A debreceni Kollégiumi Kántus legújabbkori fénykora az 1967/68-as tanévtől kezdődött, amikor Berkesi Sándor lett a gimnázium új énektanára és a Kántus karnagya. Berkesi Sándor zeneakadémiai tanulmányainak ideje egybeesett Kodály Zoltán életének utolsó öt esztendejével, amelyek alatt a személyes hatások, találkozások elkötelezetté tették őt a magyar zene ügye mellett. Az idősebb Kodály-tanítványok keze alatt még mélyebbre ereszkedtek az ügyszeretet gyökerei. A fiatal karnagy életre szólóan elraktározta magában a pedagógus, karmester, „néptanító” Ádám Jenő, a zeneszerző és zenetudós Bárdos Lajos és a hitvalló református zenei szaktekintély Gárdonyi Zoltán alakját. A tőlük tanult szakmai-lelki hozzáállással rövid idő alatt látványos eredményeket ért el Debrecenbe kerülése után. Händel János passiójának magyarországi bemutatója, a Kóruspódium és az Éneklő Ifjúság rendezvényein való folyamatos jelenlét, újabb és újabb a Kántusnak írt és ajánlott, ősbemutatókon elhangzott művek sora, az 1975-től kezdődő külföldi hangversenykörutak, a megjelent három hanglemez, a több CD-lemez, a külföldi műsoros kazetták, rádió- és TV-felvételek, nemzetközi kórusversenyek kiemelkedő helyezései bizonyítják, hogy a Kántus-alapító Maróthi György professzor magvetése nem volt hiábavaló.

Berkesi Sándor a Kollégium és a Kántus hagyományainak tudatos vállalásával formálta ki azt a karakterisztikus arcélt adó repertoárt, amelyben megférnek egymás mellett a bibliai szövegekre készült művek, a klasszikus magyar költők versmegzenésítései (ahogyan Kodály nevezte, a „megkésett melódiák”) és a magyar folklór gyöngyszemei. Ezek a markáns vonások eredményezik a prófétikus üzenet zengő megszólaltatását, amely összecseng azzal a programmal, hogy „a szegények iskolájának” nevezett Kollégium tehetséggondozó és nevelő munkájának minden időben szerves alkotóeleme volt az európai értékek és a magyarság népi kultúrájának őrzése, az irodalompártolás és a hitvallásos öntudat képviselete.

[[paginate]]

A Kántus közösségformáló ereje Berkesi Sándor tanár-karnagyi munkája nyomán a magyar zenei köznevelés egyik különlegessége lett. A Kollégium diáknemzedékei hálával emlékeznek vissza azokra az évekre, amelyeket Kántus-tagként tölthettek el. Kitörölhetetlen élményeket és mérhetetlen lelki-szellemi meggazdagodást jelentett tagjává válni ennek a közösségnek, s ez az apáról fiúra szálló élménysor táplálja ma is a kórus életének kontinuitását. Ennek a zenei köznevelésnek köszönheti a Kollégium, hogy diákjai előkelő helyezéseket értek el a Bartók, Kodály, Liszt és Erkel műveltségi versenyeken, hogy megilleti a Kántust a Gárdonyi Zoltán-kézirattár és hagyaték őrzésének joga, valamint a Kántus teremtette zenei színvonal miatt válhatott évtizedekre otthonává a magyar református kántorképzés ügyének a Kollégium ősi épülete, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma karvezetős diplomásainak gyakorló terévé lettek a Kántus próbái és előadásai.

A Kántus célkitűzései között központi jelentőségű lett az elmúlt időszakban a Kárpát-medence magyarságának zenei lelkigondozása. A zenei anyanyelvűség hangzóvá tételét a falusi gyülekezetek templomaitól a koncertpódiumokig egyformán magas művészi töltéssel képviseli a Kollégiumi Kántus. A református gyülekezetekhez fűződő szoros kapcsolatok ápolása következtében a Kántus méltán vált fogalommá a hazai reformátusság és a határokon túli magyarság szemében. Az énekkar a magyar protestáns egyházzene „nagyköveteként” fontos missziót vállal fel, bárhol is jár a világon, Erdélytől Amerikán át Japánig, Finnországtól Dél-Koreáig. Mindez elválaszthatatlan Berkesi Sándor személyiségétől, aki önmagát sem kímélve állt élére a fenti törekvéseknek. Több nemzetközi és hazai kórusversenyen vezette győzelemre a Kántust.

