1977 október végén iktatta be az egyházkerületi közgyűlés újonnan választott püspökét: dr. Tóth Károlyt. Ezen a hétköznapon zsúfolásig megtelt a Budapest Kálvin téri református templom. Az egyházkerület legtávolabbi tájairól is feljöttek az egyházközségi képviselők, én magam is úgy voltam ott. A szokásos módon történt a beiktatás, de feltűnt, hogy az egyházkerületek képviseletén túl, külföldiek – s akkor még szokatlan a kép – afrikai keresztyén vendégek is jelen voltak, és természetesen, mint mindenütt, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) képviselői.

Sokan nem ismerték az akkor 46 éves püspököt. Mondták, hogy vonalas, mások pedig azt kifogásolták, hogy huzamosabb gyülekezeti lelkipásztori gyakorlat nélküli. A jól értesültek, azt mondották, hogy a világ egyik–másik nagyvárosát jobban ismeri, mint a Dunamelléki Egyházkerületet, hiszen külügyi és ökumenikus szolgálatban volt eddig. Milyen püspök lett, mit végzett 13 éven át dr. Tóth Károly?

Nem feladatom, hogy e tizenhárom éves püspöki szolgálat idejét politikailag, egyházpolitikailag elemezzem. Feltételezem, hogy az olvasó tudja és ismeri e korszakban az egyházak mozgásterét, lehetőségeit, látható és láthatatlan meghatározóit. Nem szándékom teológiai elemzést adni, sem nemzetközi kapcsolatairól és szolgálatáról szólni. Arról szeretnék vallani, hogy kiskunhalasi, majd kecskeméti lelkipásztorként és esperesként, mint munkatársa, hogyan láttam dr. Tóth Károly püspök szolgálatát és munkáját.

[[paginate]]

A Dunamelléki Egyházkerület egy része – négy egyházmegye – Budapest: lakótelepeivel, új városrészekkel, elnéptelenedő hivatal-negyedeivel, iparával és nagyiparával. Tömegesen Budapestre telepített, korábban falusi lakosságával, akik az iparban idegenül mozognak, a lakótelepen gyökértelenül, egyházukat vesztetten sodródnak Isten és emberi közösség nélküli lét felé. Budapest környékén kialakulnak a jelentéktelen és infrastruktúra nélküli több tízezer lakosú „alvó városok”, szinte teljesen az idevándoroltakból. Igazán semmi nem megoldott: nincs jó közlekedés, nincs öröklött és tovább adható, közösséget megtartó hagyomány, a „kultúrház” az esetek többségében a kocsma nagyterme. Nincs templom és nincs gyülekezet. A régi életforma emlékei, ünnepek és templomozások ízei még felbukkannak, de a felnövekvő nemzedék már sivár talajnélküliségében itt van otthon. Ennek ellenére lassan szerveződnek a gyülekezetek, alakulnának egyházközségek, ami hivatalosan alig elképzelhető. Talán lehetséges lenne, ám egyrészt a lelkipásztor nem meri felvállalni a kockázatot, másutt hősi hittel és kitartással szervezi meg a maroknyi gyülekezetet a bátrabb lelkész, de „ezért” mennie kell.

A fordulat évétől lassan három évtized telt el. A református egyház bázisát jelentő parasztpolgár réteg minden településen szétszóródott. Az ’56-os forradalom és szabadságharc idején igyekezett talpra állni, hogy aztán annál radikálisabban húzzák ki a talajt a lába alól. Ezen túl itt vannak egyrészt a nagy múltú, volt iskolafenntartó, ám romjaiban is impozáns, másrészt a kitelepítések miatt elnéptelenedő, tragikus történelmi viharokat alig kiheverő gyülekezetek. Az országos kép azonos: falvak, termelő- és szakszövetkezetek, városok, lakótelepek, ipar és „mintha” ipar, ezzel szemben elnéptelenedő porták, mindenütt egyke, és az öregek a falvakban.

A pedagógusok általában félnek a lelkésztől, vagy éppen ellenségesen néznek rá. A presbiterek között alig van értelmiségi. A lelkész izolálódik, vagy a maroknyi gyülekezet gettójába húzódik vissza. Lelkiismereti feszültségének két pólusa: szólna (és aktivizálná magát népéért) de hallgat. Hitoktatás nincs – vagy alig. A konfirmációt még nagy erőfeszítéssel végezni tudja. Saját gyerekeit alig tudja iskoláztatni, akik később ezt az állapotot az esetek nagy többségében az egyháztól való teljes elfordulással élik meg, vagy a „másik” oldalon kötnek ki. Nem folytatom…

[[paginate]]

Szóval új püspök jött. Időrendben, de rangsorolás nélkül veszem sorba intézkedéseit. Akik idegenségétől féltek, azok, - és mindenki - örömmel tapasztalták, a püspöknek vannak elképzelései, intézkedései határozottságot, sok esetben bátorságot, következetességet mutatnak.

