A Nemzeti Színház műsorát böngészve akadt meg a szemünk a bibliafordító református esperes életéről szóló drámán. Amekkora volt az örömünk, hogy újra színpadra állították Tóth-Máthé Miklós monodrámáját, akkora volt a meglepetésünk, amikor kiderült, hogy ez a szerb nemzetiségi színtársulat produkciója. Pedig nincs ezen mit csodálkozni…, de haladjunk szépen sorjában.

Nemzetiségi jelenlét a hazai színjátszásban

2018 óta veszik birtokba a Nemzeti Színház különböző színpadait egy hétre magyar mellett szerb, bolgár, horvát, cigány, görög, örmény, szlovák és német előadások. Azóta rendezi meg a Magyarországi Szerb Színház a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség és a Magyar Teátrumi Társaság szakmai támogatásával a JELEN/LÉT fesztivált, megmutatva a magyarországi színházi szcéna nyelvi és kulturális gazdagságát.

Ezúttal március 14. és 22. között láthatta a nagyközönség a görög Amfitheatro, az ANI-Budavári Örmény Színház, az Artashat Örmény Nemzetiségi Színház, a szarvasi Cervinus Teátrum, a Cinka Panna Cigány Színház, a Deutsche Bühne Ungarn, a Karaván Színház, a Pécsi Horvát Színház, a bolgár Malko Theatro, a Magyarországi Szerb Színház, a Magyarországi Ukrán Nemzetiségi Színház, a Nemzetiségek Színházi Társulata, az Uratru Örmény Színház, a Vertigo Szlovák Színház produkcióit – nagyrészt anyanyelven, magyar felirattal. Táncok és imák a Duna mentén, Tóték horvátul, dokumentumfilm a vajdasági tanyaszínházról, horrorkomédia Mary Shelley Frankensteinje alapján, bábjáték az olvasás fontosságáról, ukrán opera a kárpáti huculok történetéről – csak néhány a közel harminc programból.

[[paginate]]

A nemzetiségi színjátszás seregszemléjén második éve díjazzák is a legjobb alkotókat. A szakmai zsűri (Mikó István színész, rendező, zeneszerző, Pataki András rendező, Benkő Péter színész) idén hat kategóriában kilenc elismerést osztott ki. A legtöbbet a karavánosok Anya című előadása (legjobb zenei közreműködő: Farkas Rózsa, legjobb kortárs drámaíró: Varsányi Anna, legjobb színészi teljesítmény: Nyári Szilvia), valamint a szerb színház Unikornisa (legjobb kortárs drámaíró: Topolcsányi Laura, legjobb rendező: Kargina Anasztázia, legjobb színészi teljesítmény: Lacko Alisa) nyerte el.

Szerb vér, magyar anyanyelv, Krisztusért dobogó szív

Az első szerb színházi előadást 1813-ban rendezték hazánkban, a Pesten tanuló szerb egyetemisták megsegítésére. Ugorjunk az időben: 1991-ben Rusz Milán még szerb-horvát társulattal vitte színpadra a lengyel Sławomir Mrożek Emigránsok című darabját –, 1993-ban pedig már a mai Szerb Színház elődjével rendezte meg a Szentendrei Evangélium című passiójátékot a Nemzeti Színházban. A különböző formában és helyszíneken azóta is működő intézmény előadásai az ország számos településén láthatók. A kezdetekből is látszik, hogy a társulat nem idegenkedik a vallási témáktól – de hogy kapcsolódnak a 16. századi protestáns bibliafordítóhoz? Úgy, hogy Károli eredeti neve Radicsics volt, hiszen szülei a Délvidékről, a török fenyegetés elől menekültek Nagykárolyba.

^{Letöltés: Magyarországi Szerb Színház}

[[paginate]]

Tóth-Máthé Miklós először regényt írt róla Megszámlálta futásodat címmel, később dolgozta azt át színpadra. „Mintha maga a hősöm, Károli Gáspár akarta volna így, hogy minden regényes »mellékösvényt« kerülve egyetlen nagy monológban mondhassa el annak a négy esztendőnek a történéseit, amíg élete főművén a teljes Szentírás magyarra fordításán munkálkodott. Most már én is úgy érzem, hogy Károli megidézéséhez ez a vallomásos forma a kifejezőbb. A regény távolságtartásával szemben itt módjában áll megosztani velünk a gondolatait, vívódásait, láttatni hitének erejét, hogy ezáltal a ma embere is meggyőződhessen egy korszakos jelentőségű vállalkozás egyedi voltáról” – mesélt a szerző a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban 2009-ben bemutatott darab születéséről.

A JELEN/LÉT fesztiválon március 17-én, magyarul játszott változatot Kanda Pál (2020-ig az Újszínház színésze) rendezte, aki amellett, hogy megformálta a címszerepet, valamelyest ki is tágította a műfaji kereteket azzal, hogy nem egyedül lépett színpadra. Bene Viktória Blanka, valamint Dégi János és Pálfalvy Attila játéka érzékletesen illusztrálták a címszereplő életének kulcsfontosságú jeleneteit (előbbi feleségként, utóbbiak több különböző szerepben – pályatársak, rokonok, nyomdász – is), de nem nőttek önálló karakterekké, akik saját jogon alakítják a cselekményt, inkább tűntek a monologizáló, Istennel beszélgető Károli megelevenedett emlékképeinek. Maga a főszereplő is kettős szerepet alakított: hol magát a bibliafordítót csöndes magányában tépelődve vagy az események sűrűjében helyt állva, hol pedig méltatóként Móricz- és Németh László-idézetekkel megtűzdelt értékelést adva a címszereplő teljesítményéről. Külön-külön mindkét szereppel tudtunk azonosulni, de az egyébként üdítően emberi előadás legnagyobb gyengesége a két szerep közötti váltások bántóan kizökkentő színészi megformálása. Mindez azonban nem teszi zárójelbe a darab legnagyobb érdemét, hogy arra emlékeztet bennünket: a Szentháromság Isten jónak látta, hogy 436 éve Károli Gáspár „szavajárásán” keresztül szóljon hozzánk, magyarokhoz.

Nézzük meg ezt a darabot, ha szeretnénk az Ő árnyékában szerényen meghúzódó ő-t is jobban megismerni.

Feke György