Betlehemi kenyér

Már nem tudtuk megkérdezni: a bölcsőben sírt-e…
Pedig szívünkben hittük: Ő gyermekké lett igazán,
s a betlehemi éj emlékét úgy vittük magunkkal,
mint téli éjszakán, ha kincset húz a szán.

Már nem tudtuk megkérdezni: a kereszten félt-e…
Csak álltunk távol, mint aki nem is lázad,
s az ablakok mögött lázasan vacogtak
a félelemtől elsötétlő házak.

S nem tudtuk megkérdezni: merre indul tovább…
Csak néztünk fölfelé konokul az égre,
és nem sejtettük még: majd válasz érkezik
szelíd titkokkal a számtalan miértre.

S a válasz egyszerű és tiszta,
mint kéz, mely rég az ételt kimérte:
Tested érettünk lett kenyér,
s Te nem kértél tőlünk semmit érte.