Berkesi Sándor vérbeli pedagógus. Ezért is került nála jó kezekbe az Országos Nyári Kántorképző Tanfolyamok, majd az egyházkerületi kántorképzés ügye és a Tiszántúli Református Egyházkerület zeneigazgatói tiszte. A rendszerváltás után alig nyílt olyan jelentős oktatási intézménye a Református Egyháznak, hogy ott a zenei arculat megformálásában ne vett volna részt. Missziónak tekintette, hogy Sárospatakon, Nagykőrösön, a Kölcsey Ref. Tanítóképző kántor-szakán, a Debreceni Konzervatórium egyházzenei szakán, a nagyváradi Partiumi Egyetemen ott legyen. Tantervet formált, kórusokat alapított, impulzusokat adott és körbe vezényelte a Kárpát-medence ifjúsági kórusait. Ez is szerves része lett életének és így bontakozott ki a Kántussal együtt végzett zenei lelkigondozás a Kárpát-medence magyarságának körében. Emlékezetesek a Magyar Rádióban elhangzott, énekkincsünket bemutató, ismeretterjesztő sorozatai. Ezeknek a darabjaiból született meg 1993-ban a „Tenéked zengek éneket” című gyülekezeti énekiskola, és válogatott írásaiból, a vele készült interjúkból állt össze „A Zengő Ige szolgálatában” (2007) című könyv.

[[paginate]]

Berkesi Sándor karnagy a magyar református kóruskultúra egyik legjelentősebb formálójaként egész pályája során mint zeneszerző is támogatta a gyülekezeti kórusok „derékhadát”. Ismerve a gyülekezeti valóságot, állítja róluk, hogy „a gyülekezeti énekkar közösség a közösségben. Csodálatosan gazdagító, el nem évülő értékeket hordozó, felemelő társaság.” De realitásérzékével nevelni is akarta őket, hogy növelje érzéküket a hagyomány és a református spiritualitás terén. Berkesi Sándor egyszemélyes egyházzenei intézménnyé vált. Ebben az összetett feladatban zeneszerzői tehetségét is zenepedagógiai munkásságának szolgálatába állította. Bármi került a kottapapírra, Kodály mondását folyamatosan szem előtt tartotta: „A modernség minden eddigi, plusz még valami.” Ez a plusz még valami a berkesis hangzás titka, ami képes lelki energiákat mozgósítani úgy, hogy közben tovább fejleszti a református zenei anyanyelvet. Feldolgozásait és saját dallamait arra szánta, hogy Krisztus beszéde lakjon előadóiban és hallgatóiban gazdagon.

Mindezek ott vannak abban, hogy Berkesi Sándor birtokosa a Csokonai-díjnak (1994) a Liszt-díjnak (1999), a Károli Gáspár-díjnak (2013) és a Kántussal együtt a „Magyar Örökség”-díjnak (1997) és Debrecen város díszpolgára (2007), a Debreceni Református Kollégium Szenci Molnár Albert-díjának (2002) és legnagyobb elismerésként a Kossuth-díjnak (2018). 

A Magyar Református Egyház közössége nevében nagyrabecsüléssel köszöntjük nyolcvanadik születésnapján Berkesi Sándor karnagyot, akinek több tanulmánya is megjelent a Confessio hasábjain.

Kísérje Isten gazdag áldása Berkesi Sándor karnagy úr életét, hogy a zengő Ige megszólaltatásához adjon még számára számos esztendőt, örömteli muzsikálást és belső békességet! Újítsa meg rajta napról-napra az 57. Zsoltár óhajtását: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Ébredj, lelkem, ébredj lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!” (Zsolt 57,8-9)

Fekete Károly