.

Könyörgő imáimban naponta fordulok Istenhez; lelkészképző, általános és középfokú intézményeink diákjainak előrehaladásáért, puritán lelkületű, elhívott pedagógusok szolgálatba állításáért, akik nélkül elképzelhetetlen fiataljaink protestáns értékrendben történő nevelése és oktatása. Magyarnak és reformátusnak maradásunk első számú napszámosai ők, így kitartó és odaszánt munkájuk minőségének biztosítása mindenek előtt való feladata egyházunknak. Ha Isten kegyelméből megsokasodunk Krisztus Testében az Anyaszentegyházban, életünk és nemzetünk jövője is sziklaszilárd alapokon nyugodhat.

Feladatom megtért keresztyénként a naponkénti bűnbánattartás utáni buzgó imádkozás, hogy minden szép, ékes rendben történjék egyházunk szolgálata által, embertársaink és nemzetünk javára. Nemzetem és családom szeretete mellett, vállalt egyházi szolgálataim elvégzése jelentik életem értelmét. Kívánom, hogy lelki Testvéreim élete és imái is Isten dicsőségét szolgálják.

Erős és állhatatos szívvel hiszem és vallom, hogy imáim/imáink a Szentlélek Isten megelevenítő hatalma által meghallgatásra találnak.

Markó István
egyházmegyei gondnok, a Zsinat világii tagja,
egykori országgyűlési képviselő