szomszédom barátom testvérem
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének Bibliamúzeuma (1092 Budapest, Ráday u. 28) folytatva kitűnő elképzelését, hogy a 20. századi magyar képzőművészet legjelesebb alkotóit megismertesse a nagyközönséggel, Udvardy Erzsébet, Borsos Miklós, Országh Lili, Bálint Endre és Egry József kiállítását követően, 2016. október 27-től 2017. január 29-ig Tóth Menyhért több mint 60 festményét, rajzát és néhány szobrát mutatja be.
Az 1980-ban elhunyt művész Tóth Menyhért vagy ahogyan szomszédai, barátai, családja és művésztársai nevezték: Menyus, „szomszédom barátom testvérem” című tárlata egyrészt méltón illeszkedik a korábban itt kiállított művészek és művek sorába, másrészt a rendezők az alkalmazott installációval, a művészről megjelent monográfiák bemutatásával is arra törekedtek, hogy a látogató belépjen abba a világba, amelyben Tóth Menyhért élt és alkotott. Ő volt az, akinek szinte minden megkésve, vagy későn érkezett az életébe, az elismerés, a díjak, a kiállítások, a házasság, ugyanakkor küzdelmei, az alföldi, szegényes világban létezés volt mégis az eredője mindannak amivel ma úgy találkozunk, mint őserő, eredetiség, különleges és egyetemes művészi nagyság.
A gondosan válogatott anyagért köszönet illeti a budapesti Pesterzsébeti Múzeumot, a szegedi Móra Ferenc Múzeumot és több magángyűjtőt, akik rendelkezésre bocsátották a kiállított alkotásokat. Méltó katalógus is készült. A kiállítást D. Udvary Ildikó művészettörténész és Bogárdi Szabó István református püspök nyitotta meg. Megnyitó beszédeiket alább adjuk közre.
(- A Szerkesztőség)
Tóth Menyhért 1904-ben született Szeged-Mórahalmon. 1929-35 között végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Vaszary János már akkor felfedezte benne a kivételes tehetséget, az egyéni látásmódot. „...nem másolni – újrateremteni; a gondolatok, szenvedélyek, álmok oldószerében füröszteni az optikai formákat.”
Első gyűjteményes kiállítása 1941-ben, a budapesti Műbarátban volt, amit több mint húsz év elzárkózás és mellőzés követett. 1964-ben Hódmezővásárhelyen mutatta be újra munkáit. Életének utolsó két évtizedében vált hazai és nemzetközi vonatkozásban is igazán elismert festővé. A tokaji művésztelep, a bajai festők csoportja és a hajósi alkotótábor egyik alapító tagja volt. Élete során mintegy 25 szobrot készített, de nem volt lehetősége rá, hogy ki is önthesse őket.
- 1
- 2
- 3