Megszervezi a Lelkészi Szolidaritási Alapot (LSzA). Ez olyan önsegélyező struktúrája az egyházkerületnek, melyben az egyházközségek a kifizetett díjlevél érték után fenntartói díjat, a lelkipásztorok a felvett javadalom után tagsági díjat fizetnek. Az LSzA pénztár kétféle segítséget ad: a rászoruló egyházközségeknek – ahol egy bizonyos szintet nem ér el a fizetés – fizetés kiegészítést, a lelkészcsaládoknak pedig – rendszerint a gyermekek után – szociális segélyt. Ez az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb jótéteménye és a szolgálat anyagi hátterét biztosító intézkedés. Lelki haszna igen nagy: az eddig magára maradt és elszigeteltségét nehezen megélő lelkész felelős lesz másokért, míg szolgatársai hordozzák őt.

Ennek egy változata a Kölcsönsegély Alap (KSA). Ez olyan önsegélyező pénztára az egyházkerületnek, mely bajbajutott egyházközségeket tudott soron kívül segíteni. Erősödött összetartozásunk tudata, és nőtt biztonságérzetünk. Minden lelkész és gyülekezet érezte e közös tehervállalásnak a biztonságát, az LSzA és a KSA jótéteményeit.

Az egyházkerületi központ, az önazonosság reprezentálására még ez évben a Ráday Köztelek utcák sarkán álló egyházkerületi székház, amely a Teológiának és a Gyűjteményeknek is helyet ad, felveszi a Ráday Kollégium nevet.

A lelkipásztorok és egyházközségek további megsegítésére is gondol a püspök. Az LSzA és a KSA megszervezése után fél évre létrejön a Gyülekezeti Patronálás szolgálata. Egyházkerületen belül kialakulnak a testvérgyülekezeti kapcsolatok. E kapcsolatnak sok formája van: gyülekezeti cserelátogatások, kölcsönös evangélizációs szolgálatok, pénzbeli segítés, céladományok és támogatások. Lassan szerveződnek a külföldi partnergyülekezeti kapcsolatok is.

Megindul a szórvány és tanyai szolgálatot segítő program, a motorizáció kiépítése: a tizenhárom év alatt 336 gépkocsit szervezett és juttatott el szórványban szolgáló lelkészeknek. Ez hatalmas segítség volt, még akkor is, ha a gépkocsik fenntartása sokszor a lelkipásztor saját feladata volt, mégis, mobilissá váltak a lelkészek, és már nem kerékpáron, gyalog, vagy motorkerékpáron járták a hatalmas szórványterületeket, a tanyavilágot, ahova közforgalmi járművekkel nem lehetett elérni, hanem gépkocsival. Ifjak, gyermekek, idősek rendszeres szállítása, a gépkocsi lehetőségeivel segítséget nyújtani híveinknek, ez a szolgálat újabb lehetőségeit jelentette.

[[paginate]]

1981-ben az első egyházkerületi presbiteri konferencia megszervezésére és megrendezésére kerül sor. A Budapest Kálvin téri templomot egészen betöltő presbiteri gyülekezet nagy erőt jelentett az egymás hite által épülő presbitereknek. A konferenciának igen nagy hatása volt. Általában jó programja és előadói voltak az évente megrendezendő ilyen találkozóknak. A nagy konferenciai gyülekezet közös éneke, imádsága, különösen a kis gyülekezetekből és a szórványokból érkezett gondnokokra és presbiterekre mély benyomást tett.

Pár évvel később megszervezi Tóth Károly püspök az első egyházkerületi ifjúsági konferenciát, - amely mint a presbiteri konferencia is, - azóta fontos szerepet tölt be egyházunk életében. Magam is, mint az ifjúsági konferenciák egyik rendszeres szolgálója, emlékszem, milyen nagy élmény volt együtt énekelni, imádkozni, s élni az úrvacsorával, mintegy másfél–kétezer fiatallal. Fontos következménye lett az egyházkerületi ifjúsági konferenciának a nyári, Tahiban megrendezett ifjúsági konferenciák sora. Ezek egy hónapon át – négy-ötnapos csoportokban, hogy minden jelentkező helyet kaphasson – végezték munkájukat. Személyes ismeretségek, hitben erősödés, kapcsolattartások, látogatások sora következett. Megmozdult egyházunk ifjúsága. Megszólaltak a régi idők legendás ifjúsági lelkészei is, mint Dobos Károly és Kovács Bálint lelkipásztorok.

