Saitos Lajos verse

IKON

(Egy hír margójára: miszerint a II. világháborúban
 a németek által fölrobbantott református templom tornyát –
75 év után újjáépítik szülőfalumban, Soponyán!)

Ledöntött tornyoknál sír a gyülekezet,
egérrágta-hintaszéken nagyapa visít –
én is itt vagyok valahol.

Most kiléptem mozdulatomból,
nem ugrándozom csikómódra,
nem vonaglom szilajul.

Százéves vásznat tereget anyám,
apám tereli önmagát,
nővérem vajúdik álmában.

Egy jólöltözött egyenruhás
kapukat nyit és zár:
holnap temetik bácsikám.

 

Hasonló anyagaink

Rozi, a jácint

Konfirmáltunk. Bifláztuk szorgalmasan a Heidelbergi Kátét, de csak egyik szemünkkel néztük a betűket, a másik szemünkkel a leánykák arcát lestük. Szerelmesek voltunk, mint a vadgalambok. Legalábbis...