Fizikai színháztól a befejezetlen drámáig
Kiállítás a róla elnevezett irodalmi múzeumban, gasztrotúrák szülőföldjén, Bács-Kiskunságban, két éven át tartó emlékév – mostanság Kárpát-medence-szerte megemlékeznek a legismertebb magyar költőről, „a reformkor márkaarcáról”, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőséről, Petőfi Sándorról. Nincs ez másképp az Európa Kulturális Fővárosa címet viselő Veszprémben sem, ahol többek között A helység kalapácsa kortárs zenei-színházi feldolgozásával, valamint különleges drámaíró-pályázattal tisztelegnek a Nemzeti dal írója előtt.
A magyar romantika kimagasló alakja Kiskőrösön született 1823. január 1-jén (vagy 1822. december 31-én). A bizonytalanság miatt kétévesre tervezett bicentenárium hivatalos honlapja szerint ő volt „az első magyar influenszer, a korszak legnagyobb kommunikációs stratégája. Másfél év alatt vált ismeretlen karakterből meghatározó divatszerkesztővé, ismert íróvá, költővé”. A 2023-as veszprémi kulturális programok szervezőinek szeme előtt Petőfi személyiségének épp ez az oldala lebeghetett, amikor megemlékezésükhöz bátran választottak formabontó műfajokat.
Összművészeti vígeposz
Január 22-én kortárs zenei és színházi ősbemutató helyszíne volt a veszprémi Hangvilla: a budapesti Forte Társulat és a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar – kiegészülve a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves fizikai színházi szakos hallgatóival – A helység kalapácsa című vígeposzt/eposzparódiát állították színpadra zenés-táncos formában.
Adódik a kérdés: hát nem minden színház fizikai? Horváth Csaba rendező, a társulat alapítója szerint a fizikai színház – totális színház: „Ahol evidencia, hogy a verbalitáson kívül a testnek is szerepe van, illetve a testtel való kifejezésnek, legalább annyira, mint a zeneiségnek”. Petőfi Sándor verses költeményének eredetien sziporkázó nyelvi humorát az előadók groteszk koreografikus mozgása teszi érzékletessé, valamint a Horváth Csaba zeneszerző által komponált villódzó, állandóan változó zenei világ.
„A koreográfia önmagában megérné a jegy árát, de a színészek még végig a szerepükben is vannak, Kántor uram szó szerint kiizzadja magából a gazdaságos csábítót, Harangláb sunyi, Erzsók pedig pókerarccal adja a megközelíthetetlen, ám egyszerű bálványt” – írja Merényi Dániel a darabról, melynek lapzártánkkor ugyan még nincs állandó játszóhelye, de az ígéretek szerint májusban újra láthatja Európa (magyarországi) kulturális fővárosának közönsége.
Variációk egy befejezetlen drámára
Szintén a 200. évfordulóra hirdetett meghívásos drámapályázatot a veszprémi Pannon Várszínház: Petőfi Karaffa című drámatöredékének befejezésére. Antonio Caraffa (1642–1693), az ellenreformáció eperjesi hóhérként elhíresült alakjáról, valamint az 1687-es eperjesi vértörvényszékről szóló művet a költő közvetlenül a halála előtt kezdte el írni.
A mindössze 15 oldalas töredéket írták tovább a pályázaton részt vevő kortárs szerzők, akik között a zsűri ajánlására országosan ismert nevek, határon túli alkotók és fiatal, helyi kötődésű drámaírók is voltak: Fabacsovics Lili, Darvasi László, Dézsi Fruzsina, Háy János, Kovács Dominik és Viktor, Márton László, O. Horváth Sári, Szálinger Balázs, Terék Anna, Zalán Tibor. Tizennégy új kortárs magyar dráma született így, az első díjat Szálinger Balázs vígjátéka nyerte el, így 2023. február 18-án az ő szövegét tervezi bemutatni a Pannon Várszínház társulata. A többi pályaműből is készülnek felolvasószínházi előadások, illetve a műveket nyomtatottan és elektronikus formában, magyarországi és határon túli magyar színházak és könyvtárak számára is elérhetővé teszik.
Ha lehet hinni a szervezőknek, a győztes pályamű groteszk vígjáték, amely tág teret enged az előadás rendezőjének, koreográfusának, zeneszerzőjének, díszlet-, és jelmeztervezőjének, valamint a színészeknek: „A Petőfi által felvetett véres történelmi témát Szálinger Balázs sajátos módon kezeli: a költő által írt két prózai jelenetet míves, verses formában szövi tovább, amely szórakoztató ellentétet hoz létre a brutális történésekkel, szándékokkal”. A több mint 170 év szunnyadás után feltámasztott Karaffa „helyzetkomikumok, félreértések és butaság, félelem és hazaszeretet, elkeveredett levelek, őszinteség és hazugságok” történetét ígéri, amelynek végén a szerző „a történelem helyett is igazságot oszt a XVII. század véreskezű hóhérjának”.
Feke György
