Tóth Sándor verse

Kárpátok keresztje

Kvasznay Gulyás Margit olajképéhez

Sűrű jelekkel a történelem
Sovány törzsek várnak még időt
Törékeny határok vigasztalanságok
Messze a túloldal – ég szőtte fenyők
 

Tiszának ráncain lefut már az élet
Évszak-zúzmarás-szabadság ideje
Szakadt köntösükben állnak a néma fák
Középütt a Kereszt dísztelen Fője
 

szólítja határok távol-keresztjeit
sárga-felhős sziklás golgotai pontra
 

Szenvedés a váltság kornak vastüzében
Erősség a lélek testetlen olaja
harcokból megmaradt jó illatú áldás
odaát amit a lélek visz maga

Hasonló anyagaink

Rozi, a jácint

Konfirmáltunk. Bifláztuk szorgalmasan a Heidelbergi Kátét, de csak egyik szemünkkel néztük a betűket, a másik szemünkkel a leánykák arcát lestük. Szerelmesek voltunk, mint a vadgalambok. Legalábbis...