Pereg a film – immár felújított, színes változatban – Szabó Magda: Abigél c. ifjúsági regényéből készült televíziós játék. A történet – tudjuk - várakozással és vágyódással teli sejtelemmel ért véget: a régi rend összeomlásával egy jobb világnak kell(enne) következni (figyelemmel talán az ellenállók érdemeire is). De jó is lenne, gondolja a néző, aki belefeledkezik a történetbe, mint egykor – gyermek korában - a mesékbe, és örülünk, hogy végül a gonosz boszorkány került a kemencébe.

Azután mégis csak kibújik az emberből a történész. A nem történészből pedig a felnőtt, aki megélt már néhány évtizedet és tapasztalt néhány keserűt, sőt nagyon keserűt is. Most éppen Nagy Imréről szóló könyvünket fejeztük be – M. Kiss Sándor barátommal és újdonsült szerző társunkkal, Riba Andrással –, amikor is az emberi aljasság és a politikai cinizmus mélyrétegeiből visszatérve a mindennapokhoz, újból eszembe jutott – csak úgy véletlenül, hogy is alakulhatott a Matula Intézet sorsa, és Szabó Magda nagysikerű műve főbb szereplőinek további élettörténete. Próbáljuk meg folytatni képzeletben – de a történelem tényeinek szigorú korlátai között – a Matula Intézet és a megszeretett, vagy ellenszenvesnek ítélt – jól ismert szereplők életútját.

Ez természetesen fikció, de olyan fikció, amely – mint említettem – szigorúan a történelmi valóságon alapul. Mi már ugyanis abban a helyzetben vagyunk, hogy tudjuk az egyházi iskolák sorsát és sok- sok ember életútját a háború után. Az egyes szereplők esetében pedig ugyancsak – a valós történelemből – ismert sorsok jelenhetnek meg. Olyan sorsok, amelyek első szakaszukban nagyon hasonlítottak Szabó Magda hőseinek történetéhez.

[[paginate]]

Látjuk tehát, hogy a háború végén összeomlik a régi világ, s maga alá temet mindent, ami a háború előtti életet jelentette. Jót és rosszat egyaránt. Szembesülünk ugyanakkor a szovjet katonai megszállással. Minden erőszakkal és félelemmel, amely az újabb megszállás következménye lett. Az új világ nyitánya, mondhatnánk.

Horn Micinek sikerül még időben elmenekülni és Amerikába jutni. Befolyásos barátai révén ugyanis megbízható értesítést kap. A szovjet politikai rendőrség keresi s így az utolsó pillanatban még lehetősége nyílik a menekülésre. Villája a szovjet városparancsnokság székhelye lesz, képei és egyéb műtárgyai ládákba kerülnek, és kelet felé veszik az irányt. A szovjet városparancsnok elrendeli, hogy a Matula Intézetben folytatni kell a tanítást és így 1945 végén az utolsó osztály – pontosabban az osztályból elérhető 12 tanuló – leérettségizhet. Az új politika számol ennek a lépésnek a propagandaértékével.

Árkod püspöki székébe ugyanakkor egy kriptokommunista lelkészt helyez a kommunista vezetés, aki a nagyhírű intézetet átadja az államnak. A Matulából gépállomás és ipari tanuló iskola lesz, amely nemsokára „Rákosi Mátyás Ifjúmunkás képző” intézménnyé alakult. 1956 után eltűnik ez a cégtábla és „Magyar-Szovjet Barátság Mg. Tsz iroda” felirat kerül az épületre. Abigél szobrát benövi a bozót, hiszen nincsen, aki a parkot gondozza. A „szép új világ” építése közben ugyan ki foglalkozik egy régi szoborral, amiről azt sem tudják beilleszthető-e egy „haladó” ideológiába?

[[paginate]]

Vitay tábornokról tudjuk, hogy a németek foglya lett. Nem végzik ki, a mauthauseni táborba hurcolják. Itt éri a tábor felmentése, s a tábornokot előbb amerikai tisztek hallgatják ki, majd átadják a szovjet elhárításnak. Vitay tábornok már itt jelzi, hogy jelentkezni kíván az új magyar hadseregbe. Hazatérése után nyomban szolgálattételre jelentkezik, ügyének elbírálása azonban hónapokig tart. Ez alatt fizikai munkát vállal, a vásárcsarnokban rakodó. Ügyében végül kedvező döntés születik és az új hadseregben altábornagyi rendfokozottal kap feladatokat. Úgy tűnik, élete rendeződik, magas állami kitüntetésben is részesül. 1949-ben azonban letartóztatják és koncepciós perben – folytatólagosan elkövetett háborús bűntettek hamis vádjával – halálra ítélik, kivégzik, majd jeltelen sírba temetik. (Az a körülmény, hogy Vitay tábornok sorsának valóságalapja e sorok írójának képzeletében Kozma István altábornagy történetét idézte fel nem a véletlen, hanem a történelem műve.)

Az álnok Kuncz Ferivel, Árkodon főhadnagyként találkoztunk. A Vitay lány szerencsés szöktetése után vélhetően Budapestre megy Gina után, majd eltűnik. Kiderül, hogy sikerült „átigazolnia” a szovjet hírszerzéshez. A vezérkar tisztjeivel kapcsolatos ismeretei miatt érdeklődést tanúsítanak iránta, s miután elvégeztetnek vele több szovjet tanfolyamot a Katonapolitikai Osztály beosztottja lesz. Alantas szerepe itt kiteljesedik, rendfokozata is emelkedik – egy darabig. 1950-re azután megszakad a kétes karrier, Kuncz őrnagy ugyanis tehertétellé válik „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” – egy likvidálási parancs nyomán („vadászbaleset”) elhalálozik, katonai tiszteletadással temetik el.