Bővül az egyházkerület üdülője, Tahi Sion hegyen új épület épül. A már említett konferenciák, de a lelkészek tanulmányi hetei, az együttlét, a találkozások öröme, a zenei hetek nagy létszáma sürgette és igényelte ezt a bővítést.

Ekkor már folyik a Ráday Kollégium – új szárnyának felépítése után mintegy öt évvel – régi épületének teljes átépítése, miközben folyik az élet a Ráday Kollégiumban. Megnagyobbodik a díszterem, új és átrendezett hely kihasználással – amint a régi épület engedi – kialakulnak jelentős intézményi jelenléttel a Ráday Könyvtár, a Levéltár, a Konyha, az oktatási szárny és a kerületi székház annak hivatalaival és funkciójával. Ez az átépítés teremtette meg a mai szolgálat feltételeit is. Az átépített épület egyik ékessége lesz a Biblia Múzeum, mely ebben az időben a világon a harmadik, Európában a második.

A nagy és közös szervezések és építkezések mellett Tóth Károly püspök úr felvállal minden gyülekezetépítő ügyet. Ezek általában a politikai hatalommal szemben precedensteremtő lépések, és mint ilyenek, nem könnyűek. A teljesség igénye nélkül: a Cimbalom úti Nyugdíjas Otthonház építése, az új pécsi, Budapest Külső-Üllői úti, a dunaújvárosi, szigetszentmiklósi templomok építése. A Balatonszárszói Konferencia Központ és telek, valamint a volt Baár-Madas Református Gimnázium épületének visszaszerzése.

[[paginate]]

Súlyt helyez a református könyvkiadásra és forgalmazásra. Protestáns könyvesbolt nyílik a Ráday utcában és református könyvesbolt Kecskeméten. Mint az egyházközség lelkipásztora, felújíttatja a Budapest-Kálvin téri templomot.

Nem volt könnyű feladat a Kölkedi Konferenciai Otthon, a Budapest Kispest Rózsa téri gyülekezet Szabadság forrási konferenciái helyének és a kecskeméti Református Egyházközség Emmaus háza létrejöttének és működésének legalizálása.

Püspöki szolgálatának kezdetétől minden évben ezres mennyiségben juttat Bibliát és egyházi irodalmat Kárpátaljára, illetve létrehozza a határmenti könyvlerakatokat.

Magyar református kisebbségi konferenciát szervez két ízben, 1986 és 1990 években Kecskeméten. Ezeknek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha arra gondolunk, hogy Trianon óta először találkoznak legálisan a Kárpát-medence magyar püspökei egymással.

Az erdélyi menekültek segítségére félmilliós támogatást eszközöl ki a kormánytól, illetve a menekültek fogadására megbízásokat ad ki a gyülekezeteknek.

A missziói munka segítésére a Budapest Alagi téri iskolaépületet megszerzi az egyház számára. Itt kapnak helyet a missziói munka különböző fajtái, ahogy akkor mondják: a társadalmi missziók.

Milyen nagy az örömünk, amikor az első református istentiszteletet közvetíti a Magyar Televízió.

Új folyóirat indult Confessio címmel.

A Püspök súlyt helyez a külföldi kapcsolatok fenntartására. Kapcsolatot tart a Litván Református Egyházzal, valamint a Református Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa, és más egyházi nemzetközi és világszervezetekkel. Egyházunk jelentős anyagi támogatást kap a HEKS-től, a Német Evangéliumi Egyház tartományi egyházaitól (Rajnai, Wesztfáliai, Lippai), Gustav-Adolf-Werk-től (GAW). A segélyadományok teszik lehetővé a nagyobb építkezéseket, a nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek rendszeres évi támogatását, a karácsonyi segélyeket. Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha felidézzük az akkori állapotokat: kormányszintű támogatásokat nem kapott az egyház.

[[paginate]]

Egy sor személyi kérdést felvállal és hosszabb-rövidebb idő alatt megoldáshoz segíti azokat. Így: Benda Kálmán gyűjteményi igazgatói megbízása, Czine Mihály főgondnokká választása. Új professzorok kinevezése, mint Vályi Nagy Ervin, Zsindely Endre, Bolyki János, Szűcs Ferenc, Boross Géza, Herczeg Pál, Tenke Sándor és mások.

