A csodálkozástól és az elragadtatástól nehéz szóhoz jutni, de mindenképpen kötelező a szűk lehetőségek határain belül.

Egy csudálatos könyv jelent meg a közelmúltban, az egyébként igen színvonalas magyar könyvművészet történetének legújabb remekműve. Képzőművészeti albumról van szó, amelynek alapos végignézéséhez napok, hetek, sőt hónapok kellenek, kielemzéséhez még évek sem elegendők. Orosz István, Kossuth-díjas grafikusművésznek, a Nemzet Művészének életművét kívánja bemutatni az impozáns kötet, ha az egyáltalán beleférne egy kötetbe. Egyébként nem fér bele háromba sem. Pedig ez a könyv több kiló és jó vastag, tiszta színek és éles fekete kontúrok matt műnyomó papíron a legtisztább, a legprecízebb nyomdai kivitelben.

Közbevetésként feltétlenül meg kell említenünk, hogy nem előzmény nélküli ez a könyv. Azonos méretű és anyagú párja ugyanilyen igénnyel és stílusban már 2021-ben napvilágot látott Virágnak világa, világnak virága címmel ugyancsak az Utisz Grafikai Stúdióból. Nem csoda, hogy a tipográfus jóvoltából a két könyv ugyanaz a test, hiszen Orosz István életpárjának, Keresztes Dórának grafikái képezik annak a könyvnek látványosságait. Igazság szerint együtt kellene említeni és bemutatni a két testvér-kötetet, mert ahogy a szerelemben és szeretetben, szakmailag is egymást inspirálják, noha grafikáik személyes lelkületük mássága okán feltűnően megőrizték egyéniségüket. Keresztes Dóra stílusa más hagyományból építkezik: fametszetes nyomatok, vajákos csíziók groteszk és naiv ábrázolásaiból, református templomok festett kazettáinak archaikus népi jelképeiből, valamint Marc Chagall légies látomásaiból. Orosz István plakátjai és rézkarcai viszont klasszikusabb ábrázolásmódot idéznek, a barokk metszettechnika ötvöződik az 1920-as évek reklámvilágával és a csavaros látásmódú Cornelius Escher grafikáival.

Visszatérve Orosz István kötetére, már a címoldalak lenyűgözik azt, aki kézbe veszi ezt a műalkotást. Nem elírás: két címoldala van a könyvnek, az egyik Orosz Color Book 1. címen a könyv felét jelzi, amely 208 oldalon főleg színes plakátokat tartalmaz, a másik, a kötet hátoldalán Orosz Black Book 2. cím a szintén 208 oldalon bemutatott fekete-fehér anamorfózisainak gyűjteményére utal. Az azonos oldalszámokból kitetszik, hogy a művész grafikai életművében plakátjait és anamorfózisait egyenlő jelentőségűnek tartja.

A kötet több száz színes plakátját végig nézve kétségtelenül megfogalmazódik az olvasóban, hogy a magyar plakátművészet legutóbbi negyven évének új szemléletű alkotói között, mint Árendás József, Baráth Ferenc vagy Pócs Péter, vizuális találékonyság dolgában Orosz István rendkívül egyéni munkássággal rendelkezik. Számára a plakát – mint az utca emberét egy szempillantásra megszólító betű- és képkombináció – egyfajta támadás a szem ellen. Együtt érvényesül a gyors hatás az elgondolkodtató rejtvénnyel. A határozott egyértelműség a megtévesztő látványparadoxonnal. Így Orosz István plakátjai nemcsak az itt és most reklámozott dolog pillanatával szúrja ki a szemünket, hanem örök esztétikai igazságával bármikor gyönyörködtet, megnevettet, elgondolkodtat, hogy aztán újabb és újabb felfedezésre indítson. Alkotásai tökéletesen megfelelnek a kötetben olvasható ars poétikájának: „A jó plakátok odahagyva eredeti funkciójukat, az alkalmazott művészet területéről átkerülnek az önálló képzőművészet világába. Kivételes, kegyelmi pillanat, úgy szoktam mondani, a plakát színeváltozása.”

A kötet másik felét kitöltő anamorfózisok rokonai a plakátoknak azzal a különbséggel, hogy nem alkalmazott, hanem már eleve önálló művészi grafikák.  Fekete-fehérben. A fekete-fehér kitüntetett szín a mai csiricsáré vizualitásunkban, színcsömörünkben. A fekete-fehér fotóban, filmben, grafikában minőség lett, elvonatkoztatott emelkedettség, az igazság összpontosítása. Ahogy Orosz István írja e kötetében: „A színfosztás metafizikus transzformációja kiemeli a látványt az empirikus világból és összekapcsolja a múlt idővel és a jövő idővel… A fekete-fehérben látás küldetés, elhívatás, misztérium”.

Az anamorfózis pedig talányos játék, amelyet Orosz István régi festményeken, grafikákon és épületeken kutat, keres, s a műfajnak elnevezése is világviszonylatban immár az ő nevéhez köthető. Az anamorfózis azt jelenti, hogy a kétdimenzióban ábrázolt amorf alakzatok értelmes képpé állnak össze a kiszerkesztett helyükre felállított tükörhenger palástján. A metamorfózistól annyiban különbözik az anamorfózis, hogy nem átalakulással (meta-) változik meg a kétdimenziójú morfé, hanem kívülről hozzájárult dimenziók segítségével felemelkedettség (ana-), mintegy feltámadás által. A könyvnek ez a része tele van ilyen anamorfózisokkal: labirintusoknak, szentélyeknek, színházaknak és híres emberek portréinak megjelenítésével, valamint számos trompe l’oeil, szemfényvesztő optikai játék olykor a memento mori komolyságával.

Mindez nem lenne könyvélmény, ha Rostoka László, a kötet tervezője nem alkotott volna a művekből egyedülálló tipográfiát, ami már nem könyv, hanem egy új műfaj: grafika, kompozíciós lelemény, filozófia, esztétika, kulturális párbeszéd a világirodalom és művészettörténet pompás és megszívlelendő idézeteivel. A régi nyomdászat margókon feltüntetett útvezetőinek rendkívül játékos modernizálásával szellemi izgalmat s ezzel egy új könyvkultúrát teremtett. Persze nem könnyű élvezet, mert tele van enigmákkal és labirintusokkal, mint egyébként Orosz István grafikái. Ez a fajta tipográfia intellektuális művészet a legmagasabb színvonalon. Nyugodtan kijelenthető: világszínvonalon. És a jövő már kibérelte ezt a maga számára mércének, ami alá nem érdemes csúszni sem a könyvek kivitelében, sem a tipográfia művészetében.

Békési Sándor