Sajtos Orsolya verse

Böjti szél

Feltámadó böjti szél.
A harangok most épp
pihenni mentek.
Sziromeső rózsaszínje
festi át a kertet.
 

Nagypénteken délután,
midőn az égbolt
kárpitja széthasadt:
ránk csorduló szereteted
ígér megint
Új Tavaszt.
 

Bárcsak tudnánk
úgy szeretni, mint
egykoron te, Mesterem!
Azóta is napról napra,
a kegyelmed szüntelen.
 

Színes látomássá válik:
Minden szív most kivirágzik…
Küldetésed teljesült:
Szerelmed által az Ember
Istennel újra egyesült.

Hasonló anyagaink