[[paginate]]

Vitay Georgina a sikeres szökés után átvészeli a front rémségeit is. Tanyán rejtegetik előbb a portyázó nyilasok, később a szovjet katonák elől. 1945 őszén visszakerül a Matulába és leérettségizik. Kiváló nyelvtehetség, így a külügyben tolmácsként alkalmazzák. Főleg a francia követséggel kapcsolatos tárgyalásoknál működik közre, ahol a követség másodtitkárával kerül közelebbi kapcsolatba. Apja letartóztatása azonban az ő pályáját is kettétöri. Kémkedés címén koncepciós perben 15 éves börtönbüntetést szabnak ki rá. A börtönben továbbra is fordítóként alkalmazzák, így helyzete könnyebb, mint a többi rabé. 1956-ban kiszabadul, Franciaországba menekül, ahol találkozik Horn Micivel. Beszélgetéseikből fény derül a helyi ellenállás történeteire, s azt is megtudhatjuk, hogy a politikai rendőrség felszámolja a nem kommunista ellenállók sejtjeit. A Magyarországon maradt ellenállók Recsken végzik és még az emléküket sem szabad szóbahozni.

Torma Gedeon igazgató úr – miután 1945-1946-ban az utolsó osztály leérettségizett – kényszernyugdíjazási határozatot kap. Többet nem engedik az ifjúság közelébe. Csekély nyugdíjából tengődik, emlékiratait írja. Megéri a forradalom kitörését és másnap békében távozik az élők sorából.

Kalmár Péter tanár úr, emlékszünk, lelkes antibolsevista a háború éveiben. Megnyilvánulásai persze nem maradnak titokban a szovjet politikai rendőrség előtt sem. Letartóztatják, és a Szovjetunióba hurcolják. Szovjetellenes agitáció miatt 8 év kényszermunkára ítélik, amelyet különböző szibériai munkatáborokban tölt le. 1955-ben hazaengedik a szovjet hatóságok.

[[paginate]]

Magyarországra érve a politikai rendőrség nyomban kihallgatja, s felkínálja, hogy ügynöki szolgálatok fejében gimnáziumi tanári állást és lakást kap. Kalmár Péter elfogadja az ajánlatot és tucatszámra írja az ügynöki jelentéseket tanártársairól, többek közt gyermekkori barátjáról is. (Ez az életpálya megint nem e sorok írója fantáziájában jött létre. A szegedi „Körmendi” fn. ügynök, sorsa a történet minden szava, aki a Ságvári Endre Gimnázium tanára lett és Bálint Sándor professzorról – gyermekkori barátjáról is – számos jelentést készített.) Kalmár Péter így végül beilleszkedik a kádári diktatúra erőszak szervezetének rendszerébe olyannyira, hogy saját elítélését is igazságosnak tartotta!

Kőnig Tanár úr és Zsuzsanna testvér házasságra lépnek. A Matula Intézet megszűnése után Kőnig a budapesti egyetem latin tanszékének tanársegéde lesz és ígéretes tudományos pálya előtt áll. Zsuzsanna kórházi betegápolóként dolgozik. 1949-ben Kőnig pályáját keresztbe törik, „klerikális múltja miatt” eltávolítják az egyetemről. Hosszabb hányattatás után 1955-ben gimnáziumi állást kap, majd a forradalom és szabadságharcban forradalmi bizottsági elnöki tisztséget vállal. „Rendpárti forradalmár”, a jog és az erkölcs erejében bízva tart rendet és akadályoz meg minden személyes kilengést. A forradalom bukása után letartóztatják. Koncepciós perben elítélik és kivégzik, mint „tudatos ellenforradalmárt”. Kőnig pályájának történelmi alapja a veszprémi Brusznyai Árpád sorsa, s ezt bocsássa meg a szerzőnek a tisztelt olvasó. Felesége a Kádár-kor megaláztatásait elviselve betegápolóként dolgozik, felneveli kislányukat, akiből zenetanár lesz.

[[paginate]]

1990-től új idők köszöntenek Árkodra is. Az árkodi püspöki széket ismét nemzetéhez és egyházához hű személy tölti be. Fontos feladatának tekinti a Matula Intézet visszaszerzését és újraindítását.

A Matula Intézet megújulva áll előttünk – a rigorózus szabályokra már senki sem emlékszik. Az első évnyitóra meghívják a már nyugdíjas Zsuzsanna testvért, aki a diakonisszák egyenruhájában veszi át az intézet emlékplakettjét.

Az elvadult kertet rendbe hozzák, Abigél szobra előbukkan a bozótból, de már senki sem tudja a fiatalok közül, hogy milyen hiedelmek fűződtek a szoborhoz, csak Zsuzsanna mosolyog rejtelmesen. Azon csodálkoznak, hogy mit keres a korsóban egy összehajtott papírlap, amelyen olvashatatlan írásnyomokat fedeznek fel. Az utolsó üzenet, amelyet Abigél már nem tudott teljesíteni.

1995-ben 50 éves érettségi találkozón jelenik meg az utolsó érettségizett osztályból 5 növendék, Vitay, Torma Piroska, Kiss Mari, Bánki és Kriger. Röviden elmondják életútjukat. Koszorút helyeznek el az iskola falán Torma Gedeon igazgató úr emléktábláján.

A kép, a történelem és a képzeletszülte történet – tetszés szerint – tovább folytatható…

Kahler Frigyes