Kossuth Lajos 1851-ben érkezett meg New Yorkba. Miközben beutazta az akkori Amerika jelentősebb városait, hogy a szabadságharc újrakezdéséhez szerezzen támogatást, vele jött Ács Gedeon tábori lelkésze, aki próbált egyházi munkát végezni ekkor. Kossuth 1852-ben visszatért Európába, majd követte ide Ács tiszteletes is 1860- ban. Utána Kecskeméthy Ferenc érkezett 1881-ben, aki az New York Presbitery támogatásával igyekezett egyházat szervezni a magyar reformátusoknak. A kezdeti nehézségek után sorra alakultak a gyülekezetek, mely törekvéseket jelentősen támogatott a Magyarországi Református Egyház. Bár az Újvilág protestáns egyházai próbáltak missziót folytatni a magyar bevándorlók között, a nyelvi korlátok és a hazai hitgyakorlás örökségének sajátosságai ezt nem segítették, holott különösen az amerikai reformátusokkal, presbiteriánusokkal nyithatott volna nagyobb kaput az evangélium és a zsoltárok szeretete, ugyanis presbiteriánusok között voltak, akik istentiszteleteiken kizárólag zsoltárokat énekeltek (The Presbyterian Church in North America, PCNA). A különféle felekezetekbe szervezett magyar gyülekezetek egyházszervezése megérdemelne egy modern tanulmányt. Jelenleg Komjáthy Aladár Kitántorgott egyház című könyve hozzáférhető és tárgyalja ezt a fontos témát.

A magyar nyelvű énekeskönyvek kezdetben főleg Magyarországról érkeztek, de ahogy az egyházi élet más kötelékei is lazulni kezdtek az első világháború után, igény lett a helyben nyomtatandó énekeskönyvekre, hogy általuk genfi zsoltárokat és lelki énekeket adjanak a református hitüket magyarul gyakorolni vágyók kezébe. Ezt hangsúlyozza az 1960-ban kiadott Énekeskönyv Előszava is, amely utal a Magyarországi Református Egyház és az Amerikai Református Egyház kapcsolatának kétszeri kényszerű megszakadására a világháborúk miatt.

[[paginate]]

Korai amerikai magyar énekeskönyvek

A sok generáción át a genfi zsoltárokon felnőtt református hívek istenes énekvágya már az első világháború idején is gyümölcsöt termett, hiszen a Lorain-i, OH- i Horváth Sámuel 1918-ban megjelentette 300 éneket tartalmazó Énekeskönyvét a Central Publishing House of the Reformed Church of Cleveland kiadásában. Ugyanebben az évben dr. Nánássy Lajos vezetésével New York városban kiadtak egy 374 éneket tartalmazó Énekes Könyvet. Megemlíthetjük még a Cleveland, OH - Monoky Istán kisebb jelentőségű, 267 énekszöveget magában foglaló Énekeskönyvét, melyet 1944-ben nyomtattak ki. Ezeket a kiadványokat főleg a Magyarországi Református Egyház énekanyagából szerkesztették meg.

Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület munkája

Ahogy az amerikai magyar reformátusság ismerői látják: a hányatott sorsú gyülekezetek alkottak egy egyháztestet. Ezért a közös kálvini irányú énekeskönyv megalkotása túlmutat az egyszerű nyomdai munkán, hiszen valamiféle egység megalkotásának igénye hozta létre, amely az egyházszervezeti különbségek felett a lelki összetartozást jelenítette meg. Ezt testesítette meg a református Evangelical and Reformed Church Magyar Synod-ja, a Független Reformátusok, valamint Presbiteriánus és a Reformed Church of America magyar gyülekezetei lelkészeinek egyesülete, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, ez a felekezetek feletti szervezet.

Az Énekeskönyv a második világháború idején készült, de a nyomdai munkálatok csak 1946-ban kezdődtek meg, végül a kiadás éve 1947 lett. A bipoláris világ kialakulása, a háborús romlások barbár hatásai, a hidegháború kezdetei az emberi lelkek sokaságában okoztak roncsolódásokat. Úgy is mondhatnánk, hogy a valós Krisztus-követőkre nagyobb terhet rótt ez az időszak, amelyben a Lelkészegyesület képviselői összeállították az amerikai magyar reformátusok közös énekeskönyvét. A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhány kimagaslóan fontos tagját a szerkesztő- és kiadóbizottságnak: Daróczy Mátyás és Kecskeméthy József, az Evangelical and Reformed Church-ből, Daróczy Sándor és Béky Zoltán a  Független Magyar Református Egyháztól, Bőtty János a Presbiteriánusoktól, Kósa András a Refomed Church of America- tól. Nánássy Lajos és Újlaki Ferenc a Ligonier, PA-i Bethlen Otthontól.

