Tisztelte apját és anyját, így hosszú ideig élt a földön. Az utalás a Tízparancsolatra (ami eredeti értelmében természetesen egy népnek, nem pedig egy személynek szólt) azért fontos Jörg Jeremias esetében, mert az egyik legpatinásabb protestáns lelkészcsalád sarjaként lett ő is kiemelkedő személyiséggé, iskolaalapító professzorrá: édesapja, Joachim Jeremias is meghatározó volt újszövetségesként a magyar teológiában, de már nagyapjának testvére, Alfred Jeremias is ismert vallástörténész volt. Testvére, Gert Jeremias pedig szintén ismert qumrán-kutató volt. A vonal pedig folytatódik: fia, Tillmann Jeremias jelenleg a Mecklenburg-Pomerániai Evangélikus Egyház püspöke…
Jörg Jeremias elmondta egyszer nekem, hogy milyen belsőséges kapcsolatban volt nagyhírű édesapjával. Ennek hátterén kicsit meglepődtem, amikor életrajzi írásában arról számolt be, hogy teológiai érdeklődése viszonylag későn jelentkezett: először jogot, aztán pedig nyelvészetet akart tanulni – Goethe-interpretáció, de aztán Kálvin-értelmezés ragadta meg először. A döntő lökést azonban Gerhard von Rad adta meg az Ószövetség kutatásához. Ekkor sem a szokványos úton haladt tovább: a Yale University (New Haven, USA) keretében sémi filológiát tanult (Albrecht Goetze volt a tanára), majd a nagy ugaritológus, Marvin Pope befolyása alá került. Ahogy mondja: ezek a nehéz nyelvek nem nyűgnek, hanem élvezetnek mutatkoztak számára.
[[paginate]]
Mindez azonban jó ajánlás volt Németországban: Martin Noth fogadta őt doktoranduszának, ezután pedig Hans Walter Wolff tanársegéde lett – ha valahol, akkor nála tényleg megtanulhatta, mit jelent az „egyházi tudomány”, hiszen Wolff erről volt híres! Szerencsésnek tartotta magát, hiszen korán, 32 éves korában a müncheni protestáns kar tanárává választották, de tanított Tübingenben, Bonnban, Zürichben és végül hosszú ideig Marburgban. A német evangélikus egyház és az orthodox egyházak párbeszédében részt vállalt, s így a nagyszebeni evangélikus teológiához is közel került: ez keltette fel benne az érdeklődést a kelet-európai egyházak felé – ennek hasznát láthattuk mi is hosszú ideig.
Az egyszerű életrajzi adatok hihetetlenül gazdag és sikeres kutatómunkát takarnak. Említettem neki (s ő kénytelen volt egyetérteni), hogy milyen ritka, ha egy bibliai monográfia több kiadást ér meg – így történt ez a teofániáról írt könyvével (1965, 1972), de az Isten megbánásáról írt monográfiáját is 1975 után 1997-ben is kiadták. A keleti tanulmányok visszatértek írásában: Isten királysága a Zsoltárok könyvében (1987). Iskolát mégis a kispróféták magyarázatával teremtett: korai írása a kultuszi prófétaság és az ítéletes prófétaság kapcsolatáról (1970) több tanulmányban is folytatásra lelt, amelyeket ma a „Hosea und Amos” (1996) című könyvében összegyűjtve olvashatunk – de azután sorakoztak a kommentárok is. Hóseás (1983), Ámósz (1995), Jóél, Abdiás, Jónás, Mikeás (2007), Náhúm (2019), Habakuk (2022) – e kommentárok mutatják, hogy Jörg Jeremias egykori tanárához, H. W. Wolffhoz hasonlóan a kispróféták magyarázatának mestere lett. Ennek oka az, hogy a kispróféták bár eltérő egyéniséget mutattak, a könyvek teológiájában
[[paginate]]
Jeremias sok hasonlóságot fedez fel; e fölfedezések számos tanítványt vonzottak: a kutatás folyik tovább. F. Hartenstein, J. Gärtner, J. Krispenz, A. Schart, P. Riede – hogy csupán néhányat említsünk a számos tanítvány-professzor közül! Magam is vallottam, hogy Jeremias 2015-ben megjelent ószövetségi teológiája engem is mennyire megragadott, s befolyása alá vonzott… Elég volt egyszer találkozni Jeremias professzorral, hogy az ember elfelejtse azokat a sokak számára áthidalhatatlan ellentéteket, mint magas szintű tudományosság és gyülekezeti kegyesség, egyházi tradíció és mai aktualitás: könyvei ezért voltak népszerűek, tanári pályafutása ezért volt sikeres, és bizonnyal ezért őrzik meg frissességüket, aktualitásukat. Az Ószövetség keresztyén magyarázata örökzöld témaként megmarad számunkra, hiszen tudjuk: egyrészt az ókori keleti tudományok, másrészt a zsidó tudományok révén állandó párbeszédben kell állnunk azokkal, akik számára a keresztyén magyarázat nem természetes. A mindenre kiterjedő magyarázat, amit J. Jeremias kommentárjaiban láthatunk, ma fontosabb, mint valaha.
Ami engem mégis elragadtatott, az Jörg Jeremias egyénisége volt: mindig a lehető legegyszerűbben próbált megragadni még összetett kérdéseket is (a kispróféták összefüggései már pedig rendkívül bonyolultak), s mindig igazi evangélikus lelkülettel kereste – és találta meg: mi hasznod van ebből? A kereső és meglelő hit sugárzott belőle. Most, hogy már színről színre látja, amit keresett, én is a feltámadásban és boldog viszontlátásban reménykedem, s Istennek köszönöm, hogy már e földi életben is találkozhattam Jörg Jeremiasszal!
Karasszon István