A fenti cím szerint Csanády András sokoldalú tehetséggel és tevékenységgel jellemezhető. A sorsát azonban a történelem kivédhetetlen eseményei és azok a családi hatások alakították, amelyek gátoltak egy látványos életutat.

Különlegesen tehetséges székely ember, öntudatos és önérzetes. Meggyőződése, hogy a szegények, a hátrányos helyzetűek ügye mindennél előbbre való. Ennek rendelte alá törekvéseit és járta a bekövetkező kirúgások útját a úgynevezett szocializmusban, majd azután is. Nem fogadta el a hazugságot, köpönyegforgatást. A vele hasonlóan gondolkodókat is elriasztja maga mellől rideg racionalitása.

A háborút megelőzően családját sok belső ellentét terhelte.

A Városmajor utca, ahol éltek hetekig tűzharcban volt, kitéve az oroszok garázdálkodásának. A család sokat éhezett és nélkülözött.

[[paginate]]

András megsebesült, onnan eredt későbbi halláskárosodása, ami a ’60-as években fellépett járványos betegsége során vált súlyossá. A halláskárosodás egész életére kihatott, mégis ezzel együtt hősiesen aktív maradt.

Nagyon jó fizikai adottságait a kamaszkori sportolás, néptáncolás és a cserkészet formálta.

A gimnáziumot a református Lónyai gimnáziumban kezdte, de onnan átiratkozott a Werbőczy gimnáziumba. Idősebb barátaitól, cserkész parancsnokaitól és remek tanáraitól, többek között Göncz Árpádtól (1922-2015), Grexa Gyulától (1891-1977) és Muzsnai László (1897-1983) református lelkésztől, kis gimnazista korától kezdve sokat tanult. A tanultakat és olvasmányait bámulatos memóriájával késő öregkoráig aprólékosan fel tudja idézni. A legerősebben keresztapjához ragaszkodott a Székelyudvarhelyen élt Szabó Nándor jogászhoz. Csodálta szerénységét és melegszívűségét.

Rajztehetsége folytán már az érettségi előtt felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol festő szakon végezte el az első évet. 1948-ban érettségijét követően mégis a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara mellett döntött, ahol Társadalomtudományok (Filozófia) és Lélektan szakra járt. Egy értekezleten megtámadott társait megvédte, ezért 1949-ben eltávolították az egyetemről.

1949-1953-ig folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Felkészülését kitűnő diplomával fejezte be és mint oktatót alkalmazták a Főiskola grafika szakán.

Főiskolás kora végén kezdett el rajzolni az „Út” című újság számára. Oda Bottyán János javasolta, aki a Csanády lakással szomszédos lakásba, egy disszidens lakásába költözött. 1954-1957-ig tagja volt a Képzőművész Szövetségnek, sok hazai és külföldi kiállításon vett részt, könyveket illusztrált. Fametszet illusztráció sorozatot készített Petőfi Sándor „Az Apostol” című költeményéhez, amit 1955-ben az Ifjúsági Könyvkiadó az Ő illusztrációival adott ki. Munkácsy- és VIT-díjat nyert munkáival.

1956 augusztusában erdélyi útján fogalmazta meg későbbi feleségének írott levelében élethivatását: „Mind jobban és jobban ismerem fel abban, amit most csinálunk az értelmiség egyik fő feladatát. Hogy közvetlenül önmagát vigye s adja minden képességét azoknak, akiknek szükségük van reá, akik szűkölködnek kiművelt értelem s   tájékozottság dolgában. Erősen nagy dolog”.  

^{A Hargita lábánál, 1979, fametszet}

[[paginate]]

1956. szeptember 29-én családi körben Ravasz László püspök eljegyezte Bodoky Ágnes vegyész hallgatóval.

1957. augusztus 31-ével az 1956-os események következtében három másik tanártársával együtt kidobták a Főiskoláról. Rendőri vizsgálat, egyre fokozódó szorultság következett. A Művészszövetségbe nem vették fel. 1964-ig nem kapott útlevelet, megfigyelés alatt állt stb. Barátok révén alkalmazott grafikákat készített. A Diafilmvállalat foglalkoztatta. Történelmi diafilmeket készített.

1954-1959-ben elnök volt a Fiatal Képzőművészek Alkotóközösségében. Erre társai kérték meg, majd megszervezője lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Egy darabig a hatalom nem avatkozott ebbe, majd András közismert baloldali elkötelezettsége ellenére, leváltották.

1958 májusában, Bodoky Ágnes diplomázását követően megházasodott. Három gyermekük született: Dániel György (1959-2022), András Richárd (1961), és Márton Tamás (1966). A kis család nagyon szűkös lakásviszonyok között, hosszabb ideig András nővére családjával többszörös, családi jellegű társbérletben élt.

