PARANCSOLAT
Rigók fütyülnek róla a fákon,
őzek szemében tekintete,
hangja átsejlik a kiáltáson,
szívünkbe mosolyodó zene.
Zamatos gyümölcse lóg az ágon,
létünk folytonos forradalma,
semmi más nem tiltott a világon,
csak a bűnök, meg az az alma.