Rendszeres segélyben részesít hátratételt szenvedett szolgatársakat vagy családjukat, mint például Ecsedy Aladár református lelkipásztort, és Pap László özvegyét.

Szándéka, hogy volt kiváló diáktársait, szolgatársait jelenlegi szolgálati helyükről tehetségük jobb hasznosíthatása érdekében, Budapestre kerülni segítse. Emberileg neki köszönhető Molnár Miklós, Hegedűs Loránt és Papp Vilmos református lelkipásztorok Budapestre kerülése.

Megítélésem szerint az egyik legfontosabb kezdeményezése volt Tóth Károly püspöknek a rendszeres, félévi beszámolóval kiküldött körlevele. A lelkészek a legapróbb részletekig tájékozódtak az egyházkerület egyházközségeinek történéseiről, építkezésekről, örömökről, problémákról. Személyi kérdésekről is adott tájékoztatót, és beszámolt az elmúlt időben végzett szolgálatairól. Ebben az időben e tájékoztató körlevelek szerepe igen jelentős, hiszen azt vállalja a püspök, hogy körleveleivel az információáramlást biztosítja.

Tóth Károly kritikusai szívesen említik fel, hogy mindent politikusan látott és ítélt meg. Hogy ez mennyire volt így, vagy nem, ítélje meg a Kedves Olvasó, esetleg hasonlítsa össze a későbbi helyzettel. Személyesen és egy egyházmegye espereseként, mint munkatársa, úgy láttam, mint aki nem tévedhetetlen, de aki önmagával szemben is szigorúan mindent egyháza javára akar cselekedni. A rendszerváltoztatás után nyíltan megvallotta, és ezért bocsánatot kért – az akkori egyházi vezetők közül ő egyedül! –, hogy korábban nem hitt ilyen gyors és hihetetlen változásban.

Egyháza miért nem tartott további szolgálatára igényt, nem az én dolgom megítélni. Emberi kapcsolatai egyházunkban, és különösen a külföldi testvérek között, hogy miért nem voltak használhatók az átalakulás, épülés és iskolaszervezés nehéz és járatlan útján, és mindaz, amit ő tehetett volna, nem feladatom kutatni. Némelyek azt mondják, ez az idő már nem az ő kairosza.

[[paginate]]

A nyolcvanas évtizedben a Dobos Károly által szervezett lepramissziói munka egyik gyümölcse a leprás betegek részére készített (kézzel kötött) sebkötöző fásli. Ezeket feleségemmel mi juttattuk el a Baseli Misszióba, személyes kapcsolataink révén. Az éppen Baselben tartózkodó Kangsen camerooni presbyterianus egyház püspöke, aki átvette tőlünk az adományt (600 db fáslit), boldog örömmel mondta, hogy ő ismeri Tóth Károly püspököt, és köszönti őt. Büszke voltam Egyházunkra és püspökünkre!

Püspöki szolgálatának végső leltárát majd a Mennyei Atya előtt kell átadnia. Nyugdíjas évei csendjében az Ökumenikus Tanulmányi Központ munkájában sok segítséget adott egyházának és a magyar protestantizmusnak a Tanulmányi füzetek sorozattal. E munkája mellett és közben, tolla alól magyarra fordított teológiai és egyházi, kegyességi könyvek sora került ki, veretes szép magyarsággal. „Érdemes tudni!” címmel 2004-ben bibliai gyökerű magyar szólásmondásokat gyűjtött össze és adott ki az Ökumenikus Tanulmányi Központ. Tette ezt abban a reménységben, - sokszor betegen, igen szerény anyagi lehetőségek és körülmények között, mégis szeretetét osztva és adva azoknak, akikért felelősnek érezte magát utolsó szívdobbanásáig, és akiknek szolgálni akart – amit Ura ígér a hű szolgáknak: „…eredj be Urad örömébe”.

Hamvait Győrszemerén, szülőfaluja temetőjében helyezték el, ahol várja a boldog feltámadást. 2014. június 30-án a Budapesti Kálvin téri templomban adott hálát szolgálatáért, életéért és búcsúzott tőle egyházának népe egyik hitvalló igéjével: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él” (Jób 19,25).

A felsorolás nem teljes, mégis képet kaphat a Kedves Olvasó a korról és dr. Tóth Károly püspök úrról, aki igyekezett mindenben megállni, mint aki tudja, hogy az ő munkája nem hiábavaló az Úrban. Emlékezete legyen áldott!

Szabó Gábor