A források kiválasztásánál törekedtek arra, hogy a trianoni békediktátum által is szétszelt reformátusok kezükbe tarthassák hitmélyítő énekeiknek egy részét. Így felhasználták az 1813-ban és 1921-ben kiadott debreceni, az 1926-os kolozsvári, az 1939-es jugoszláviai, valamint az 1927-es budapesti Halleluja énekeskönyveket. Természetesen a korábban említett amerikai magyar kiadványokat is figyelembe vették. (Ebben már az amerikai Himnusz a 430-as, és számos angol nyelvű éneket is találunk a 498 magyar mellett.)

[[paginate]]

Zsoltárok az amerikai magyar Református Énekeskönyvben

A zsoltáros lelkületről, a genfi zsoltárörökségről már tettem említést, talán ezért is érdekes, hogy ebbe az énekeskönyvbe a 150-ből 73 került be, amely Dávid zsoltárai számának felel meg. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az itt kinyomtatottak közül a 1, 42, 44, 46, 50, 66, 67, 75, 77, 78, 79, 80, 81, 84, 89, 90, 91, 92, 95, 96, 98, 101, 102, 105, 113, 116, 118, 125, 128, 130, 134, 135, 137, 146, 148, 149 és 150-es számú zsoltárok nem Dávidtól származnak. Az Újszövetség Dávidénak említi a Zsid 4,7-ben a Zsolt 95-öt. Így ebben a gyűjteményben meg kell állaptani, hogy nem a dávidi szerzőség határozta meg az ebbe a könyvbe nyomtatott énekeket. A hetvenhárom itt megjelent zsoltár ellenben mutatja a genfi énekek fontosságát az amerikai magyar reformátusok életében.

Ennek az énekeskönyvnek az elfogadottságára és jelentőségére rámutat, hogy az 1947. évi első kiadást továbbiak követték 1951-ben és 1960-ban. Erről így ír Nagy Lajos a 3. kiadás előszavában: „Az 1951-iki második kiadású énekeskönyvünkből már a világ minden részére jutott. A világban szétszóródott magyar református ember számára a Biblia és az Énekeskönyv lett az egyetlen útitárs, amelyből vigasztalást merített”.

A legutóbbi kiadás

2000-ben lettem az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, ebben az évben keresett fel Varga Ferenc Detroit, MI-i lelkészkollegám, hogy gyülekezete számára Nagyváradon újra kinyomtatná amerikai magyar református énekeskönyvünket. Ekkor örömmel írtam alá az ehhez szükséges engedélyt és arra gondoltam: milyen áldás lenne magyarul imádkozó testvéreink kezébe ajánlani ezt a lehetőséget Amerika-szerte. Megkezdtem a felmérést, de csak négy gyülekezet jelezte igényét 400 példányra. Ennek megfelelően rendeltem a könyvből. Megemlíteném Angyalosy Zsolt nyírbogdányi lelkésztestvérem segítségét: bemutatott Árus László akkori nagyváradi egyetemi lelkésznek, aki a helyi nyomdával tartotta a kapcsolatot. Az Amerikába juttatásban segített Tóth Judit unokahúgom Balatonalmádiból. New Yorkban Drótos Árpád lelkésztestvérem intézte a könyvek eljuttatását a megrendelőkhöz. Így jutott négy egyházközség újonnan nyomtatott magyar énekeskönyvhöz, a Lelkészegyesület akkor csekély pénztári egyenlegét ennek a jövedelme segítette meg.

Az utóbbi években a Generális Konvent kiadta az új református énekeskönyvet Magyarországon, ennek elterjedéséről Amerikában nem tudok beszámolni. Ez is rámutat arra, hogy mennyire csökken a magyar nyelven templomainkban imádkozók száma. Ők többnyire New York, New Brunswick, Cleveland, Chicago, Los Angeles, Washington, Miami városaiban, az úgynevezett érkező oldalon vannak. Másutt az angol nyelv használata válik dominánssá. Így a magyar énekeskönyveket folyamatosan felváltják az amerikai protestáns kiadványok, s ezek használatára a helyi lelkészek és presbitériumok hoznak döntést. Amennyiben ezekben megjelennek a genfi zsoltárok, akkor angol nyelven is hitörökségünk szerint éltetik Kegyelmes Istenünk nagy nevét.

Tóth Péter László