Felesége az első gyermekkel hosszasabban volt otthon. Részben szüleinél, majd a balatonlellei nyaralóban Zsindely Feri bácsi és Zsindelyné Tüdős Klára néni szomszédságában laktak. Felesége Kőbányán a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben helyezkedett el, ahol nagy örömmel végezte munkáját.

Később a kis családnak két szobája lett. A harmadikban András édesanyja lakott. Sok szenvedést megélt özvegy édesanyja személyisége fiának sok nehézséget okozott. Édesapja 1953-ban 58 éves korában meghalt.

Munkahely hiányában a ’60-as években bérelt egy műtermet. A lakás cseréje nem sikerült.

^{Jónás, 1980}

[[paginate]]

Természetesnek tartotta, hogy a gyerekek nevelésében, a háztartási teendőkben kivegye a részét és segítse felesége munkáját. Kimagasló ügyessége a kézzel végezhető köznapi mesterségekben sok mindenben segítette a családot. A „férfi” szakmákat és a „női” mesterségeket is jobban tudja sokaknál, ezt közli is.

Rendszeresen ment Erdélybe, ahol rokonait, barátait bátorította, és a tájakat járva művészi munkájához kereste a témákat.

1964-ben több hónapot tölthetett Rómában. Az út művészete számára, az anyagiak hiánya ellenére, igen eredményes volt. 1964 decemberében írott levelében így vallott: „Egy picit megint embernek éreztem magam, megint nyitva éreztem magam előtt a világot”.

1967-72-ig munkalehetőséget kapott az MTA Filozófiai Intézetében. Előbb megbízással, később külső munkatársként. Az Eötvös Kollégiumban vezetett szemináriumot és több nyáron át a hallgatókkal végzett szociológiai felmérő munkát. 1972-74-ben már, mint a Filozófiai Intézet munkatársa koordinátora lett: „a Tudományos Technikai Forradalom (TTF) társadalmi hatásai” c. kutatási együttműködésnek, aminek során háttérbe szorított társadalomtudománnyal foglalkozó tudósoknak biztosított munkát.

A reformtörekvések bukásakor eltávolították az Intézetből. Írásai 10 évig nem tudtak megjelenni. 1974-89-ig linóleummetszeteket és rézkarcokat készített. A szűkös lakáshelyzet céljából építkezni kezdett Budakeszin. Saját kezével és kevés segítséggel fel is épített egy kis családi házat, amiben ma is egyik fia családja él. 1985-től ismét megjelent néhány írása és tarthatott előadásokat. 1989-ben a Művészeti Alap nyugdíjat ítélt meg a számára és így minden idejét tudományos munkára fordíthatta.

[[paginate]]

A rendszerváltás után, 1990-ben rehabilitálták a Képzőművészeti Főiskolán, ahol méltó kiállítást rendeztek a négy eltávolított művész munkáiból. A rehabilitációk következtében vissza került az MTA állományába is. A Filozófiai Intézet nem fogadta be, így a Politikai Tudományok Intézetébe került, mint főmunkatárs. Elkezdte a határon kívüli területek – Erdélyben, majd Szlovákiában is szükséges – gazdaságfejlesztő munkáit, miközben az OTKA segítségével tovább dolgozott filozófiai és művészeti írásain. Mindezeket képzőművészeti nyugdíjasként végezte.

1990-ben a romániai forradalom után javasolta egy Erdélyi Közgazdasági Társaság megszervezését, majd ennek támogatásához kiváló magyarországi közgazdászokat sikerült megnyernie.

2015-ben a Romániai Magyar Közgazdász Társaság vezetősége Csanády András magyarországi gazdaságfilozófusnak adományozta a Wesselényi Miklós-díjat az erdélyi közgazdász társadalom szakmai támogatásáért és az Erdélyben végzett szociológiai felmérő és gazdaságfejlesztő tevékenysége elismeréséül. Ezekben a munkákban és egyéb tanulmányaiban is mindig a társadalomból kiszorultak szempontjait tartotta a legfontosabbnak.

Meghatározók voltak számára emberi kapcsolatai a ’40-es és ’50-es évekből, majd 1956 során és utána. Lényegesek voltak erdélyi kapcsolatai. Amíg ereje engedte mindig hazajárt Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre rokonaihoz és barátaihoz.

A keresztyén hit és vallás kérdéseit főképpen dr. Bolyki János (1931-2011) barátjával vitatta meg. Míg az egyházi élet visszásságai és rossz hallása egyre inkább eltávolították annak gyakorlatától, töretlen maradt Isten keresése és hite.

Csanády Andrásné Bodoky Ágnes